Kis Dongó, 1959 (20. évfolyam, 1-23. szám)
1959-03-05 / 5. szám
f-IK OLDAL (?ic nnvr.rt n p \ v vrr\ 1959 március 5. Kis Dongó regénye A SZÍV CSAK SZ (Folytatás.) Kimondhatatlanul szomorúnak érezte magát ez után. Az ebédnél ismét látta Madeleinet, ki ekkor már csupa hév és jókedv volt, mint mindennap s kifogyhatatlan bőbeszédűséggel mondta el Cabagnounak, hogy nagy tervének munkálatai mily szépen haladnak előre. — Lárifári! . . . kiáltott fel a nagymama nevetve. — Nem azt hinné az ember, hogy a csillagokat szedte le az égről! Madeleine elpirult, amint Dániel tekintetével találkozott. — Eh! — mondá Cabagnou, — egy kis lázasság az egész, melyet a reggeli friss levegő okozott. Dániel másra terelte a társalgást azzal, hogy számot adott Jacquest urnák a munkálatok folyásáról s a dolog ennyiben maradt. Amint az asztaltól felálltak s Dániel el akart indulni a gyárba egy pillanatra Madeleine mellé került. — Köszönöm! — monda neki emez halkan. ja. Ezt pedig könnyen meg teheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja yiekik az abban olvasott vicceket. szelíden, szinte megdöbbenve, hogy anyja rajta is úgy észrevett valamit, mint Merlinné délben Madeleinen. Másnap Dániel egész nap ellővén foglalva, alig látta Madeleinet; de este, visszatérvén a kastélyba, szokott nyugodt derültségében látta. De azért nem merte szemét ráirányozni, nehogy tekintetűk találkozzék. Kiment a verandára s néhány lépést tett a terraszon. öt perc óta volt már itt, midőn Madeleinet is kilépni látta. — Nagymama, szólt vissza a leány a szobába — elmegyek Fierchamp úrral a kert aljáig. S szótlanul indult el, Dániel mellette haladván, anélkül, hogy gondolataiban zavarni merte volna s szomorúan gondolván el, hogy a tegnapi eset még növelni látszik azt az ide7 genkedést, mely köztük eddig uralkodott. A nagy rózsa-cserjéshez érve, Madeleine megállott s egy padra leülve, Dánielnek is intett, hogy foglaljon helyet. — Fierchamp ur, mondá, — beszélnünk kell egymással. Akar? — Rendelkezésére állok, kisasszony, — viszonzá Dániel. — Nem, nem áll rendelkezésemre, viszonzá a leány, — sőt Magyar szakácskönyv — angol nyelven amerikai mértékegységekkel DÍSZES KIADÁS — GYÖNYÖRŰ SZÍNES KÉPEKKEL! Szegő Imre, a budapesti Szent Gellért szálloda volt főszakácsa, az ételek — és Réthy cukrász a tészták, sütemények, torták, stb. receptjeivel. Tartalmazza: levesek, húsfélék, főzelékfélék, körítések, saláták, halak magyaros elkészítési módját, valamint főtt és sült tészták, sütemények, torták, kalácsok, rétesek, kiflik, stb. magyaros elkészítésének módját. Rendelje meg a másodgenerációs gyermekeinek, menyének, vejének, amerikai ismerőseinek s a bevándorolt magyarok, akik amerikai családhoz kerültek, adják oda amerikai háziasszonyuknak, akik bizonyára örömmel veszi, ha a világhírű magyar konyha szerint elkészített ételeket megismeri, készítheti, fogyaszthatja. — Ára szállítási díjjal 1 dollár — Megrendelhető a következő címen: KIS DONGÓ — CLEAN FUN, 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Mich. — Csakis a pénz előzetes beküldése esetén szállítjuk. — nekem kell öntől bocsánatot nyernem. Tegnap pirulnom kellett ön előtt egy hazugság miatt. Nem vagyok hozzászokva az ily piruláshoz s midőn önt nagyanyámmal és összes enyéimmel szemben bűntársammá tettem oly képmutatásban, melyért ön jogosan tehet szemrehányást: kötelességem, hogy teljes őszinteséggel nyilatkozzam ön előtt. — Óh, kisasszony, viszonzá Dániel, — kérem, legyen meggyőződve föltétien odaadásomról. — Igen, most már tudom, hogy barátoknak kell lennünk, folytatá Madeleine, — barátoknak, mint két testvér, akik megbízhatnak egymásban s ép ■ azért, mivel elérkezett a pillanat, hogy ezt egymásnak megmondjuk s mivel az első lépést ■ nekem kell megtennem: nyujjtok önnek kezet szivem egész őszinteségével. Akar-e kezet adni ön is, jeléül annak, hogy feledi, amivel a sors nekem túlságosan kedvezett? E váratlan bevezetés Dánielt csaknem elkápráztatta. — Ah, kisasszony! . . . kiáltott föl meghatva. Azután pedig, kezét megfogja, hozzátevé: — Hogyan is ne tenne méltóvá ez a testvérnév, amellyel felruházott, arra, hogy együtt szenvedjek önnel? — Köszönöm, viszonzá Madeleine egyszerűen. — Régóta láthattam már, hogy ön az egyetlen, aki megfejtette, hogy lelkemben mi történik . . . Talán azért, mert életkorunk közelebb hoz egymáshoz . . . Nos, azt a szenvedést segitenie kell eltitkolnom — azzal, hogy megosztja velem ama pillanatokban, midőn csaknem megfullaszt, midőn szükségem van arra, hogy támogassanak, oltalmazzanak, nehogy bátorságomat elveszítsem. Kezét az ifjú kezében hagyta s komoly arckifejezésével nézett reá. — Oh, hát miért szenved, szólt Dániel, — midőn annyi igaz szeretet, tisztelet, csodálat környezi, melyet meg is érdemel s midőn a jövő annyi szépet igér? . . . — A jövő? . . . viszonzá Madeleine szomorú mosollyal. — Éppen azt sirattam tegnap, midőn a két gyermek ölemben volt, amit a jövőtől várok és amitől félek . . . — Szent Isten! mit hallok? . . . kiáltott föl Dániel. — Oh, ne ijedjen meg, mondá Madeleine élénken. — Ha elmondom önnek titkomat, ezt azért teszem, mert tanúja volt a csüggedés ama pillanatai egyikének, melyeknek közeledtét érzem s melyek annál fájdalmasabbak rám nézve, mert egyedül s mintegy elmerülve GONDOLJON AZ ÓHAZÁBAN SZENVEDŐ VÉREINKRE! JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel.: DU 3-1870 érzem magamat a lelki szorongásokban, melyeket titkolni akarok azok előtt, akik szeretnek, nehogy kétségbeejtsem őket, holott úgyis remegnek életemért . . . Végre, mindnyányájok nyugalma érdekében, meg kell mentenie gondolataimtól, segitenie, támogatnia kell egészen ama napig, amidőn erőm végkép kifogy . . . Elfogadja? — A! ... rendelkezzék velem! kiáltott föl Dániel. — És esküszöm önnek . . . — Ne esküdjék, szólt Madeleine azzal a büszke és ifjúi hanglejtéssel, mely annyi őszinteséget árult el benne! Három hónap óta, amióta körünkben van, én is megismertem önt, még mielőtt tudtam volna, hogy minő vonzalom fog bennünket egymáshoz fűzni. Szegény külső mivoltom bizalmatlanná tesz . . . Az élet sanyarú volt rám nézve s a jóban, amit elég szerencsés voltam magam körül tehetni, gyakran képmutató álérzelmeket kellett tapasztalnom, amelyek korán érlelték vagy talán vénitették meg gondolataimat és eszemet ... és amelyek — meggyülöltették velem a gazdagságot, melyet — láttam — jobban irigyelnek tőlem, mint azt az igazságszeretetet és jóságot, mely úgy fakad szivemből, mint egy szent forrásból. , ( Folytatjuk) _____—_ c' ——— HŐSIESSÉG — Vájjon igaz-e az, hogy a nők jobban bírják a testi fájdalmakat, mint a férfiak? — Föltétlenül. Erről nekem, hivatásom gyakorlása közben, úgyszólván naponta van alkalmam meggyőződni. — Ó! Ön tehát orvos? — Nem. Cipőkereskedő vagyok. ————'a ------■— SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT, ha hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfizer tési dijat lejáratkor meg. fizeti-
