Kis Dongó, 1959 (20. évfolyam, 1-23. szám)

1959-10-20 / 20. szám

1959 október 20. 7-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN A MOCSÁR LILIOMA (Folytatás.) — Miféle minőségben? Mint töltényt? Bickford-gyutaccsal? Egyszerűt? összetettet? Azt csak tudnom kell nekem. Nem akartam elárulni, hogy nem értek hozzá. — Mindenféle fajtából ve­gyest; ami csak itt kapható! Azok a sötét szemek úgy vil­logtak felém a szemüvegen ke­resztül. — Jöjjenek velem. Azzal előrement, keresztül­­kasul vezetve egy rettenetes büztámasztó kádak és retor­­tákkal teljes pincebolton egy vasajtóval lezárt raktárig. Üveggel fedett lámpa volt a kezében, amit senkinek sem adott oda. A pckol tornácában jártunk. A kész áru ládákba volt cso­­magolva s mindegyik ládára leirva lángveres betűkkel, hogy hány dinamit-töltény van benne. Kozák ur felnyitotta a ládák tetejét, amik különböző nagy­ságú töltényeket tartalmaztak, kérdezte tőlem, hogy melyik tetszik? Én úgy tettem, mint aki ért hozzá. Mind valamennyit ki­csinyeltem. Nagyobbakat sze­retnék látni. Végre a legbelső szegletből húzott egyet elő. A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. — No, úgy hiszem ezek elég nagyok lesznek, mondám olyan bölcs képpel, mintha a cukor­­adó-törvényj avaslathoz szól­nék. — Elhiszem azt. Egy millió nyolcszázezerszeres ellenállási erőre vannak számitva. — Úgy hiszem, hogy ez elég lesz nekem. — Tehát ez tetszik? — kérdé tőlem gyanúsan, s amig a lá­dát nyitogatta, a balkarján fel­törte a kék kabát ujját, s ott láttam a bőrére tetovirozva a nihilista jelvényt: egy veres zérust, alatta két keresztbe tett tőrrel. Ez csakugyan jeladás! Csakhogy én azt nem tudom visszaadni; mert ilyen jelvény nekem nincs a karomra tetovi­rozva, hogy én is előállhassak vele. —, Igenis, ez kell. Arra Kozák ur fejébe húzta a sipkája ernyőjét s rideg, dur­ván hangon mondá: — Ez pedig nem eladó! — Miért nem? — Mert már ennek gazdája van; aki el fog érte jönni. A pupos vitatkozni akart ve­le; de arra Kozák ur neki ló­dult a lámpással s kiment az ajtón; ha sötétben nem aka­runk maradni, utána kelett ne­künk is mennünk. Ránk sem ügyelt többet, visszament odú­jába, hanyatvágta magát a hárságyra; fölvette a székről AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajá­títására, mert a szavak mellett fel van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaiga­zítások az amerikai életben felmerülő minden­napi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv r Ara postán, szállítási és biztosítási díjjal $3.00 Kis Dongó, - 7907 W. Jefferson Ave. - Detroit 17, Michigan — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — az oda tett újságot, s elkezdett olvasni; mig a pupos dühösen szidta és capacitálta. Én ott hagytam őket s felmentem a lépcsőn. Végezzék el egymás közt. Nem sokára a gyáros is utá­nam jött, egészen rekedtté ve­szekedve magát a csendes társ­sal. — No, lássa az ur? Ilyen bo­lond ez. Hiába mondom neki, hogy mindjárt itt lesznek az árverezők, s akkor aztán dob­ra ütik minden készletünket, csak azt felelte rá, hogy annak, aki e nagy töltényeket bírni akarja, az utolsó pillanatban meg kell jelennie. — Fanatikus egy ember ez! Szép egyetértés van ennél a háznál. Itt minden ember fél egymástól, a szegény leány va­lamennyitől s az egész háztól fél az egész városrész. S ez nekem nagyon tetszik. — Hanem hát már most uram, negyed nyolc. Ha ön nem siet, másfél óra múlva itt lesz a végrehajtó s elkótyave­tyélik magát Kozák urat is, ha nem akar a helyéből kimozdul­ni. Annálfogva én azt tanácso­lom önnek, hogy fogadja el tő­lem a kínált összeget, mint elő­leget, s azután majd ledyna­­mitozzuk apródonkint a tarto­zást; nem kell az nekem egy­szerre. — Gyerünk fel a szobába: itt ne beszéljünk, minden szom­széd füle itt van. “Szoba” annyit tett, hogy Agnes szobája. A leány készen volt már a hajával, a gazda-asszony meg a reggelivel. A cikóriás kávé valami átlátszó tejjel ott párol­góit az egyetlen asztalon, ter­mészetesen abrosz nélkül, el­lenben két füiehagyott find­­zsában. Egy tegnapi zsemlye volt hozzá megapritva' szele­tekre. Kértem az öreget, hogy lás­son hozzá, mig el nem hül. A krapula utáni mogorva kedély­re nagyon jótékonyan hat a forró kávéféle. A leány is hoz­zá ült: nem mondta, hogy ma már kávézott egyszer. Tőlem is megkérdezték, hogy hát én iszom-e? De én azt feleltem, hogy csak paprikás szalonnát szoktam reggelizni. Aközben egészen ráértünk az üzletről beszélni. Nem volt olyan könnyű azt az ezer forintot nyélbe ütni. Az öreg abban gyanakodott, hogy hát ha szép cim alatt ki akarom őt a pokoltüzes gyárá­ból firuncváncigolni ezzel a pénzráerőltetéssel. Szerelmes volt a gyárába: valóságos pyro­­mániákus volt. — Hát nem bánom én; oda­adom önnek ezt az összeget — kölcsön; — váltóra. Váltó min­dig van nálam. De az az öregnél is volt. Most meg azon gyanakodott, hogy hátha uzsorás vagyok. Mert hej, furfangos nép az! Mikor megtudja, hogy valaki­JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE O. WAGNER, temetéarendezS 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 nél árverezni akarnak, oda­megy hozzá: “Azt hallom, ön­nek pénzre van szüksége? Én adok- kölcsön. Csak ötös kamat­ra”. — “Ide vele!” Mikor aztán pénzleszámlálásra kerül a sor, akkor sül ki, hogy hónaponkint volt értve az ötös kamat. Há­rom hónap múlva ő jön árve­rezni. Tehát legelőször is azt kér­dezte tőlem a pupos: — De milyen kamatra? — Megmondom őszintén, hogy igen nagy kamatra adom. Azt kivánom kamat fejében, hogy amig az ur e váltót be nem váltja: addig a leányát se rossz szóval, sem pedig tettle­geskedéssel érinteni nem fogja. Ágnes erre felugrott az asz­taltól. Tüzláng lett az arca. Az öreg azonban nem enged­te elfutni. Oda húzta magá­hoz. Most értette már egészen a dolgot! Hiszen nem uzsorás a vendég ur. — Hanem sokkal rosszabb. Egészen az ő ideálja ez az ur. Odavonta a keblére a leá­nyát s megcsókolta a homlo­kát gyöngéden. — Mátul fogva áldásom reád! A leány reszketett. Vettem észre a pupos szán­dékát: hogy oda akarja ültetni a lányát arra a székre, amelyi­ken én ülök. — Én hát fölkel­tem róla. — No hát, áll az alku? — kérdezém. — Áll! E naptól fogva szent­ség lesz ezen szoba. Derék férfiú! — De nehogy feledésbe men­jen az a szép Ígéret, hát tegyük Írásba. Kaptam egy darab krétát (a korcsmáros zsebében szokott az ott lenni: nem is volt dup­la), azzal fölirtam a szobaajtó­ra kívülről is, belülről is: “Ezen szoba szentély min­denkire nézve!” A pupos ezalatt megírta a váltót a piros tintával. Abból tudtam meg, hogy “Templom­­tornyi Haggeusnak” hijják. Jó családból való lehet. (Folytatjuk.) Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998

Next

/
Oldalképek
Tartalom