Kis Dongó, 1957 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1957-05-20 / 10. szám
1957 május 20. trT<5 nnvnó _ CLEAN FTTN 3-IK OLDAL AZ ÉLETMENTŐ CSAVARGÓ Vincent Hall a feleségére nézett a ragyogóan felteritett asztalnál, a nyüzsgő-kacagó vendégsereg feje fölött, ö most is csak Katherinet látta. Mosolygott magában, mennyire változik napról-napra a véleménye. Tegnap még azt hitte, hogy az asszony turista-ruhában a legszebb, naptól-széltől kipirult arccal. Ma megesküdött volna reá, hogy képzelni sem lehet gyönyörűbbet mint ha Katherine estélyi ruhában ül a csillár alatt s büszke nyakán gyémánt ragyog. Négy éve volt már házas és mindenki csodálkozva és érdeklődve figyelte ezt a különös és rendkívüli esetet. Voltak jóakaró emberek, akik örültek, hogy ilyen példa is akad a mai világban, de a legtöbben a fejüket csóválták. — Ez nem természetes dolog. Vagy az egyik, vagy a másik olyasmit tesz majd egyszer, hogy tele lesznek vele az újságok. Az ilyen lehetetlenül nagy szerelem csak tragédiával végződhetik. Hall nem törődött az emberekkel. Boldog volt. Kissé későn szánta rá magát a házasságra és Katherine tizenegy esztendővel volt nála fiatalabb. De annál gyöngédebb tudott lenni hozzá, s az asszony igaz szív vei szerette őt. Hanem ezen a napon, amint Vincent Hall, mint mondtam, a feleségére nézett, egyszerre egy idegen vonást fedezett fel az arcán. Katherine úgy tett, mintha nem érezné meg az ura tekintetét, pedig megérezte, ez látszott rajta. Mi ez? Mikor a vendégek elmentek, — Hall alig várta, — a felesége után sietett. Végigment a lakáson. Katherine sehol. Hová lett? Végre megtalálta a könyvtárszobában. Katherine a pamlagon ült, két kezébe rejtve az arcát. Hall rémülten állt meg a háta mögött. — Katherine! Drágám! Mi bajod? Az asszony nem felelt. Sirt. — Fáj valamid? Beteg vagy? — Nem. — Akkor hát . . . Bántott valaki? — Senki. — Mi történt veled? Nem akarod megmondani? Talán valami nagy számla? Ruhát rendeltél és nincs nálad annyi pénz? Vagy megkivántál valamit? Mondd meg, édesem! Katherine végre letörülte a könnyeit. Halkan, akadozó hangon mondta: — Emlékszel . . . emlékszel, Vincent? A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. — Mire, édesem? — Arra, hogy mit mondtál . . . Amikor . . . eljegyeztük egymást? — Mit, mindenségem? — Hogy, ha valamelyikünk úgy fogja érezni, hogy . . . hogy a szive másfelé fordul... Akkor . . . — És? — kérdezte Hall szilárd hangon, de a kezei remegni kezdtek. — És ... és én ... Ne haragudj . . . — Nem haragszom, kicsikém. Jobban tetszik más neked? — Phillipp Oakes, — suttogta halkan a fiatalasszony. — Azt mondta ma este, hogy ... De én nem tudom . . . Olyan roszszul esik nekem ... Ne haragudj . . . — Nem haragszom . . . mondta Vincent rekedten. — Ne sírj, egyetlenem. Én nem tudok reád haragudni. Mondtam és állom a szavam: szabad vagy és én a segítségedre leszek, hogy minél hamarabb úgy rendezhesd be az életet, hogy boldogabb légy. Ennyit birt mondani, aztán megfordult és kiment a szobából. Átsietett az üres lakáson, egy pillanatra benézett a hálószobájába is. Egy zár csattant. Aztán a fiók nyitva maradt és Hall, maga sem tudta, hogyan, kiért az utcára. Gépiesen ment előre, egyre előre. Vége mindennek. Katherine mást szeret. Négy esztendő . . . négy boldog esztendő után ez lett a sorsa. Tisztán látta most az esküvőjüket maga előtt, a hűvös, homályos templomot. Érezte a virágok nehéz illatát. Mennyi is volt pontosan? Négy év és tizenhét nap . . . Vájjon kap-e mindenki ennyit a boldogságból? ... És most hálával és meghatottsággal gondolt Katherinere, aki sohasem fog rámosolyogni többé. És látja őt Philip Oakes mellett . . . Amint megcsókolja . . . Nem, ezt nem birja. Tennie kell valamit. Milyen lesz most az élete? Egyedül fog élni, egészen, egyedül, mig csak meg nem öregszik és el nem jön érte a halál. És nem lesz soha szép kis fiacskája és nem lesz kisleánya, akit kényeztessen s akinek a számára vagyont gyűjtsön. Senkije sem lesz soha többé. Élet ez? Nem. Jobb most meghalni. Neki is jobb lesz, — Katherinenek is . . . — így teheti leggyorsabban szabaddá... Messze kint volt már a városon kivül. Egyszerre észrevette, hogy valaki egyre morog a háta mögött: — Néhány centet kérek . . . Nincs kenyerem . . . Néhány centet kérek . . . Éhes vagyok. Vincent Hall hirtelen megállt és odanézett. Magas, szélesvállu, toprongyos ember jött utána, akinek vörös hajá rendetlenül lógott a homlokába, valami utszélen felszedett kalap alól. — Mit akar? — kérdezte Vincent. — Ha adhatna néhány centet .. . Éhes vagyok. Vincent ránézett. Ezt az embert néhány cent boldoggá tenné .. . Belemarkolt a zsebébe s egy csomó vadonatúj bankjegyet nyomott az álmélkodó csavargó piszkos tenyerébe. — Itt van, — mondta Hall. — Vigye, ha magának kell. Mind odaadom. A csavargó tátott szájjal nézte, amint Vincent újra és újra a zsebébe nyúl, előveszi az óráját, a cigarettatárcáját . . . — Várjon egy pillanatra! — szólt a koldus. — Maga hasznát veheti, — mondta Hall — én pedig nem. — De az óra . . . ellenkezett a koldus. — A magáé. Az óra is, a lánc is, a tárca is. A kezébe nyomott mindent s tovább indult, örült neki, hogy valakit még boldoggá tehetett. Egyre beljebb ért a park néptelen részébe, elhagytatott cserjés volt itt. Balra tért, a folyó felé. öt percig tarthatott ez az ut. Hall egy hídhoz ért. Megállt és körülnézett. A pisztoly nehéz volt, húzta a zsebét. Lihegett a sietéstől. Lekapcsolta a nyakáról a gallért. Egy pad állt a hid közelében, arra ült. Elővette a pisztolyt és nézegette. A pisztoly fénylett a holdvilágon. Csönd volt köröskörül . . . Lassan felemelte a pisztolyt ... A homlokához szorította a csövét . . . — Nana. Mit akar azzal a puffogtatóval az ur? Vincent felnézett. Felugrott. — Ki az? —j Ne célozzon rám, — mondta a csavargó — aki egyszerre előbukkant a bokrok közül. — Csak barátságosan kérdezni akarok valamit. Most ismerte meg Vincent a vöröshaj ut. — Mit akar itt? — Az ur után jöttem. — Minek? — Szerettem volna tudni, miért nem kell már az urnák a pénz meg az óra. (Folytatás a 4. oldalon.) JÓ BARÁTNŐ — Anty kérte, hogy legyek a felesége és tegyem boldoggá. — És te milyen választ adtál? Feleségül mész hozzá, vagy boldoggá teszed azzal, hogy visszautasítod.--------------------------UJ ÜZLET — Egy uj üzletet kezdtem a múlt héten, de abba kellett hagynom. — Hogy lehet az? — Egy ékszerüzletet nyitottam egy feszitő vassal s már már sikerült, amikor jött a rendőr s nem engedte, hogy befejezzem a munkámat. VENDÉGSÉGBEN — Hogy izlet az ebéd? — kérdik a vendégtől. — Nálunk is éppen ilyen rossz, csakhogy többet adnak.-------------------------BAJOS DOLOG Föd rász: Haját méltóztatik nyiratni? Kopaszffy: Igen; de a kalapomat nem veszem le, mert itt szörnyű hideg van. TÖBBEKNEK. Ha sztrájkol vagy munkanélkül van és előfizetése esedékessé válik, Írjon egy póstakártyát s mi halasztást adunk az előfizetési di] beküldésére. PROTESTÁNS TESTVÉREINK SZIVES FIGYELMÉBE! óhazában vagy itt élő szüleiknek, rokonaiknak, barátaiknak, kedves és értékes ajándék egy NAGYBETŰS MAGYAR SZENT BIBLIA (ó- és Uj Testamentom) Megrendelhető: Veres József kántor-tanitónál, — 1432 Magnolia Avenue, SAN BERNARDINO, CALIFORNIA.
