Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)
1958-10-20 / 19. szám
1958 október 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL (Folytatás) így mehettem be délután a kastélyba. Idegen inas fogadott. — Márta kisasszonnyal szenetnék beszélni — mondottam. Meg akarom tőle kérdezni, hogy az uraság fogad-e? Az inas ezt rendjénvalónak érezte. Fölment az emeletre. Dobogó szívvel maradtam a tornácon. Kinéztem az előkertbe, melyben annyit játszottam valamikor Mártával. A peóniák virítottak még pirosán, fehéren, az ágyakban. A hársfák is virágzásra tarkultak már. Minden zöldéit, virult. Vidám madárkák csicseregtek a parkban. És mégis volt valami szomorú abban a kertben. Mintha hiányozna belőle két boldog kisgyermek. Az inas visszatért. Csakhamar megjelent Márta is. Csodálkozó szemmel tekintett rám, de abban a percben el is pirosodott, olyanná vált mint a legpirosabb peónia. — Te vagy? • S a szemét könnyek öntötték el. — Nézz rám! Nézz rám! — mivé lettem! A nyakamba borult. A mellemen sirt tovább. — Dehát nem értelek Márta, — mondottam vigasztalón. Hiszen alig látszik rajtad . . . Bizony ragyás volt szegény, ha nem is olyan éktelenül, mint némelyik ember, de az orra körül az arcának az a rózsalevélfinomsága bizony olyanná vált mégis, mintha ráspollyal nyomogatták volna meg. Már elmúlt róla a vörösség, fehér volt az arca szine, csak kissé soványabb, mint szokott lenni. Nem felelt. Leült az ablakhoz. Nekem is a székre intett, hogy üljek le. És karjára borulva sirt hoszszasan. Aztán letörölte a könnyeit. — Tudom, hogy sajnálsz, — mondta. Más nem is sajnál senki ezen a világon. — Sajnálni is csak a fájdalmadat sajnálom, — mondottam vigasztalón. Sirattalak is Márta. De olyan csekély a himlő nyoma az arcodon. És évek múlva az is elsimul. — Az orvos is azt mondja, — kapott a szavamon. Azt mondja, hogy teljesen visszanyerem az arcom simaságát. Adott valami kenőcsöt. De nem hiszek neki, nem hiszek! Aztán letörölte a könnyeit, és szomorú szemmel kérdezett, hogyan töltöttem az évet? Gondoltam-e rá mindennap? Beszélgetés közben pelyhet söpört le a kabátomról és megigazította a nyakkendőmet. Nem szóltam akkor a délelőtti találkozásról. Nem busitom most, — gondoltam. Majd holnap elmondom neki. Hát csak azt újságoltam meg, hogy a nyarat már hivatalban töltöm. S a kezembe vettem a kezét, simogattam. Már meg is szoktam az arca ragyáit. A régi édes szép virág volt nekem, a régi szép egyetlenem! — Hogyan találkozunk Márta? hogyan? — Majd meglátjuk... Tudod-e, hogy a bátyám már a férjhezadásomon tűnődött? A himlő előtt. Hogy azt mondja: Bizony már nagy lány vagy, férjhezmenő. Milyen baj, hogy nincs olyan nőrokonunk, akire rábízhatnálak. No majd gondolunk valamit. A betegségem után azonban már nem emlegette a valamit. Szomorúan mosolygott. — Látod, hogy még a himlő is jó valamire. Aztán, hogy én nyugtalanul tekintgettem a lépcső felé, fölkelt. — Bejelentselek? — Ne. Majd meghalljuk, ha jön. Nem is akarok különben vele beszélni. Elég, ha a könyvet itthagyom. Este nem találkozhatunk? — Hogyan gondolod? Én most már méginkább félek. És látszott rajta, hogy boldogítja a kérésem. — Nem, nem, — mondotta. Esténkint nem lehet találkoznunk. Mit gondolsz, ha ezt a cselédség megtudná, hogy néznének rám? Hintógördülés hallatszott. Kinéztünk. — Egy katonatiszt, — mondottam elbámulva, — meg egy asszonyság. — Az Anti, — felelte ijedten. — Nem tudod, hogy már hadnagy. o 1 — Jár ide? — Dehogy jár. Mióta a néni meghalt . . . Nem tudom mi jutott ma eszükbe. Igaz: most lett cs. k. kamarás. Méltóságos ur. A vendégek már nyitották a folyosó-ajtót. — Este! — mondottam könyörgő tekintettel Mártának. Nem felelt, csak habozva nézett. Aztán a vendégek fogadására sietett. Felkisérte őket a lépcsőn, a szalonba. — Hogy megnőtt maga! — mondta útközben a hadnagy. Részvéttel hallottam, hogy beteg volt. S rám is pillantott. Alig ismertem már meg. Vékony lábszáru nyurga lajdinánt lett belőle. Raccsolt és hajlongott, és feszengett. Márta azon az estén mégis kijött. Éshát nagy könyörgésemre másnap is kijött. És a vége az lett, hogy minden este kijött. Már akkor hogy a bajuszom is pelyhedzett, csakhamar meggondoltam, hogy gyöngédtelenség a kaktusz-lépcsőre felfárasztanom szegény kis Mártámat. Hát amikor megjelent a fák közt, lebocsátkoztam a kőfalról. Volt itt-ott akkora hézag a kaktusz-cserepek között, hogy ráléphettem a lépcsőre. Márta az első percben megdöbbent, de aztán belenyugodott. A hold világoskodott gyönyörűn. Az olajfák is illatoztak JOHN K. SÖLÖSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel.: DU 3-1870 még. Miénk volt a park, a hold, az olajfaillat és a fülemilék koncertje éjfélig. — Tudod-e mit akarnak velem? — mondottam mindjárt az első estén. — Azt akarják, hogy pap legyek. Elképedt. — Hogy pap légy? . — Az. Hallgatva sétáltunk a platánok alatt, és én éreztem, hogy mit gondol. A síremléknél megállottám. — Emlékszel-e Márta? Hozzám simult: — Emlékszem. És akkor megcsókoltuk egymást. És ez a csók volt az elj egyezkedésünk. Hát nem leszek pap. Meg fogom mondani szeptemberben, hogy elkéstem a jelentkezéssel, tehát Ákos ur kénytelen-kelletlen majdcsak beleegyezik, hogy más pályára lépjek. De hogy Mártával hogyan egyesülünk mink házasságban? — az oly messze-zenéje volt még a jövőnek, hogy nem is beszéltünk róla. Nem mertünk róla beszélni. Másnap már nem is fárasztottam Mártát a kaktuszokig: eléje mentem be a kastélyig, ő az emeleten hált már akkor a nevelőanyjának a volt szobája mellett. Nagy vigyázatokkal jöhetett ki csak. És jólesett neki, hogy nem kell magában féledeznie a fák és bokrok árnyékától. Pláne mikor felhős volt az ég, vagy a hold megfogyott, vagy a járása nem egyezett a mi járásunkkal, ki se mert volna jönni. Azonban ha én ott voltam, — a sárgarigó füttyét jól tudtam utánozni, — akkor előbátorodott. A kastély fehér fala világított valamennyire a homályos estéken is. És mink odaültünk a padra a fal mellé. Oh'de szép esték és éjszakák voltak azok. Ezer csillag az égen, és ezer liliom illata a parkban. (Folytatjuk.)--------------------------— Mondd Sanyi, hogy vehettél egy nagy lexikont a 8 éves fiadnak? — Kérlek mindig annyit kérdezett tőlem, mindenfélét, hogy meguntam. Most megnézheti a lexikonban. AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan &l\almas magántanulásra, az angol nyelv elsajátításává mert a szavak mellett 1 íl van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaigazítások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, n e /v tiszta olvasható hetükkel nyomott könyv ára £t . D U Vidékre 20 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására.
