Kis Dongó, 1959 (20. évfolyam, 1-23. szám)

1959-09-20 / 18. szám

UJ KISASSZONY A cukrász egy uj leányt vett fel a cukrászdájába, kiszol­gálni. Egy napon bejön hozzá egy ismerős nénje s kérdi: — Nem esel kisértésbe, ennyi sütemény van itt, nem eszel meg néha belőlük titokban? — Nem, néni, mert az lopás volna, én csak • végignyalom azokat s igy nem hiányzik egy sem. EGY KIS TÉVEDÉS Fogadós: Jó volt kérem a szoba, az ágy? Utas: Jó, de a poloskák nem. Fogadós: Oh, azok nem is ke­rülnek a számlára! Utas: Nem-e? Hát az mi, ami a számlán mászik.-------------------------­FELHÁBORÍTÓ Egy nő tanulta az autóhaj­tást, amikor egy helyre értek, ahol a telefonon dolgozott há­rom munkás, akik éppen akkor kezdtek felfelé mászni a telefon oszlopra, amikor a nő arra felé kanyarodott az autójával. Ezt meglátta a nő s megha­ragudott. — Mégis csak felháborító, — mondja a nő, — ezek most hir­telen felmásznak előlem a tele­fonoszlopra, azt hiszik, hogy nekik hajtom a kocsit. MAI LÁNYOK — Tessék, itt van egy na­gyon finom ajakruzs. A lányok mind kedvelik és sokat vesznek belőle. — Én nem törődöm azzal, hogy mit kedvelnek a lányok. Olyant adjon, amilyent a fiuk kedvelnek. -------rj 0'5-.---------EGY LEÁNY SÓHAJA — Mégis csak szörnyű. El­pirulok, amikor nem kellene s nem pirulok, amikor kellene. 36.i-£ Cs. P. 303 Maple St. Perth Amboy, N. J. n^i CLEAN FUN Vol. 20. évfolyam — Detroit, Michigan — ggjgBls> 51 1959 szeptember 20. - 18. szám. Háziaszony: Szegény ember, maga úgy látszik, mindig rossz társaságban élt. Kéregét ő: Dehogy kérem, ti­zenkét éves korom óta csak rendőrökkel és birákkal volt dolgom! ÚTMUTATÓ Sötét utón haladt egy autó. Egyszerre egy keresztutnál ki­aludtak az autólámpák s nem tudott tájékozódni, merre menjen, amikor észrevette, hogy egy fehér oszlop látszik s azon valami táblaféle van, de mert sötét volt, nem tudta el­olvasni. Gondolta, felmászik az osz­lopra s megnézi közelről. Felmászott meggyujtott egy szál gyufát s elolvasta: “Vigyázat, frissen festve!” MAI DIVAT — Nézze azt az alakot, ciga­retta a szájában, nyírt haj­jal, nadrágban, s olyan ing­blúzban, mint amilyent a lá­nyok hordanak. Igazán nem le­het tudni, hogy fiu-e, vagy lány? — Leány. Még pedig az én lányom. — Óh, bocsásson meg, nem beszéltem volna igy önnel, ha tudtam volna, hogy ön az apja. — Nem vagyok az apja . . . az anyja vagyok. A TELEVÍZIÓ — Pisti, — mondja az ud­varló a leány kis öccsének, — itt van egy féldolláros, menj a moziba. — Nem megyek, nem akarok moziba menni, inkább nézem itt a teleziviót. — Látja, — mondja a lány­nak az udvarló, — most már maga is tapasztalhatja a tele­vízió rontó hatását. — Hogy-hogy . . . ? — Mert itthornnaradásával egészen ehontja az esténket.---------------------------­— Mi van veled kis drágasá­gom? — Megvert a tanító, brüh, brüh. — Megvert a tanitó? Hát nem tudtál felelni a kérdésére? — Dehogy is nem, brüh, brüh, sőt én voltam az egyet­len, aki meg tudott felelni a kérdésére. — És mégis megvert? — Igen, mert az volt a kér­dés, ki csúsztatott egy darab lekváros kenyeret a zsebébe? •---------------------------------------------------------------------­Éress: Asszonykám, a Csim­­pinek a nyakravaló csatijába véséssé bele a nevét és a lakás címét. Eressné: Miért? Éress: Hogy haza találjon.--------««£§9»-------­A KIS ÁRTATLAN Anya: Igaz, hogy a nevelő­nővel gorombáskdtál? Aranka: ő kezdte! \J&v VÁLTOZTAK AZ IDŐK — Hej, az én koromban, — mondja az öreg ur, — sokat szaladgáltam a lányok után, de hiába, azok úgy elrohantak, hogy nem is tudtam utolérni őket. — Hej, a mi korunkban, — mondja az unoka, — más a helyzet. Ma a lányok szaladnak utánunk, s nekünk kell mene­külnünk tőlük. Tudja nagyapa, mégis a maguk világa lehetett szebb . ..--------------------------------­MAI FIATALOK — Annuska, elepedek egy csókjáért. — Nem, nem! Nem engedem, hogy megcsókoljon! — Nem? Hát mire várjak? — Legalább addig várjon, mig megszárad az ajkamon a rúzs. IGAZA VAN Asszony: Hol csavarogtál, te gézengúz?! Már reggel van. Férj: Hisz, ha itthon lettem volna, akkor is reggel lenne már. -------§ Cfc.----------A LÉLEKVÁNDORLÁS — Hiszel te a lélekvándor­lásban? — kérdi egy ember a barátját. — Igen. Én meg vagyok győződve, hogy a háziasszo­nyom vadmacska volt. A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom