Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1956-06-05 / 11. szám

1956 junius 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN TIK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) Még az apám volt a legvidá­mabb, hogy olyan nyugodtan viselem a szakitást. A nyelvemen lebegett akkor, hogy szólok Ildáról, de mégse szóltam. Csak magamban forgattam, hogy milyen arccal, milyen szemmel felelt, mikor kérdez­tem: “beszéiget-e szivesen ve­lem?” Hogyan nincs festő, aki azt a mozzanatot meg tudná festeni. S pillantgattam a fali-órára. Olykor behunytam a szeme­met, hogy talán azalatt gyor­sabban halad a svájci mutató. Lehetetlen, hogy nem késedel­­mezik! S összehasonlítottam a zsebórámmal. Végre! ... Hallom a hangját, a cipője szelíd kopogását.. . A szivem úgy kopogott, mint valami diákgyereké. Az ajtót szokás szerint az anyám nyitotta ki, s bebocsá­­totta. Ott is állt kissé, mig Ilda kivonta a tüt a csipkerózsás matrózkalapjából, s letette a kalapot a mosdóra. Kicserélte a virágot másik dáliával. Az­tán az anyám visszavonult. Ilda még háttal maradt fe­lém: a tükörbe nézett, és egyet simitott a haján. — Mennyire vártam! — szó­laltam meg mámorosán, — csakhogy már itt van. Megfordult és csodálkozóan nézett: — Várt? S az órára is fölpillantott. — Nem azért Ilda, hogy ké­sett, hiszen nem késett. Csak vártam, vártam. Oly hosszú volt ez a délután! — Ha tudtam volna ... — Eljött volna hamarabb is? — El. — Már megint elfelejt vala­mit ... És a kezemet nyújtottam:- — Egy kis gyógyitó-erőt sze­gény nyomorék Lázárnak ... Mosolyogva és szemérmesen tette a kezét a kezembe, — Oh hiszen ha tudnám ... — Bizonyos lehet felőle. Ma­ga olyan Ilda, mint az Isten márciusi napja. Életet sugár­zik. Édes leány! Édes eggy! — mondom mámorosán. Édes egyetlen eggy! Nekem olyan, mintha én volnék a mesebeli Árgirus kirlyfi, s maga a hoz­nám látogató mesebeli tündér! A szeme rám-nyilt. Mégin­­kább elpirosodott, a kezét ki­vonta a kezemből. Leült és szorgosan forgatott a könyvé­ben. — Hol is hagytam el? — Ne keresse Ilda. Valamit szeretnék mondani. — Már megtaláltam: Ha a nyár elmúlik ... Ugye itt hagy­tuk el? Ha a nyár elmúlik, a rózsa elveszti virágait... — Ilda, édes Ilda! Ha nem kellemetlen magának, hogy be­szélgessünk ... Vonakodva felelt: — Nem, nem kellemetlen. És piros arccal, nedves szem­mel nézett reám. A szobában boldog várakozásnak a csendje szakadt. — Nézze Ildácska, én nem leszek mindig beteg. Ma már Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajánló levelek Írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítvá­nyok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, vég­rendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirde­tések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és események­kel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ára $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 28b oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában lefaragták rólam a gipszet is. De még kisideig ágyban kell maradnom. Szinte sajnálom, hogy oly rövid a betegségem: meg leszek fosztva a maga ked­ves látogatásaitól. Maga nem is képzeli talán, mennyire bol­dog vagyok, ha magát látha­tom ... A szemét a könyvre sütötte. S hogy egy percre szüneteltem, megszólalt félénken: — Most már olvashatok? — Mingyárt olvashat leg­édesebb leány! Csak nézzen rám egy percre legalább. Mond­ja édes Ildácska, ha fölkelek, fogom-e látni? Mert ha azt mondja: nem, én föl nem ke­lek! Elmosolyodott: — De hát miért? — Oh Ilda, Ilda! Hát maga se őszinte? Én azt hittem, hogy találtam végre egy olyan lelket, aki nem olyan színját­szó, mint más nők. A szemét egy percre behuny­ta s mosolygott. — Én nem vagyok őszinte? Sőt néha őszintébb vagyok, mint kellene. — Hát akkor mért kérdezi, hogy miért? Felvonta a vállát: — Istenem, hát... én nem merem érteni. — Beszéljen nyíltabban? Nem felelt, csak nézett zava­rodott szemmel, miközben a keble láthatóan hullámzott. — Édes Ilda! — folytattam. Néhány hónap múlva én ma­gam mögé vetem a katonai szolgálatot, és szabad ember leszek, nagykorú és jóhivatalu. A szülőim nem fognak aka­dályozni abban, hogy ne a szi­vem hajlamai szerint válasszak. — Dehiszen, — rebegte reám forditva a szemét, — önnek már van ... gyémántja. Legyintettem. — Az csak prágai gyémánt volt. Hiszen hallotta, látta ... — Szakítottak? — örökre. Bolondság is volt. De tudja, a szülők mindig jót akafnak. Elfogadtam. El is vet­tem volna, ha magát meg nem ismerem. — Istenem ... — De az ember sorsát a nagy fordulatokon égi kezek intézik. Higyje el: égi kezek intézik... Pillogott. Aztán fölemelte az arcát: rámnézett. — örökre szakítottak? ... — Örökre. — Holnap megbékülnek. — Lehet, de csak barátilag. Eddig is csak barátság kötött össze bennünket. Nekem sejtel­mem sem volt arról, hogy mi­csoda szent láng az, amelyet az embernek az igazi párja gyújt a szivében. Az igazi! Édes II- dácska... Maga az igazi! Maga az első megjelenésétől kezdve boldogságot hozott mindig a szobámba, a szivembe. Szeret­ném, hogy közelről ismerjen­­meg Ilda ... hogy én méltó va­gyok ... a maga bizalmára ... JOHN K. SZŐLLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 Meglátogathatnám Ildácska, mikor felkelek. És ha nem tud­nám megnyerni a maga von­zalmát Ilda... azt hiszem nem élném túl. Ezt már olyan lelkem mélyé­ből buzgón, olyan forró szavak­kal mondtam, hogy a szemem is elnedvesült belé. Ilda biborszinü arccal ült előttem, és a parkettre nézett. Zavarában a kezét tördelte. Az utolsó szavamra ijedten fordi­­totta reám a szemét: — Oh! Ne mondjon ilyet! ... Láthatta az arcomon, izzó szememen, hogy őszintén be­szélek. — Hát nyújtsa ide a kezét, — esdekeltem forró lélekzettel, — azt a gyógyító kis kezét! ... Elhökölt, és a keblére szorí­totta mind a két kezét. Mintha attól tartana, hogy erővel is megfogom. — Nem, nem ... Várjon ... — rebegte zavarodottan. Iste­nem ... Ön oly jó... és én csak szerencsémnek ismerhetném... Aztán egyszerre elsápadtr Ag­godalmasan nézett reám, és alig hallhatóan susogta: — Már nem vagyok szabad. S behunyta a szemét. Mintha mellbe lőttek volna — ágyúgolyóval. A fejem a pár­nára hanyatlott. A szemem be­zárult. Álom ez, gondoltam, go­nosz álom! Egy percnyi mély csend sza­kadt közénk, gyászos, vigasz­talan, hideg. (Folytatjuk.)-----------os 5 ----------­AGGLEGÉNYEK — Voltam egy jósnőnél, — meséli Samu a barátjának s azt mondta, hogy januárban nem jó megnősülni. — Én meg azt mondom, — válaszolja Samu agglegény ba­rátja, — hogy a többi 11 hó­napban sem jó megnősülni. A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT ba hátralékban van elő­fizetési dijával, szívesked­jék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfize' tési dijat lejáratkor me» fizeti. A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom