Kis Dongó, 1957 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1957-05-20 / 10. szám
Anyák napján Anyák napjára készültek az iskolában és a tanitónéni épp válogatja a legjobb szavalót. Sokan jelentkeztek, de a tanitó néni még nem határozott. Feltűnt neki azonban, hogy Kis Boriska nem jelentkezik: — Hát te nem is szeretnél szavalni Anyák-napján? — Nekem úgy sem lehet tanitó néni kérem — hangzott a szomorú válasz. — Miért nem? — Mert nincs uj ruhám és anyukám restelné, ha ebben a régiben állnék ki. — De hiszen anyukád nem olyan szegény, hogy ne tudna uj ruhát venni, ha szépen megkéred. — De én nem akarom megkérni. — Miért? — Mert tudom, hogy úgyis sok a gondja. És neki sincs uj ruhája. Hát miattam ne legyen gondja, megmondom neki, jó ez is. De ha szavalnék, akkor mégis kellene uj ruhát venni. Akkor inkább azt mondom, hogy mást választottak, aki szebben versel. A tanitó néni megölelte Boriskát. — Te ünnepeled meg ezzel legjobban az édesanyádat! Mert nem az az igazi szeretet, hogy mit szavalunk, hanem az, hogy milyen áldozatot tudunk hozni szeretetből azokért, akiket szeretünk. ELKÉSZÜLT ÉS KAPHATÓ A GREEN AMERIKAI NYELVMESTER (ötödik uj kiadása) A könyveket “Insured” biztosítva adtuk félj nehogy szállítás közben valahogy elkallódjanak. Vol. 18. évfolyam. .— No. 10. — Detroit, Michigan — 51 1957 május 20. ELŐRELÁTÓ APA — Uram, — mondja a gazdag kérő az apának, — szeretem a lányát s ha hozzám adja feleségül, annyi aranyat adok Önnek érte, amennyit a leány súlya nyom. — Nagyon megtisztelő az ajánlata fiatalember, de adjon néhány hónapi gondolkodási időt. — Nem szívesen, de ha muszáj várok. Miért kell az Önnek? — Mert meg akarom hizlalni a lányomat, hogy nagyobb legyen a súlya. — Kérem, én itt tisztittatom az ingeimet és panaszom van. — Mi a baj, Uram? — Kérem, hagyjanak ezentúl több inget a gombokon. — Hogy tetszik ezt érteni? — Már többször észrevettem, hogy ingek helyett, csak gombokat kaptam kitisztítva vissza. HOGY LEHET EZ? — Tegnap benn voltam egy üzletben s mikor beléptem, azt mondta a kereskedő egy ügynöknek, aki portékáját kínálta, hogy mindene van. — Nos, és? — És azután bejött egy koldus, kéregetni s annak meg azt mondta, hogy semmije sincs.--------s -MI ERŐSEBB? — Mi erősebb, a viz vagy a bor? — Bor feleli az iszákos ember, mert ha sokat iszom belőle a földre sújt. — Én meg azt mondom, hogy a viz, mert az malmot is hajt, bortól ezt sohasem láttam. — El kell ismernem drágám, hogy ez a névnapi torta, amelyet magad készítettél, gyönyörű, de megenni mégsem lehet. — Különös, hogy nektek férfiaknak nincs érzéketek a szépség iránt, mindig a gyomrotokra gondoltok.--------------------------JÁTSZANAK A GYEREKEK — Mi ez a nagy veszekedés közietek, — kérdi a szomszédasszony az udvarban játszó fiútól és leánytól. — Nem veszekedünk mi, — mondja a kislány, — mi csak papát és mamát játszunk. — Hát ezt honnan veszed? — kérdi a szomszédasszony. — Oh, — feleli a kislány, — a papa és mama is azt mondják, ha úgy játszanak, ahogy mi most..---------------------------------KIMENTETTÉK A TÓBÓL — Szörnyű mennyi vizet ittam! — Sose aggódj barátom. Éppen elég viz maradt még a tóban.--------------------------ORVOSOK EGYMÁS KÖZÖTT — Látod, nekem a gyomorbetegek ötven százalékát a rossz szakácsnők szállítják. — Úgy van, igazad van, a másik ötven százalékát pedig a jó szakácsnők.--------------------------IGAZMONDÁS A cégvezető megfedi alantasát: — Tudja, Müllerr, ha én kiteszem innen a lábamat, maga a leghaszontalanabb tisztviselő az egész irodában! A^SZERELMES LEVÉL — Mit irsz, — kérdi a látogató barátját, aki éppen levelet ir. — Szerelmes levelet. Kinek? — Feleségemnek. Jer nézd meg magad milyen szerelmes levél. —i Ah — bámult a látogató. — Tehát feleségednek igy irsz: Drága feleségem. — És nem méltán? Nézd meg csak a szabónak, kalaposnak számláját. Hát irhatok-e másként, mint:, Drága feleségem. MINDEGY — Mivel szolgálhatok? — kérdi a pincér. — Egy jó ebédet szeretnék — Kérem. Van egy, két és öt dolláros ebédünk. — Nekem mindegy, hogy melyiket hozza. — Miért lenne mindegy? — Mert csak 30 centem van.--------<«§$•»-------KETTŐS ÖRÖM — Volt Margitnak az esküvőjén? Milyen volt? — Óh, örültem, hogy nem én voltam a vőlegény. — Azt hiszem Margit is örült annak.-------------------------MEGOLDÁS — Te Sanyi, már megint rosszalkodsz. Mondd, mit csináljak veled? — kérdi a tanitó. — Talán tessék hazaküldeni az iskolából.---------------------------AZ AKADÁLY — Mondja, fiatal ember, mi van maga és a leányom között? — Csak ön, uram! GONDOLJON AZ ÓHAZÁBAN SZENVEDŐ VÉREINKRE!
