Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)

1958-07-05 / 13. szám

2-IK OLDAL

trie nnvrrt m i? \ v PfA’

1958 julius 5.

Kis Dongó regénye

(Folytatás.)

— Arra soha sincs oka az embernek, hogy meg legyen elégedve! felelt jámborul a suhanó.

— Hát az a másik ház micsoda? kérdé az őrmester, egy csinos, erkélyes cottage-félére mutatva, melynek a kertjében gyermekek játszadoztak.

— Az a Blasot kisasszony óvodája, viszonzá*a suhanc.

— Ez a Blasot kisaszony, kérdé ezután a suhanctól — nyilván a gyárigazgató leánya?

— Nem, az unokahuga, a meghalt Firmin leánya, ki az apjától egy rakás milliót örökölt, nem is számitva azt, hogy — mint beszélik — a gyár fele az övé.

Mialatt beszélgettek, Blasotborg elejére értek, hol is a suhanc más irányba fordult. Dániel, mialatt a nagyiparos lakása felé tartott, pompás, komoly, de szerény szónoklatra készült el. Arról volt szó, hogy tüntető nyegleség nélkül ritka tehetségeket áruljon el. Elképzelve tehát a kérdéseket, melyeket hozzá fognak intézni, egyenkint megfelelgetett rájok.

— Ni, barátom, nem mondaná meg, hogy hol lakik Blasot ur? kérdé egy zubbonyos embertől, ki kézi fecskendővel fölfegyverkezve, kívülről egy sor orgonabokrot locsolgatott, melyek a falon tulhajoltak.

— Itt lakik, felelt az ember, munkáját folytatva.

— Ejnye, be jó! — mondá Dániel. — Itthon van? Nem tudja, lehet-e vele beszélni?

— Lehet . . . Várjon, amig elkészülök ezzel a sarokkal. Aztán majd bevezetem.

Dániel, egyszerre ilyen közel jutva fontos utjának céljához, azt az erős szívdobogást érezte, mely minden folyamodót elfog, aki az ilyesmihez nincs hozzászokva . . . Hátha el találnák küldeni? Szinte örült, hogy e fontos pillanatban még egy kis pihenője van s kiváncsi szemmel nézte a pázsiton túl levő épület nagyszabású homlokzatát; tágas, szellős szalonjával, melynek széles redőnyei félig le voltak bocsátva. Egy zongora hangjai hatottak fülébe.

Elmondta magában bemutató-beszédét.

— Na! ... Mehetünk! szólt végre az ember, fecskendője csapját elzárva s a csövet a rácskerités mellé letéve. Azután a tornác felé indult. Dániel utána ment. Az előszobában egy inas, ki réztárgyakat tisztogatott meg sem mozdult.

— Jelentse be, hogy Bérad parancsnok úrtól jövök, mondá neki az őrmester.

— Szükségtelen, viszonzá a fecskendős ember a szalon ajtaját kinyitva s egyenesen bemenve, — jöjjön csak utánam.--------------------------------------Az ajtónyilásra a zongora el-A “KIS DrNGÓ” előfizetési némult s egy fiatal leány állt

föl és vonult a félhomályba, dija egy évrí 3.00 dollár. Egy öreg, vaskos asszonyság,

Magyar szakácskönyv — angol nyelven

amerikai mértékegységekkel

DÍSZES KIADÁS — GYÖNYÖRŰ SZÍNES KÉPEKKEL!

Szegő Imre, a budapesti Szent Gellért szálloda volt főszakácsa, az ételek — és Réthy cukrász a tészták, sütemények, torták, stb. receptjeivel.

Tartalmazza: levesek, húsfélék, főzelékfélék, körítések, saláták, halak magyaros elkészítési módját, valamint főtt és sült tészták, sütemények, torták, kalácsok, rétesek, kiflik, stb. magyaros elkészítésének módját.

Rendelje meg a másodgenerációs gyermekeinek, menyének, vejének, amerikai ismerőseinek s a bevándorolt magyarok, akik amerikai családhoz kerültek, adják oda amerikai háziasszonyuknak, akik bizonyára örömmel veszi, ha a világhírű magyar konyha szerint elkészített ételeket megismeri, készítheti, fogyaszthatja.

— Ára szállítási díjjal 1 dollár —

Megrendelhető a következő címen:

KIS DONGÓ — CLEAN FUN,

7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Mich.

— Csakis a pénz előzetes beküldése esetén szállítjuk. —

aki kötéssel volt elfoglalva,' ijeiten kiáltott föl:

— Szent Isten! Jean! Milyen vagy! Ki vagy melegedve és csupa viz vagy, mint valami uszkár . : .

Dániel csak ezt az egy szót! hallotta: Jean — az ő vezetőjéhez intézve, akivel tiz perc óta úgy bánt, mint valami kertészszel. Fülig vörösödött, egészen kijött a sodrából, mialatt Blasot ur a zubbonyát levetette.

Beszédének fonala ketté szakítja, maga kővé meredve, úgy állt ott s várta, hogy nyíljék meg alatta a padló, hogy elnyelje . . . midőn e szavakat hal iá:

— Bérad parancsnoktól jön. iHát nem jön el?-i- Nam, uram . . . azaz hogy . . . igen őtőle jövök, dadog á Dániel összezavarodva, micőn egyszerre akart felelni a k íttős kérdésre.

— - Hát eljön? . . . szólt ismét Jean ur. — Nem beteg?

— ■ Nem uram . . . azaz hogy . . . igen! felelt Dániel, szerencsét ensége lévén az ellentétes kettős kérdésekkel.

— Tessék leülni, kérem, szólt kon olyan az öreg asszonyság a rraga kissé nyers hangján.

D íniel elveszettnek látta magát. Ez a bemutató semmivé tette minden reményét. Csaknem arra gondolt már, hogy szökjik innen. De azért mégis leült.

— Értsük meg hát egymást, szólt Blasot ur. — Eljön-e Bérad vagy sem?

— Nem, uram, beteg! viszonzá Dániel, végre jól megkapaszkodva.

De a nagy sietség, mellyel ezt a feleletet elmondta, általános kacajt keltett. Szerencséjére zavarának túlságos nagy volta megmentette ezúttal az őrmestert.

— Én Istenem, uram, kérdé, amint a kacagás megszűnt, — bocsásson meg nevetséges feleleteimért . . . Szörnyű ijedelem fogott el, amint e szobába beléptem, midőn elgondolom, hogy milyen ügyetlenséget követtem el ... Ez elég volt ahhoz, hogy a legnagyobb zavarba ejtsen.

— Na látod, azzal a pepecseléseddel, a zubbonyoddal meg a hires vizipuskáddal! . . . mondá az öreg asszonyság, ki ismét kezébe vette a kötést, — idegen ember azt hiszi, hogy kétgarasos unokaöcsém van!

— Te ugyan nagyra lehetsz a ruháddal! . . . vágott vissza Jean ur.

— Az én ruhám nekem, jól áll, te csúf madárijesztő te! Hát, mi baja Béradnak, hogy a faképnél hagy' bennünket? kérdé Dánieltől.

— Idegbaja vette elő, asszonyom s itt van egy levél, melyet Blasot ur számára adott kezembe.

— Hát miért nem mondta mindjárt?

✓

JOHN MOLNÁR

FUNERAL HOME

A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet

EARLE G. WAGNER, temetésrendez«

8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan

Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555

Mialatt Jean ur a parancsnok néhány ajánló sorát olvasta, Dániel összeszedte minden bátorságát. Első zavarából magához térve s kész lévén arra, hogy megfeleljen a kérdésekre, melyeket magának elképzelt volt, keményen tartotta magát. De kissé mégis bántotta a vaskos asszonyság és a fiatal nő jelenléte, amelyre nem volt elkészülve.

Merlinné asszony hatvanhatvanöt éves, vaskos termetű volt. Mogorva arca meglehetősen nyugtalanná tehette az embert. Éles vonásai valamikor igen szépek lehettek; nagy szeme koromfekete volt; hollószárny-hajába szürke szálak vegyültek. Hanghordozása nyers, taglejtése határozott, férfias . . . Szóval: külseje a legbátrabbakat is visszariaszthatta.

Karszéke mögött, a homá-. nyos sarokban félig elrejtőzve, a hires Blasot kisasszony, kit a suhanc elbeszélése nyomán.

— maga sem tudta, miért — vén leánynak képzelt el: nem kevébbé félemlitette meg fiatal emberünket. Nagy barna szemek egy kissé halvány arcban. Szép volt-e? rut volt-e? A félhomály vonásait elmosódottakká tette.

(Folytatjuk.)--------------------------A KOLDUS

— Hogy lehet az, hogy ilyen öreg ember létére, egy táblát hord a nyakában, melyen ez áll: Adjanak könyöradományt. egy szegény árvának, — kérdi egy járókelő az utcai koldust.

— Arra ne tessék semmit sem adni, — válaszol a koldus, — tévedésből a fiam tábláját vettem a nyakamba. Én néma vagyok és nem árva.

TÖBBEKNEK. Ha sztrájkol vagy munkanélkül van és előfizetése esedékessé válik, Írjon eg)' póstakártyát s mi halasztást adunk az előüzetési dij be\ üldésére.