Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1956-05-05 / 9. szám

2-IK OLDAL PTQ nnvort _ r PTT\Í 1956 május 5. Kis Dongó regénye ANYA ÉS LEÁNYA (Folytatás.) — Igen! Megint neked van igazad. Hát persze, hogy nem tudhattad. Voltam mindenfelé, mig New Yorkban találkoztam egy tiszteletreméltó hazámfiá­val. Ez a férfiú értesitett felőle, hogy nincsen nekem semmi okom a világ szemei elől bujdo­­kolnom. Ki van egyenlítve az én fatális tévedésem, egy ne­­meslelkü barátom jószívűsége által. Ekkor érett meg bennem az az elhatározás, hogy én en­nek a jó barátomnak alkalmat szerzek jól tevő indulatainak tö­kéletesítésére azáltal, hogy ha­zajövök, s már most viszonyos­ság elvéből kiindulva, én ren­dezem az ő ügyeit. — Mit fogok most hallani? — A legkellemesebbet. Leg­először is vessünk fátyolt a múltakra. Az a harmincötzer forint meg az a négy esztendő -±- egymást kiegyenlíti. — Ön megbolondult. — Nem én. Teljesen megoko­­sodtam. — Mit kívánsz tőlem? — Bagatelle dolog! Igazán pirul az arcom, mikor ilyen ap­rólékosságokkal állok elő. Hát miről van szó? Tulajdonképen semmiről. Te adsz én nekem húszezer forintot, én pedig azért odaadom neked — a Dra­­gomirovitcs Anasztáz ur szobá­ja kulcsának a másodlatát, s mikor ezt a kulcot a zárban ta­lálom: megfordulok a sarka­mon és odább megyek. Camillá csak most értette meg a gyalázatos ajánlatot. Kitört belőle az indulat. A női gyöngeség egyszerre átlob­bant, mint füstből a tűz, lán­goló asszonyi hai’aggá. Odarohant a férjéhez, meg­ragadta annak a vállát. — Micsoda? Te engem el akarsz adni, mint egy rabnőt! Zeno furcsa arcfintorgással j mondá: — Hát azt adja el az ember, I amije van. Szívesebben adnám ! el a Haris-bazárt; de az nem az enyém. — No hát ha te el akarsz adni engem, lihegé a szeren­csétlen asszony, majd eladlak én téged! Azzal odarohant a díszített szekrényéhez, felnyitá annak tetejét, egy titkos rugót meg­nyomva, előugratta a rejtett fi­­ókocskát s abból kivett egy négyszeresen összehajtott írást, azzal odasietett a két férfihoz, i Vigárdy mellett foglalva helyet j s Meritorishoz beszélve: — Hát te azt mondtad ugy-e, 1 hogy neked semmi bűnöd sincs a világon, amiért téged a bün- 1 tető igazság keze előfogjon. Te kacagva mondtad a megszaba- i ditódnak, hogy bolond volt, i amikor a nyakadat kieresztette j a kezéből? No hát essél kétség- I be! Itt van a leveled, melyet I amaz átkozott éjszakán küld- I tél hozzám. Ebben elismered, ! hogy váltókat hamisítottál Vi­­' gárdy nevére. Én megtartottam ' ezt a levelet s most odaadom ! Vigárdy urnák, hadd kerüljön a te fejed ismét az ő sarka alá I s hadd taposson rá, mint egy I hálátlan kígyó fejére! Most én adlak el téged — fél pénzért, -Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 Inch nagyságú füzetben A LEGNÉPSZERŰBB UJ ÉS RÉGI M AGY AB NÓTÁK GYŰJTEMÉNYE TISZTA ÉS OLVASHATÓ NYOMASSÁL. ÁRA CSAK 50 CENT, szállitási díjjal együtt 60 cent Kis Dongó — 7907 W. Jefferson Avenue — Detroit 17, Michigai — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — egy babkáért! Kiálts egyet! S téged fognak a rendőrök a bör­tönbe hurcolni! Csaló! Hami­sító! Kerítő! Meritoris Zeno kezét-lábát el­eresztve rogyott le a karszékbe. — Átkozott levél! motyogá. Erről egész megfeledkeztem. Ezzel agyon vagyok ütve. Ve­gyen rólam példát minden be­csületes férj, hogy mikor szök­ni akar, ne írjon levelet a fele­ségéhez. Camilla Bertalannak adta a levelet. Zeno egyet fordított a szere­pén. A kérkedő modor helyett áttért a megtért, meghunyász­kodottba. Odatérdelt Bertalan elé. — Rabod vagyok: elisme­rem. Azt tehetsz velem, amit akarsz. Elvitethetsz, becsukat­­hatsz. Apellálok a te nemes szivedre. Légy tekintettel nyo­morult állapotomra. Ne szégye­­nitsd meg a családomat. Irg al­mazz szegény leányomnak, ha engem nem tekintesz. Hűséges kutyád leszek mindenkor, ku­tyább a kutyánál. Megelégszem a kegyelmed morzíáiVal! Soha ■ a szemed elé nem kerülők. Undorító volt! Egy férfi, aki I sir, csúszik, mászik. Vigárdy négyfelé szakitá azt a levelet s oda dobta a rimán­­kodó szeme közé. — Nyomorult! Én nem tud­lak eltaposni! Azzal eltávozott a szobából. Zeno mohón kapkodta fel a szőnyegről az összetépett levél rongyait s a zsebébe gyűrte. — Figyelmeztetem önt, mon­dá neki Camilla, hogy ez a le­vél egy egész társaság előtt lett felolvasva, amig én ájultan he­vertem itten. — Jó helyen van már, döcög­­teté a szót Zeno, begombolva a kabátját. — Hát mit akar ön még it­ten? — Mit akarok? Itt akarok maradni. Élvezni akarom az édes itthon örömeit. Ah drága “sweet home!” , — Itt nincs önnek helye. A túlsó két szoba ki van adva. — Dragomirovics Anasztáz urnák. — Akárkinek! Itten pedig nincs az ön számára való ké­nyelem. — Ali! Ez nevezetes. Az én salonomban, ahol az én saját bútoraim vannak! — Itt nincs önnek még csak egy hamutartója sem. A hite­lezői mindent lefoglaltak az ön megszökése után s rövid időn elárvereztek mindent. Egy kö­zülök felvásárolta az egészet s aztán átengedte nekem hasz­nálatra méltányos bérért. Azzal megmutogatta Camilla Zenónak a székek, pamlag, zongora hátára ragasztott hi­vatalos pecséteket. Még a szi-| varhamutartó fenekére is oda j volt ragasztva az elkobzó billog, j — “Nincs itt önnek semmi in­­góbingója”. JOHN MOLNÁR Funeral Home, Inc. A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE G. WAGNER, temetésrendezí 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 — Hát akkor maradok a fekvőségemnél... szólt cinikus mosollyal Zeno. — Mit akar ön az alatt ér­teni? — Hát a feleségemnek a nyo­­szolyáját. Törvény tudó ember vagyok. Jól tudom, hogy a csődbejutott férj adósságáért a hitvestárs nyoszolyáját, fehér­neműit nem szabad lefoglalni. — Abban a nyoszolyában ön­nek a leánya fekszik, súlyos be­tegségben. — Annál nagyobb kötelessé­gem, hogy fölötte virrasszak. Atyai kötelesség. — Ön nem fog az én szobám ajtaján belépni. Camilla elállta az ajtót Zeno előtt. Zeno erőszakoskodni kezdett. — Majd meglátom, ki aka­dályoz meg engem abban, hogy a családfői jogaimat gyakorol­jam. — ön azt mondja, hogy tör­vénytudó: akkor ismernie kell azt a törvényt is, mely kimond­ja, hogy aki hütlenül elhagyja a feleségét s egy évig nem tu­datja hollétét, elvesztette férji jogait. — Majd visszafoglalom én azokat! Durván megragadta a fele­ségének a kezét. A legjobb útban voltak, hogy összeverekedj enek. E percben felnyílt a háló­szoba ajtaja s kilépett r'ajta a leány. (Folytatjuk.) —— KÉRDÉS Sanyi rákiált barátjára: — Te szamár. Az nyugodtan felel: — Most nem tudom: azért vagyok szamár, mert barátod vagyok: vagy azért vagyok ba­rátod, mert szamár vagyok? A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998

Next

/
Oldalképek
Tartalom