Kis Dongó, 1959 (20. évfolyam, 1-23. szám)
1959-10-20 / 20. szám
8-IK OLDAL KIS DONGA — CLEAN FUN 1959 október 20. ÓHAZAI ANEKDOTÁK HA TE ÚGY, ÉN IS ÚGY Egy jóhumoru vidéki ember a fővárosban tartózkodván, sok hiábavaló iárkálás után odamegy egy rendőrhöz és megkérdezi: — Hogyan juthatnék el a Rákóczi útra? — Mehet bérkocsin, autón, villamoson, de mehet gyalog is — felel salamoni bölcsességgel a rendőr. — Milyen utón menjek, ha gyalog akarok odajutni? — Először menjen jobbra, utána balra, azután elég hoszszu ideig egy keresztutcán és így odaér a Rákóczi-utra. Barátunk nagyot néz, az után előhúzza zsebéből a szivaros tárcáját. — Köszönöm — szólt a rendőrhöz. — Nem akar egy szivart? A rendőr utána nyúl, de barátunk becsukja a tárcáját és igy szól: — Ha szivart akar, akkor hozathat a boltból. De maga személyesen is odamehet és vásárolhat. El is hozhatja mindjárt, vagy ha nagyon lusta, akkor maga után küldetheti. Kifizetheti készpénzzel, de meg is pumpolhatja a boltost. Isten áldja meg! A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. A HERMAN OTTÓ LENYIRATÁSA Hát úgy esett a dolog, hogy a jeles természettudós a madarak húzását ment figyelni a Balaton mellé. Szereti a furcsa öltözeteket az efféle kirándulásokhoz. Van azon ilyenkor mindenféle. Fején angolos parafa kalap, a lábain egész derékig érő csizmák, felső testét kurta ködmön fedi, a vállára akasztva ott lóg egy kobak, egy tarisznya pogácsával, sültekkel, egy messzelátó fekete zsinóron, egy csikóbőrös kulacs, egy kisebb kulacs pálinkával, egy pléhdoboz láncon, jegyzetpapir, a zsebből (hogy a nemzeti géniusznak is elég legyen téve) egy kosból való dohányzacskó sallangjai fityegtek ki. Már most képzeljék el ebben a ruhában Herman Ottót. Ekkép ment el madárnézőbe a Balaton-partra. I Ott a legsűrűbb gallyu fán csinált magának egy dúcot s már hajnalban három órakor felült s órák hosszáig, néha délig guggolt ott csöndesen fi-' gyelve, összehuzódva. A marak jöttek-mentek, csipogtak, száll-j tak. Eszük ágában se volt, hogy, valaki kémleli őket. De Hermannak se volt eszeágában, hogy őt valaki kémleli. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “Kis Dongó” képes élclap tianvonként kétszer, — minden hó 5-én és 2ft-án jelenik meg. Az előfizetési dija egy évre 3 dollár, félévre 1 dollár 50. Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt élclapja, melyet mindenki járat, aki a tiszta, jó humort, tréfás történeteket, szivet-lelket üditő olvasmányokat és a szép magyar dalokat szereti s ez az oka, hogy olvasóink nemcsak saját maguknak rendelik meg azt, hanem ismerőseiknek is szívesen ajánlják előfizetésre. VÁGJA ITT KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue. Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 3 dollárt ....... centet a Kis Dongó egy évi előfizetésére és kérem azt az alanti címre szíveskedjék továbbra is küldeni: — megindítani: Nevem: .... Utca, box: Város: ..... Állam: ..... Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. Pediglen már akkor erősen szemügyre vették a somogyi juhászok és kanászok s keresztet vetegetve nézegettek a fára. — Ugyan mi lehet? — Úgy néz ki, mintha ember volna. — Minden jó lélek dicséri az Urat! — Amondó vagyok, hogy nagy csapás éri a határunkat. Esztendőre nem hozza meg a föld a füvet. Ez nem jó lélek! — Pedig olyan gúnya van rajta, mintha valami ur volna. — Bolond kend bátya. Az ur a díványon ül ilyenkor, nem a fa tetejében. A garabonciás diák az, ha mondom. — Csakugyan az lesz. Mit csináljunk vele? — Üssük agyon! A juhászok, kanászok legott kerítettek vasvillákat s egész rohamban csörtettek a fához. Közel még se mertek menni, messziről kiabáltak Hermanra: — Ki vagy? Ember-e, vagy lélek? De az erdő manója nem értette meg mit kiabálnak, s ahelyett, hogy megmagyarázta volna mi járatban van, még ő förmedt rá a parasztokra: — Mit akarnak velem? — Gyere le, majd megmondjuk! Addig -addig csalogatták, hogy a jeles tudós végre lejött; hajrá most . . . nekirohantak, rávetették magukat, s addig el nem eresztették a kezükből, mig a hosszú haj sörénye, az ő legnagyobb büszkesége, s lengő rozsdaszin szakálla le nem hullott az olló éle alatt, mivelhogy a garabonciás haja becses jószág; némely birkabetegségeknél nagy medicina, azonképen a teheneknél, akik ha tőgyüket egy ilyen hajjal megcsiklandozzák, jól tejelnek, sőt magának az embernek sem árt, ha ilyenféle hajzatot visel a mándli gombja körül tekerve, mert az képessé teszi, hogy minden birkózásnál leverje az ellenfelét. síftsv-NO, NO . Magyarország “öreg embere” felől órákig el lehet tűnődni: beszélni tudott-e jobban, vagy hallgatni tudott-e jobban? Mégis, mikor hétfőn este hazakerült Kőszegről, megrohanták vele vacsoráló képviselőtársai, hogy “megintreviewolják”. — Mi történt? — kérdik egyszerre tizen is. — Hát megvolt — felelte csendesen. — És hogyan folyt le? Pislogott, az ereket nézegette a tenyerén. NÉVNAPRA, SZÜLETÉSNAPRA VAGY MÁS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL rendelje meg rokonának barátjának, ismerősének » KIS DONGÓT, mert ez t legjobb, legolcsóbb aján dék minden magya< részére. — Csak úgy szokás szerint. — No és a német császár mit beszélt veled, kegyelmes uram? — Kérdezősködött erről-arról — mondá flegmával. — Hát te mit mondtál neki? Leverte a szivarja hamuját, megtörülgette a szalvétával a tányérját s igy szólt: — Egyetmást. Ezekre a friss hírekre aztán az asztal hozakodott elő a maga értesüléseivel, benyomásaival; hogy az ellenzéki lapok lázban vanak a törvényhatóságoknak adott válasz miatt, hogy roppant harcra készülnek a kormány ellen és hogy ebből nagy baj is lehet . . . — Mi ebben a te nézeted kegyelmes uram? Tisza lehajtotta a fejét, letette a kést, villát a kezéből és elmerengni látszott a hallottak felett: — No, no — szólt aztán. No, no! — ismétlé újra s fölvevén lassan, nyugodtan a villáját, beleszurta a beefteakjébe. A következő pillanatban enni kezdett s közlékenysége megszűnt. Hevesi dalok Repül a pillangó Virágról virágra, Sohase válogass Annyit a leányba. Szép leány a barna, Szép leány a szőke, Legszebb mindenkinek Saját szeretője. Nem jártam utána, Mégis kaptam egyet, Hetedhét országban A legeslegszebbet. Öröm a nappalom, Nyugodt az életem. Hej, a házasélet Nagyon tetszik nekem. Szeretem kék szemét, Selymes barna haját, De legjobban mégis Csókos piros ajkát. Aki nős az tudja: Jó asszony kincset ér. Szerelmetes szívvel Vigasztal, ha baj ér. Szórakozni járunk Ide a szomszédba, Ahol jó bort mérnek HEVESI CAFÉBA. Felfrissít ott minket: Jó bor és társaság, S ezzel szebb az élet S nagyobb a boldogság. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 W. Jefferson Detroit, Mirhiean
