Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-06-05 / 11. szám
8-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1956 junius 5. ÓHAZAI ANEKDOTÁK A FRÁNYA FISKÁLIS A biharmegyei helységekben ha valamelyik gazda hivatalos iräst — stemplis papirost — kap, fel se bontja, meg se nézi, csak viszi be egyenesen Váradra az ügyvédhez. Úgy se érti a sok Írást, a jegyzőjében meg nem bizik, rábízza hát az ügyvédjére, hadd intézze az el a dolgát, ha kell: az adóhivatallal, ha kell: a bíróságnál. Egyszer csak nagy paksamétát kapott egy gazda Budapestről: egy osztálysorsjegyárusitó küldötte el neki a reklámját, a szerencsenaptárát, meg egy sorsjegyet. A gazda felvette a szűrét, zsebretette a vastag levelet, befogott és behajtatott Nagyváradra, az ügyvédjéhez. Átadta az ügyvédnek a pesti Írásokat, hogy hát mitevő legyen mát* most. Az ügyvéd kiteregette Íróasztalai-azt a sok nyomtatványt, a reklámlevelet, a szerencsenaptárt, meg a sorsjegyet, úgy tett, mintha gondolkoznék, azután kegyes hangon jelentette ki a gazdának: — Ne féljen semmit bátyám, nem lesz semmi baj! Adjon ide öt pengőt, elintézem a dolgot, még a tárgyalásra se kell befáradni Váradra! A gazda boldogan szúrta le az öt pengőt és odahaza fünekfának eldicskedett, hogy milyen jó ügyvéd az ő ügyvédje, öt pengőért elintézte az ő bonyolódott dolgát — mert bonyolódott ügy az, ami olyan sok stemplis papirossal kezdődik! — és még a tárgyalásra sem kell elmennie. A KÉPZELT BETEG Egy íróról szól ez a történet, aki a világ összes betegségei boldogtalan birtokosának kéjpzeli magát. Állandóan orvosi könyveket olvas, hőmérővel jár és mindig méregeti a hőmérsékletét, a tárcája tele van receptekkel és ha náthát kap, azzal a tudattal fekszik az ágyba, hogy tüdővésze van. A képzelt betegek e díszpéldánya egyszer halotthalvány arccal rohant be a házi orvosához, akit hetenként három- * szór fölkeresett és remegő ajakkal konzultálta: — Kedves jó doktor ur, képzelje csak, két nap óta úgy eszem, mint a farkas és úgy alszom, mint a bunda: — vájjon mi bajom lehet?---------------------------------A MÁSOLÓ K. novellairó (több évtized előtt még nagyon népszerűek voltak szelíd, házassággal végződő “beszélykéi”) megbízott egy fiatal jogászt, hogy másolja le a régi “Fővárosi Lapodban megjelent tárcáit. Ki is alkudta vele, mennyit fizet egyegy tárca lemásolásáért. Úgy tervezte, hogy ezeket a régi tárcákat elhelyezi majd jó pénzért a napilapoknál. A mai újságolvasó generáció úgyis rég elfelejtette már azokat. A fiatal ember néhány hétig körmölt a múzeumi könyvtárban, aztán egész nyaláb novellát tett az iró elé. Az iró azon frissen szétküldte azokat az újságoknak, amelyek az iró jó nevében bízva olvasatlanul leközölték. Mikor az iró véletlenül belenézett egyik novellájába, amely egy napilap tárcarovatában jelent meg másodszor. Elhült benne a vér. A saját neve alatt egy teljesen idegen novella állott. És még hozzá — Uram Istenem! — micsoda novella! Dühösen hivatta magához a jogász-gyefeket és ráförmedt: — Hallja maga! Micsoda buta elbeszéléseket irt le maga az enyém helyett? Az ifjú óriás megborzolta haját és sértett önérzettel pattant fők ^ — Bocsánat, az a novella nem buta! Ez az önérzetes hang egyszerre világosságot gyújtott az iró agyában és megdöbbenve kérdezte: — Hallja maga! Talán csak nem a saját novelláit adta ide? — Édes Istenem ... hát mit csináljak? Nekem vannak jó novelláim és önnek van jó neve ... Tehetek én arról, hogy az én nevem alatt nem fogadják el az elbeszéléseimet? ...-----------.'S 3----------VITÉZSÉG Káplár: Ha kendet háborús időben megtámadná egy szakasz lovas, mit csinálna? Rekruta: Hát még jó messziről kiválasztanám, hogy melyiknek van a legjobb lova; azt lelőném, felugranék a ló hátára, osztég a többit úgy ott hagynám, mint — Szent Pál az oláhokat!--------------------------AZ ELŐZÉKENY RAB A pesti törvényszéken esett ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “Kis Dongó” képes élclap hanvonként kétszer, — minden hó 5-én és 20-án jelenik meg. Az előfizetési dija egy évre 3 dollár, félévre 1 dollár 50. Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt élclapja, melyet mindenki járat, aki a tiszta, jó humort, tréfás történeteket, szivet-lelket üdítő olvasmányokat és a szép magyar dalokat szereti s ez az oka, hogy olvasóink nemcsak saját maguknak rendelik meg azt, hanem ismerőseiknek is szívesen ajánlják előfizetésre. VÁGJA ITT KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 3 dollárt ....... centet a Kis Dongó egy évi előfizetésére és kérem azt az alanti címre szíveskedjék továbbra is küldeni: — megindítani: Nevem: ..................................................................................... Utca, box: ................................................................................. Város: ....................................................................................... Állam: ........................................................................................ Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. meg tárgyalás közben egy ügyésszel a következő eset: A vádlottak padján egy többször büntetett betörő ült és mialatt az ügyész a vádbeszédet tartotta, egyszerre csak recsegés-rop o g á s hallatszott: az ügyész alatt összetört a szék. Miközben a hallgatóság csöndes derültségétől kisérve, az ügyész feltápászkodott a földről, fölugrott a vádlott és ünnepies udvariassággal szólott: — Megengedi nagyságos ügyész ur, hogy fölajánljam önnek a helyemet?---------------—---------------------: A KÍVÁNSÁG — Mit kívánnak a mai lányok? — Egy erős, gazdag, szép férjet, akit az ujjuk körül csavarhatnak. Hevesi dalok Add ide a kis kezedet, Menjünk a határba. Oda, hol az erdő szélén Dalol a madárka. A sok tarka szép virágból Kötök majd egy csokrot. Ugy-e adsz majd nékem érte Egy mézédes csókot. De jó nyáron a szabadban Sétálgatni veled, Megváltani százszor is, hogy Mily nagyon szeretlek. Hallgatni a vadgalambok Szerelmes bugását, Falevelek, virágszirmok Csendes suttogását. Gyönyörködni a mezőnek Virágszőnyegében, A sok ezer vig bogárka Döngicsélésében. Figyelni, hogy a napsugár Felhőkkel, mint játszik, Elnézni a határszélbe Honnan torony látszik. Pihenni a selymes fűben Az árnyas fák alatt, Figyelni, mint száll le lassan Nyugat felé a nap. Megindulni hazafelé Ezüst holdvilágnál, S az ég tenger csillagának Sok kis lámpásánál. Betérni a HEVESINEK Hires CAFÉJÁBA, Hol a legjobb bort mérik a Vendég poharába. Mulatgatni dalolgatni, Mig jő a záróra, Akkor aztán hazamenni Csendes nyugovóra. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 W. Jefferson Detroit, Michigan
