Kis Dongó, 1959 (20. évfolyam, 1-23. szám)

1959-02-05 / 3. szám

4. OLDAL. KIS DONGÖ - CLEAN FUN 1959 február 5. KIS DONGÓ - CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés $1.50; verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. A HÍZÓK ÁRA Szemes János fontos szemé­lyiség volt Kertes községben, ő húzta meg a hajnali, déli s esti harangot; ő ásta meg kor, rang és nemre való tekintet nélkül az örök stációt minden kertesi lakosnak; ő gondoskodott, hogy az estéli harangszótól a hajnali harangszóig senki a “hivatalos csendet” meg ne há­borgassa; de ő volt a kisbiró is és e minőségben még poéta is. Két kemény krajcárért versben hirdette ki az elveszett jószá­dot, de versbe szedte a hivata­los hirdetést is, hogy útközben el ne felejtse. Kertesen hétfőn szokták tar­tani a hónapos vásárokat. Az egyik hétfői'e zsidóünnep es­vén, kedden tartották a vásárt. János bácsi ki is hirdette ám azonnal: “Közhírré tétetik, Hétfő keddre tétetik!” Amikor Mari néni megkérte, hogy elveszett tyúkját hirdesse ki, János bácsi nyomban ké­szen volt a rigmussal és ki is hirdette dobszóval: “Közhírré tétetik, Elveszett egy tarka tik. Aki megtaláltatik, Azé lesz a tarka tik!” János bácsi tehát ember volt a talpán. 40 hosszú esztendőn át töltötte be ép bőrrel és be­csülettel hivatalát. Ez pedig nagy dolog volt Kertesen. Ép bőrrel, mert a néhány fejbekó­­lintást kivéve, amelyek biróvá­­lasztáskor szoktak repülni, alig kapott fájdalmas ütést vagy szúrást. Becsületes szolgálatát pedig mi sem igazolja jobban, mint az, hogy adventben évről­­évre megkapta a 12 órás köz­­tisztviselői szabadságát. Csak azt kötötte lelkére a biró uram, hogy a hajnali harang­szót el ne “mellékelje” és hogy az estéli harangszó már a fa­luban találja, hogy még éjfél előtt szabályszerűen lekézbesit­­hesse a biró uram “böcsös rön­­dölközéseit”. TÖBBEKNEK. Ha sztrajtíOi vagy munkanélkül van és előfi­zetése esedékessé válik, irjor egy póstakártyát s mi halasz­tást adunk az előfizetési dij be küldésére. Ma van a kiérdemelt ádventi szabadság. Még a Deci kakasai se kukorékoltak, amikor ő az öreg biró uramnál megjelent, hogy elutazását bejelentse. — Hát akkor indulok. — Már harangoztál? — Hát még korán lenne! — Úgyis ködös a levegő, csak húzd meg, oszt estére majd korábban lehet fejrontot csi­nálni egy-két jó órával! — Hát akkor majd megkon­gatom! — Hová iparkodol ilyen ko­rán reggel? Hiszen még csak most fütik a mozdonyt! — Hát hiszen tegnap gyelin­­tettem, hogy útnak inditom a hízók árát! Szemes apó ugyanis úgy gaz­dálkodott, hogy ádventben leg­alább is két hízott sertés indul­jon ki a községházánál termé­szetben kapott lakásának ud­varáról. A két sertés ára az­után elég volt arra, hogy a ka­rácsonyi bevásárlásokat foga­natosítsa; no, meg volt két unokája is, akiknek a “nagy­papa” szokta vásárolni a kará­csonyi csizmákat. Most már zsebben van az állatok ára és indult is a városba, nehogy a drága pénz elfogyjon apróság­ra. Nemcsak maga ment ám, de vele tartott az anyjukom is, merthogy sok rossz ember jár a nagy világban és ha Já­nos bácsi véletlenül el találna bólintani, igen könnyen meg­­eshetik, hogy betörnek a zseb­­jébe és érdemetlen ember bir­tokába vándorol a két bangyor becsületes ára. János bácsi kel­lő körültekintéssel ballagott a fagyos utón az állomás felé, az anyjuk pedig se szólt, se be­szélt, csak ment mellette és csak azt figyelte, hogy a sürü ködből nem ugrik-e valami tü­zesember, vagy “ludvirz” elé­jük és hogy nem nyul-e az ap­juk szive felé! A felreppenő fogolycsapat bi­zony sokszor megrezzentette az öregasszonyt. János bácsi ilyenkor megforgatta kiélesi­­tett baltáját és öntelten kiál­totta a fogolycsapat után: — Nem félek én, hiába ijeszt­gettek. A hízók ára meg nyu­godtan melegül a szivemtől. Másfélórai gyaloglás után megérkeztek az állomásra, ők voltak az elsők. Kaptak is ám jegyet egy-kettőre. — Apjuk, meg vannak a hí­zók? — Nem láttad, hogy egész utón őket simogattam? Úgy feküsznek itt-e, mint a biró szürke lova! A vonat bejárván, János bá­csi nem igen gondolkodott, ha­nem ahol ajtót látott, felka­paszkodott és egy ügyes fogás­sal az anyjukját is felrántotta maga után. Mivel senki sem állotta útju­kat, elhelyezkedtek az első osztályban. Ott is maradtak volna kettesben, ha a kalauz őket onnan el nem tereli. — Bátyám uram, tudja hogy ez első osztály? — Tudja a fene, miért kér­dezi az ur? — Azért, hogy van-e pénze, hogy a különbözetet megfi­zesse! — Már hogyne lenne, hát csak nem megy az ember útra üres kézzel, mikor itt vannak a hízók a szivem mellett. — Hát akkor fizet? — Fizet a fene, inább be­ülünk oda, ahol ezért a két da­rab bilétáért is kapunk helyet. Jáno s bácsi meg-megsimo­— Hát akkor csak ballag­janak át a harmadikba. — Gyerünk anyjuk, nekünk úgyis mindegy, hogy egy-kettő, vagy három-e! — Megvannak a hízók? — Meg se mozdulnak a szi­vem alatt! Udvarias köszöntés után he­lyet foglaltak a harmadikban. János bácsi meg-megsimo­­gatta a szive táját, akarom mondani a hízók árát, és hogy minden halandó megtudja a titkát, fel is sóhajtott nagyo­kat: — Nem tudom, hogy akinél nagyobb summa pénz van, az mind úgy fázik, mint a kertesi kisbiró? — Hová mennek bátyám? — A hízókat kisérjük be! — Hol vannak a hizók? — Itt a szivem alatt. Hát én úgy szoktam, hogy soványan a hátamon viszem őket haza, ha meghíznak, akkor meg be­hozom őket a szivem alatt, mert hát két unokám is van, akiknek csizma kell, ennek a szegény vén asszonynak is kell valami, az assZonylányom kö­tött keztyüket, meg talicska­kereket parancsolt, no meg el­törött az ómárium iába, hát azt is nekem kell megcsináltat­nom; a pipaszáramról meg el­veszett a karika, azután azért törött össze az a jó cserép pi­pám! . . . — No, akkor sok dolguk lesz ma! — Apjuk vigyázz, mert az a vöröshaju igen méregeti a mel­ledet, az zsebmetsző lehet — súgta Szemesné az öreg fü­lébe! — Itt a balta és este ha­rangszóra otthon kell lennem, mert én kisbiró létemre köz­­tisztviselőnek születtem. Beszélgetés közben észre sem vették, hogy odaérkeztek már, ahová irányították a hizók árát. — Apjuk megvannak? — Úgy alszanak, mint a cög­­lédi biró a tavaszi vásár után! — A vöröshaju sokat respe­­gülte ám a melledet! — Hát a baltát miért köszö­rültem meg, talán azért, hogy jeget vágjak vele? — A Deci lovait is ellopták, pedig azt mondta a pipás Jós­ka, hogy ágyú is volt nála! — Tálán kirgyelejszam, hogy be ne fagyjon a fejed! — Az én fejemet még nem bántották, de a tefeje-det min­den biróválasztáskor megcsap­ták! LAPKÉPVISELŐKET az ország minden vidékén felvesszünk, írjon a feltételekért Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen' LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő,. kéri, baráti, szerelmes és ajanló levelek írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyává- jij nyok, nyugták, kötelezvények, kéjvények, meghatalmazások, vég- | rendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, jj vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő'levelek, apróhirde­tések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és események­kel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ara $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 288 oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában

Next

/
Oldalképek
Tartalom