Kis Dongó, 1957 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1957-05-20 / 10. szám

2-IK OLDAL CTYQ ríAMOA _ riP(V FUV 1957 május 20. Kis Dongó regénye A SZERELEM NEM KISKUTYA (Folytatás.) — Mert szeretett engem, mert jó volt hozzám és meg akart szabadítani. Néha ... né­ha már alig tudtam elviselni... de erről nem szabad beszélnem előtted... hogy milyen boldogta­lan voltam Altwiesen, hogy mennyire vágytam szabadság után ... Moran végtelenül jó volt. És az egyetlen ember, aki szeretett. Én nem szerettem és még arra sem tudtam rászánni magamat, hogy csak egyetlen egyszer is megcsókoljam. Mégis tudom, hogy a legjobb, legne­mesebb lélek volt. Lisa tágranyilt szemmel né­zett Hennyre. — Sohasem csókoltad meg, Henny? — Nem és nem is kért erre, pedig nagyon szeretett. — Szóval nem is voltál iga­zán a felesége. Henny szomorúan nézett ma­ga elé. — Nem, Lisa, lelkiösmeret­­furdalásom van, hogy szerete­­tét és hüsgét semmivel sem há­láltam meg. Szótlanul haladtak tovább a gyönyörű erdei utón. És ebben a hallgatásban olyan közel ju­tottak egymás szivéhez, mint­ha sokat beszéltek volna. Ettől a naptól fogva Lisa Henny nek hü barátnője lett. Lisa segitett neki.. Gyakran volt alkalmuk négyszemközt -lenni. Lisa sokszor beszélt már A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. arról: édesanyja azt szeretné, hogy Darland elvegye Dittát. Egyszer kijelentette: — Végre valami rendes dolog történne, ahol én is ott lehet­nék. Ha Ditta eljegyezné magát és férjhez menne, akkor nem kacérkodnék többé Warren dok­torral. Lisa ezt nagyon hevesen mondta és Henny megkérdezte: — Nem örülnél jobban, ha Warren doktor lenne a sógo­rod, Lisa? A kislány mélyen elpirult és erélyesen rázta fejét. — Nem én! — Nem rokonszenves neked Warren doktor? Lisa hevesen rázta fejét. — Ki nem állhatom! — Kár, Lisa. Azt hiszem Warren doktor nagyon rendes ember. Lisa haragosan kiáltotta: — Úgy bánik velem, mint va­lami kisgyerekkel. Azt kérdezi, hány'babám van és csufolódik velem. Ennek már igazán vé­get kellene vetni! Henny fürkésző tekintettel nézett Lisa haragos arcába és észrevette, hogy haragja titkos fájdalmat takar. Nem beszélt többet Warren doktorról. De most már tudta, hogy Altwiese-n reményeket fűznek Dittának Gert Darland-dal kö­tendő házasságához és hogy Gert Darland érdeklődése, ha csak pillanatokra is feléfor­dult. Mialatt a tálaló szobában szorgoskodott, lelki szemével folyton Gert Darland érdekes Legszebb 300 magyar nóta arcát látta maga előtt. Magas, okos homlokát, kes­keny, szorosan összezárt ajkát, mely köré az élet viszontagsá­gai kemény, határozott vonáso­kat rajzoltak. Kedves tekintetű acélkék szemét, magas elegáns alakját, törhetetlen energiáról tanúskodó mozdulatait, feszte­len tartását — nem csoda, hogy mindez megigézte Hennyt. Hi­szen fiatal volt és szive mele­gen dobogott. Végre véget ért az ünnepség és mikor már a legutolsó ven­dég is elment. Henny fáradsága elismeréséül csak igazságtalan feddésben részesült. Az egyik inas eltört két poharat, a má­sik leöntötte egy vendéghölgy ruháját, — mindezért Henny kapott ki. Mielőtt Rasmussen­­né viszavonult, még a lépcsőről odaszólt Hennynek: — Zárj el mindent, ami ma­radt és rakd el az ezüstöt. A személyzet takarítson el min­dent, mielőtt lefekszik. Ez a parancs egészen felesle­ges volt, Henny úgyis gondos­kodott volna arról, hogy rend legyen, de mindig igy volt — Helene néni külön parancsban hangsúlyozta a magától érte­tődő dolgokat, hogy megőrizze azt a látszatot, mintha ő tar­taná kezében a háztartás gyep­lőjét. A valóságban pedig igen keveset törődött a háztartással és szivesen lemondott minden fáradságról. Mialatt Henny az ebédlőben az ezüstöt rakta helyére, Her­bert, aki már az előbb körülöt­te őgyelgett, hirtelen mellette termett. Henny egyedül volt. — Nos, kicsi asszonyka, még ilyen szorgalmasak vagyunk? — kérdezte és csillogó, az ital­tól kissé fátyolos szemmel né­zett rá. Henny megijedt. — Csak elzárom az ezüstöt — mondta olyan nyugodtan, ahogy csak kitelt tőle s a lehe­tő legmesszebb húzódott uno­ka bátyjától. Herbert közeledett hozzá és az egyre hátráló Hennyt a te­rem sarkába szorította. — Kár! Sokkal jobb időtöl­tést tudnék számodra, édes ki­csi asszonyka. Henny büszkén kiegyenese­dett és feleletre sem méltatva, folytatni akarta munkáját. — Nem vagy fáradt, Henny? — kérdezte a férfi és Henny karjára tette a kezét. ÁRA egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben * A LEGNÉPSZERŰBB UJ ÉS RÉGI MAGTAB NÓTÁK GYŰJTEMÉNYE TISZTA ÉS OLVASHATÓ NYOMASSÁL. CSAK 50 CENT, Henny elhúzta karját. — Ejnye, ejnye, milyen rá­­tartós vagy, kicsikém, hát öz­vegységedben nem vágyódsz vi­gasztaló után? Meg akarta ölelni, de Henny utálattal eltaszitotta. — Hagyj békén! — kiáltott hevesen. számítási dijfal együtt 60 cent Kis Dongó — 7907 W. Jefferson Avenue — Detroit 17, Michiga? — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — — Édes kicsikém, elbájoló ez a büszke védekezés. Hát legyen eszed, hiszen Morannal szem­ben sem viselkedtél ilyen eluta­sítóan és én még felveszem a versenyt azzal a fajankóval. JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE G. WAGNER, temetésrendezff 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 Henny haragtól izzó pillan­tást vetett Herbertre. — Mondom, hogy menj in­­neh és ne vedd szádra Hans Moran nevét. Nem tűröm, hogy igy beszélj róla. Ha nem mégy el innnen, segítségért kiáltok. Az, hogy most igy beszélsz ve­lem, sokkal sértőbb, mint ré­gebbi közönyöd. — Úgy, hát ez a baj, hogy azelőtt nem vettelek észre! Most viszonzásul kissé meg akarsz kinozni? Rendben van, legyen meg a szórakozásod, de egy csókot adsz most nekem, előbb nem engedlek ki a sarok­ból. Henny megrázkódott, mint­ha villamos ütés érte volna. Ajkát összeszoritotta és szürke szeme, amely különös gyöngy­házfénnyel csillogott sápadt ar­cában, izzó felháborodásban szikrázott. —Soha! — kiáltotta. — Majd meglátjuk, galam­­bocskám, — mondta a férfi ci­nikusan és újból át akarta ölel­ni. Henny hátrahajolt, ameny­­nyire csak tudott és hangosan kiáltott: — Ha hozzám mersz nyúlni, segítségért kiáltok. Nem bánom, ha szüleid meg is hallják. Herbert mégis erőszakoskod­ni kezdett, de ebben a pillanat­ban, mintha a földből nőtt vol­na ki, karcsú, fehér alak vá­lasztotta el Hennytől. Lisa volt. Már jó ideje a függöny mögött rejtőzött, mert nem akarta, hogy Herbert meglássa. így ta­núja lett az egész jelenetnek és amikor Hennyt már komoly ve­szély fenyegette, beleavatkozott. Közben kigondolta, hogy mi­lyen ürüggyel magyarázza meg ittlétét. (Folytatjuk.) ----<*§§*>----­PANASZ — Hogy megy a sorsod? — Rosszul, nagyon rosszul. — Hogy lehet az? — A feleségem már megint elvesztette a munkáját. A TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jó­ízű. élcekkel mulattatni tud­ja. Ezt pedig könnyen meg­teheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja nekik az abban olvasott vic­ceket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom