Kis Dongó, 1959 (20. évfolyam, 1-23. szám)
1959-02-05 / 3. szám
4. OLDAL. KIS DONGÖ - CLEAN FUN 1959 február 5. KIS DONGÓ - CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés $1.50; verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. A HÍZÓK ÁRA Szemes János fontos személyiség volt Kertes községben, ő húzta meg a hajnali, déli s esti harangot; ő ásta meg kor, rang és nemre való tekintet nélkül az örök stációt minden kertesi lakosnak; ő gondoskodott, hogy az estéli harangszótól a hajnali harangszóig senki a “hivatalos csendet” meg ne háborgassa; de ő volt a kisbiró is és e minőségben még poéta is. Két kemény krajcárért versben hirdette ki az elveszett jószádot, de versbe szedte a hivatalos hirdetést is, hogy útközben el ne felejtse. Kertesen hétfőn szokták tartani a hónapos vásárokat. Az egyik hétfői'e zsidóünnep esvén, kedden tartották a vásárt. János bácsi ki is hirdette ám azonnal: “Közhírré tétetik, Hétfő keddre tétetik!” Amikor Mari néni megkérte, hogy elveszett tyúkját hirdesse ki, János bácsi nyomban készen volt a rigmussal és ki is hirdette dobszóval: “Közhírré tétetik, Elveszett egy tarka tik. Aki megtaláltatik, Azé lesz a tarka tik!” János bácsi tehát ember volt a talpán. 40 hosszú esztendőn át töltötte be ép bőrrel és becsülettel hivatalát. Ez pedig nagy dolog volt Kertesen. Ép bőrrel, mert a néhány fejbekólintást kivéve, amelyek biróválasztáskor szoktak repülni, alig kapott fájdalmas ütést vagy szúrást. Becsületes szolgálatát pedig mi sem igazolja jobban, mint az, hogy adventben évrőlévre megkapta a 12 órás köztisztviselői szabadságát. Csak azt kötötte lelkére a biró uram, hogy a hajnali harangszót el ne “mellékelje” és hogy az estéli harangszó már a faluban találja, hogy még éjfél előtt szabályszerűen lekézbesithesse a biró uram “böcsös röndölközéseit”. TÖBBEKNEK. Ha sztrajtíOi vagy munkanélkül van és előfizetése esedékessé válik, irjor egy póstakártyát s mi halasztást adunk az előfizetési dij be küldésére. Ma van a kiérdemelt ádventi szabadság. Még a Deci kakasai se kukorékoltak, amikor ő az öreg biró uramnál megjelent, hogy elutazását bejelentse. — Hát akkor indulok. — Már harangoztál? — Hát még korán lenne! — Úgyis ködös a levegő, csak húzd meg, oszt estére majd korábban lehet fejrontot csinálni egy-két jó órával! — Hát akkor majd megkongatom! — Hová iparkodol ilyen korán reggel? Hiszen még csak most fütik a mozdonyt! — Hát hiszen tegnap gyelintettem, hogy útnak inditom a hízók árát! Szemes apó ugyanis úgy gazdálkodott, hogy ádventben legalább is két hízott sertés induljon ki a községházánál természetben kapott lakásának udvaráról. A két sertés ára azután elég volt arra, hogy a karácsonyi bevásárlásokat foganatosítsa; no, meg volt két unokája is, akiknek a “nagypapa” szokta vásárolni a karácsonyi csizmákat. Most már zsebben van az állatok ára és indult is a városba, nehogy a drága pénz elfogyjon apróságra. Nemcsak maga ment ám, de vele tartott az anyjukom is, merthogy sok rossz ember jár a nagy világban és ha János bácsi véletlenül el találna bólintani, igen könnyen megeshetik, hogy betörnek a zsebjébe és érdemetlen ember birtokába vándorol a két bangyor becsületes ára. János bácsi kellő körültekintéssel ballagott a fagyos utón az állomás felé, az anyjuk pedig se szólt, se beszélt, csak ment mellette és csak azt figyelte, hogy a sürü ködből nem ugrik-e valami tüzesember, vagy “ludvirz” eléjük és hogy nem nyul-e az apjuk szive felé! A felreppenő fogolycsapat bizony sokszor megrezzentette az öregasszonyt. János bácsi ilyenkor megforgatta kiélesitett baltáját és öntelten kiáltotta a fogolycsapat után: — Nem félek én, hiába ijesztgettek. A hízók ára meg nyugodtan melegül a szivemtől. Másfélórai gyaloglás után megérkeztek az állomásra, ők voltak az elsők. Kaptak is ám jegyet egy-kettőre. — Apjuk, meg vannak a hízók? — Nem láttad, hogy egész utón őket simogattam? Úgy feküsznek itt-e, mint a biró szürke lova! A vonat bejárván, János bácsi nem igen gondolkodott, hanem ahol ajtót látott, felkapaszkodott és egy ügyes fogással az anyjukját is felrántotta maga után. Mivel senki sem állotta útjukat, elhelyezkedtek az első osztályban. Ott is maradtak volna kettesben, ha a kalauz őket onnan el nem tereli. — Bátyám uram, tudja hogy ez első osztály? — Tudja a fene, miért kérdezi az ur? — Azért, hogy van-e pénze, hogy a különbözetet megfizesse! — Már hogyne lenne, hát csak nem megy az ember útra üres kézzel, mikor itt vannak a hízók a szivem mellett. — Hát akkor fizet? — Fizet a fene, inább beülünk oda, ahol ezért a két darab bilétáért is kapunk helyet. Jáno s bácsi meg-megsimo— Hát akkor csak ballagjanak át a harmadikba. — Gyerünk anyjuk, nekünk úgyis mindegy, hogy egy-kettő, vagy három-e! — Megvannak a hízók? — Meg se mozdulnak a szivem alatt! Udvarias köszöntés után helyet foglaltak a harmadikban. János bácsi meg-megsimogatta a szive táját, akarom mondani a hízók árát, és hogy minden halandó megtudja a titkát, fel is sóhajtott nagyokat: — Nem tudom, hogy akinél nagyobb summa pénz van, az mind úgy fázik, mint a kertesi kisbiró? — Hová mennek bátyám? — A hízókat kisérjük be! — Hol vannak a hizók? — Itt a szivem alatt. Hát én úgy szoktam, hogy soványan a hátamon viszem őket haza, ha meghíznak, akkor meg behozom őket a szivem alatt, mert hát két unokám is van, akiknek csizma kell, ennek a szegény vén asszonynak is kell valami, az assZonylányom kötött keztyüket, meg talicskakereket parancsolt, no meg eltörött az ómárium iába, hát azt is nekem kell megcsináltatnom; a pipaszáramról meg elveszett a karika, azután azért törött össze az a jó cserép pipám! . . . — No, akkor sok dolguk lesz ma! — Apjuk vigyázz, mert az a vöröshaju igen méregeti a melledet, az zsebmetsző lehet — súgta Szemesné az öreg fülébe! — Itt a balta és este harangszóra otthon kell lennem, mert én kisbiró létemre köztisztviselőnek születtem. Beszélgetés közben észre sem vették, hogy odaérkeztek már, ahová irányították a hizók árát. — Apjuk megvannak? — Úgy alszanak, mint a cöglédi biró a tavaszi vásár után! — A vöröshaju sokat respegülte ám a melledet! — Hát a baltát miért köszörültem meg, talán azért, hogy jeget vágjak vele? — A Deci lovait is ellopták, pedig azt mondta a pipás Jóska, hogy ágyú is volt nála! — Tálán kirgyelejszam, hogy be ne fagyjon a fejed! — Az én fejemet még nem bántották, de a tefeje-det minden biróválasztáskor megcsapták! LAPKÉPVISELŐKET az ország minden vidékén felvesszünk, írjon a feltételekért Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen' LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő,. kéri, baráti, szerelmes és ajanló levelek írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyává- jij nyok, nyugták, kötelezvények, kéjvények, meghatalmazások, vég- | rendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, jj vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő'levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ara $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 288 oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában
