Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)
1958-10-20 / 19. szám
8-K OLDAL KIS DONGÓ - CLEAN FUN ÓHAZAI ANEKDOTÁK VISSZAKERÜLT A DOHÁNY A SZÁRÍTÓBA Borbély Miska egri gyűlésre vitte hangulatcsinálónak rongyos bandáját. Éjszakára útközben megtértek egy pártjukhoz tartozó ur portájára. A vendéglátó házigazda nem örült túlságosan a vendégeknek: — Te, Miska, ellopják az én vendégeim éjszaka a szemem világát is. — Hogy gondolsz ilyet? Nagyszerű gyerekek ezek. Nem nyúlnának ezek semennyiért sem a más holmijához. Reggelre mégis baj esett. Hiányzott a .száritóból negyven füzér dohány. — Nem baj, — nyugtatta meg a házigazdát Miska, —ahogy elment, úgy vissza is jön az a dohány szőrén-szálán. Erkölcsi beszéddel fogok hatni a gyerekekre. Össze is terelte menten a “gyerekeket” és igy szólt hozzájuk: — Halljátok-e, még valami akasztófára való ur azt mondja, hogy ti kapcabetyárok, zsivány bujnyikok vagytok. Elloptatok az éjszaka negyven füzér dohányt a száritóból. Meg is mondtam annak az urnák, A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. hogy ne merje becsületében sérteni az én cimboráimat. Tudom én azt, hogy alávaló hazugság ez. Ellenben tulajdon szemeimmel láttam, hogy hiányzik az a dohány. Egy fertályóra alatt ott legyen hát a helyén, a száritóban az az eltűnt negyven füzér dohány, mert különben aki teremtette, egyikőtök sem iszik velem többé egy kulacsból. Az erkölcsi beszéd hatott is és egy negyedóra múltán a .száritóban csüngött mind a negyven füzér dohány. PETŐFI A MAGA SZOBRÁRÓL Berecz Károly Írja Petőfiről szóló visszaemlékezéseiben: Uri-utcai tanyánkon, a Pilvax-kávéház, a későbbi “forradalmi csarnok” kerek asztalánál 1844-ben egyszer egy olasz áruigatta gipszszobrocskáit, s Petőfi önkéntelenül a kosárba nézett. — Nézd. csak nézd, a biz ott ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “Kis Dongó” képes élclap hanvonként kétszer, — minden hé 5-én és 20-án jelenik meg. Az előfizetési dija egy évre 3 dollár, félévre 1 dollár 50. Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt élclapja, melyet mindenki járat, aki a tiszta, jó humort, tréfás történeteket, szivet-lelket üdítő olvasmányokat és a szép magyar dalokat szereti s ez az oka, hogy olvasóink nemcsak saját maguknak rendelik meg azt. hanem ismerőseiknek is szívesen ajánlják előfizetésre. VÁGJA ITT KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 3 dollárt .......centet a Kis Dongó egy évi előfizetésére és kérem azt áz alanti címre szíveskedjék továbbra is küldeni: — megindítani: Nevem: .................................................................................... Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni I van a te borzas fejed is a Schilleré és Goethéé mellett, — szólt Pákh gúnyosan mosolyogva. — Beszélhetsz ... de csak azt mondom, nemsokára meglátod még ezt a borzas fejet is ott a németjeid mellett; s lesz még nekem olyan szobrom is, amely előtt mindnyájan kalapot fogtok emelni, — pattant föl Petőfi önérzettel.--------------------------A KÍVÁNSÁG Ludat lopott egy borsodi csavargó, de rajta vesztett és a szolgabiró elé került. A szolgabiró jó somfabottal huszonötöt huzatott rá s a csavargó eszeveszetten jajgatott. Mikor, a műtét véget ért, a szolgabiró igy szólt a csavargóhoz: — No, megengedem, hogy tetszésed szerint kívánhass nekem akármit a 25 botért. A csavargó gondolkozik, majd megszólal: — Semmit nem kívánok, nemzetes főszolgabíró ur, csak azt, hogy egye meg a fene a kapcsát. — No, ha ily szerény vagy, elmehetsz. A csavargó kisompolygott s mikor az ablak alá ért, bekiáltott az ablakon: — Az álkapcsát! Az álkapcsát, főszolgabiró uram.----------se; £»-■-------j MI A RÖSTELLENI VALÓ? I Széchenyi István, ha valamit j vásárolt, rendesen a hóna alá j vette, s nem átalotta maga vin- I ni haza. Egyszer megint jókora csomagot vitt az utcán, mikor találkozik vele Helmeczy Mihály: — Nem röstell a gróf ezzel a cók-mókkal menni az utcán? — kérdi az akadémikus. — Egy csöppet sem, — válaszol Széchenyi derülten; — inkább azt restelleném, ha úgy 'állanék, hogy sohse vihetnék valamit haza.--------------------------A NÉV A közelgő pótválasztásról diskurál két halasi kálvinista polgár. Azt mondja az egyik: — Hallotta-e, István bácsi, hogy a B. Jani veje is pályázik az papságra? — Oszt, hogy hijják a vőmuramat? — kérdi a másik. — Bagó Bálint. — S mindjárt hozzá is teszi: — Remélem, rászavaz majd István bátyám, már csak Jani miatt is... — Már engedj meg, öcsém, — nézi végig István bácsi, — de én bizony nem szavazok rá. — Hát osztán miért? — Hát mert nem akarom magukat lealacsonyítani a halasi zsidóknál. Hogy már' ha az ő papjuk Dohány, a mienk meg csak Bagó legyen?---------------------------------A TÁBORNOK DICSÉRETE A szolnoki csata után Damjanics igy szólt a harmadik zászlóaljhoz, melyből egyetlen egy rohamban ötvenkét vitéz esett el: — Fiuk, büszke vagyok reátok. Ti az ördögöt is megveritek. Megérdemelnétek, hogy mindnyájan tisztek legyetek. De hol volna akor az én zászlóaljam?--------------------------Hevesi dalok 1958 október 20._ Járok a szabadban, fúvó, hideg szélben S önmagamat látom a hulló levélben. Fonnyadó levelek Mesélnek a nyárról. Csillogó kék égről, fényes napsugárról. Magasságban voltak, fák ágain éltek, Jó sorsukban örök életet reméltek. De elmúlt a szép nyár, az idő megfordult, Egészséges zöldjük megfakult, elsárgult S most mikor a fákat rázza az őszi szél, Zizzenő panasszal sárba hull a levél. Elmélázva nézem a hulló levelet Érzem, jelképezi az én életemet Álom a mosolygós, kacagó ifjúság, Elmúlik mint minden . . . volt, nincs már boldogság. Pénz, arany, dicsőség, a kincsek, vagyonok Selyem, bársony ruha . . . Mind csak cifra rongyok. Hiába kendőzöd arcodat nem használ. Kenőcs alatt is csak, ránc a ránc mellett áll. Elrendeltetett, hogy az ember meghaljon, Az élet fájáról, mint levél . . . lehulljon. Elmegyek hát oda. Ahol vigaszt lelek: HEVESI CAFÉBAN minden bajt feledek, Mert a jó borától felvidul a lelkem Gyere pajtás oda, Igyál te is velem. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 W. Jetterson Detroit Michigan
