Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1956-10-20 / 20. szám

N 1956 október 20. Azzal felrontott a bálterem­be; azon módon bokáig sáro­sán. A teremajtóban megállt; odakiáltott a cigányprímás­nak: — Jóska! Ácsi! Gyere haza! Azzal a cigányprimás szépen keresztül dugta a nyirettyűjét a hegedű húrjai alatt, leszállt az emelvényről s otthagyta az egész európai társaságot, a fél­bemaradt mazurkával együtt Ment Wenckheim Béla hívásá­ra — vissza a “Zöld Fa” ven­déglőbe. Az előkelő táncosok ott ma­radtak a bálterem közepén, s várhattak, mig a cseh zenekar megint elfoglalta az emelvényt, s folytatta, ahol a cigányok el­hagyták. Ez bizony nagy sértés volt; elvinni a zenekart az udvari bálról! De hát fegyelmi utón nem lehetett megtorolni. A jo­gászok szerződéses jogon bír­ták a cigányokat; Wenckheim Béla pedig ősi jogon, mert az ő cigányai voltak Békés-Gyulá­ról, — hogy pedig igy hajtot­ták végre a visszaszerzést, er­re ősi törvény szabadságot adott a magyar nemesnek. Lovagias utón kellett elég­tételt venni. Másnap az aranykulcsos se­gédei megjelentek a szabadel­vű fiatalság kávéházában s hozták a kihívást. Párbaj egy szál karddal: amig csak vér nem foly. Wenckheim Béla felajánlot­ta magát az elégtételadásra; de arra azt mondták a kihívók, hogy ők nem egy ember nevé­ben jönnek egy emberhez, sze­mélyes sérelmet megtorolni; hanem egy megsértet testület: a báli közönség nevében kér­nek elégtételt az egész meg­sértő testülettől. Ahogy ilyen alkalommal szokás, húzás dön­ti el, hogy ki legyen a két pár­bajozó. — El lett fogadva. A szabadelvű fiatalság urná­jából Csunkó Náci neve került elő. Az is karakán fiú volt; szat­mári csemete: onnan az ecsedi láp mögül. Nojszen jól jártál aranykulcsos! Csak hozd ide a ti bajvívótokat! Wenckheim Béla pedig fel­ajánlotta magát segédnek. Még aznap kellett megesni A TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz Ön, ha a vendégeket jó­ízű élcekkel mulattatni tud­ja. Ezt pedig könnyen meg teheti, ha olvassa a "Kis Dongó” élclapot s elmondja .nekik az abban olvasott vic­ceket. KIS DONGÖ — CLEAN FUN 5-IK OLDAL a baj vívásnak: természetesén ebéd után. (Ki a bolond vere­kedik éhomra?) Miután mind a két bajvívó kellő kurázsit ivott magárrak: elvitték őket nagy kísérettel a párbaj színhelyére. Az az országház egyik terme volt. Az egy hosszú szoba volt a pozsonyi országházban, ahol a nemes fiatalság az országgyű­lési tudósításokat körmölte a maga vármegyéje számára. A szobában szépen helyet szorítottak a párbajozóknak, az asztalokat félretolták, a ka­lamárisokat az asztal alá rej­tették, a gyertyatartókat a kályha vállára rakták; a kály­hát pedig biztosították székek­ből alkotott sánccal, hogy a vi­­askodók be ne döntsék. Akkor aztán a kezükbe ad­ták a kardokat: “előre! Isten nevében!” A segédek felálltak az asz­talokra kétfelől, mert másutt nem volt a számukra hely a keskeny szobában, s onnan tartották a törvényt a perdön­tő párbajban. Nagyon szép párbaj volt az! Egyszer a Náci szorította az aranykulcsost az egyik ajtóig; másszor meg a kamarás embe­rélte meg magát s ő verte visz­­sza a Nácit a másik ajtóig. A kardok csattogtak rettenete­sen. De vér csak nem akart folyni. A segédek biztatták a felei­ket erősen. — Ne a kardjaitokat vagdal­játok össze fűrésznek! Rivalt rájuk Wenckheim Béla. Oda üssetek, ahol elevenjére talál­tok. Erre aztán Csunkó Náci egy hatalmas csapásra kapta föl a kardját; de ahelyett, hogy az aranykulcsost hasította volna kettőbe, az asztalon álló Wenckheim Bélának a lábik­ráját szúrta keresztül a kard hegyével. — No urak! kiáltá Wenck­heim Béla: most már folyik a vér! Ha megelégesztek az én véremmel, akkor elég van téve barátság az ellenkező elvű fi­atalság között: éjfél vetette őket haza. A maradi párti if­jak nem különben valának be­rúgva, mint a szabadelvűek. Karöltve s az egész utcát elfog­lalva vonulnak be a belváros­ba, hatalmas énekléssel éb­resztve fel a nyugvó polgáro­kat. Ha még csak az éneklésnél maradtak volna! De a berú­gott aranykulcsos azt a tréfát követte el, hogy mindenházka­­pun becsengetett s a két se­géde: egy örökös főispán s egy herceg, fütykössel döngette végig az ablakredőnyöket. Wenckheim Béla. mint affé­le sebesült katona, Csunkó Ná­ci vállára támaszkodva bakta­tott leghátul. Egyszer aztán egy felhábo­rított husfüstölő mester kiro­hant a házából hat hentesle­gényével a csendháboritásra. Utccu, futásra vette a dol­got az egész berugot társaság, az aranykulcsos legelői. Csunkó Náci is elővette a jobbik eszét: “szégyen a futás, de hasznos”, s lába közé kap­ta a széles utcát. Wenckheim Béla maradt leghátul a keresz­tül szúrt lábával, öt azután jól el is döngették a hentesek. Akkor beszélte el ezt az ado­mát előttünk a clubban a volt miniszterelnök, mikor egy za­jos hajcihő alkalmával szomo­rú sopánkodást csináltunk a mai fiatalság fölött. Hagyjátok el! Hát mikor mink fiatalok voltunk! Bizony, mi sem voltunk jobbak, mint a mai fiatalok.--------*«§§»»-------­ELŐRELÁTÓ — Mi akarsz lenni, ha nagy leszel, Jóska? — Sarkutazó. És tessék ne­­nem 10 centet adni — Miért? — Hát azért, mert akarok egy Ice Cream-et venni. Ki akarom próbálni, mennyi hi­deget bírok ki. — Öt év előtt egy nadrágot lopott s azért elítéltem. Most meg megint lopott egy nadrá­got s újra idekerült. Mit hős; fel védelmére? — Bíró ur, kérem alássan, egy nadrág nem tarthat örök-NEM IGAZ — Hallom, hogy te és a fele* séged nem beszéltek egymással. — Az nem igaz, hiszen éppen ma reggel nevezett "vén kor­helynek”. j-------------------„ ; MODERN LAKÁS < ! — Szép, szép a lakás, de a hálószoba egy kicsit alacsony. — Már hogy volna alacsony? Uraságod talán állva alszik?--------------­­­I ÜGYES LEÁNY — Pista bácsi, aztán jól megy-e a dolga a leányának a városban? f, | — Meghiszem azt. Mindössze három hónapja van távol, do már az ötödik helyen van, úgy kapnak rajta. ,--------------------­A magyar asszony, a nőnek ! ideálja, Világcsodáit nőkkel a versenyt kiállja. < a becsületnek. S a vivők megelégedtek a se­géd vérével s azzal ki lett ad­va az ítélet, hogy a sérelem lovagias utón elintéztetett. Wenckheim Bélának a sebét a hirtelenében előkeritett bor­bély aztán összevarta, bekötöt­te. Azt mondták rá. hogy ka­tona dolog. A vitézi bajvivást természe­tesen “áldomás”-nak kellett be­rekeszteni a “Három kapás” vendéglőben. Wenckheim Bé­lát oda is magukkal vitték az ifjú óriások; — az az egy kis seb szóra sem érdemes, kivált a lábszáron! Hiszen megírta azt a dicső emlékű erdélyi köl­tő, Zeyk, hogy: “minden ember térdig ember: azon alul láb”. Ott azután vig poharazás közt helyreállt a kutyampcska A KISDONGÓ OLVASÓI TELJES BIZALOMMAL FOR­DULHATNAK az ország fővárosában, BALOGH 13. IST­VÁN vezetése alatt miiködő irodához, amelynek e me: Foreign Services Corporation FOREIGN EXCHANGE AND CURRENCIES 1624 EYE STREET, N. W. — WASHINGTON 6, D. C. Ez az iroda az amerikai magyarság érdekét szol­gálja! Minden olyan családi, üzleti, vaígy magán­ügyben, amely külföldi hozzátartozókat, baráto­kat, ismerősöket vagy üzleti kapcsolatokat érint föltétien ettől az irodától kérjen tanácsot. (Magyarul is irhát.) BEVÁNDORLÁSI ÜGYEKET; KÜLFÖLDI OK­MÁNYOK BESZERZÉSÉT és HITELESÍTÉSÉT; PÉNZ, CSOMAG és ORVOSSÁG KÜLDÉSÉT; (Magyarországra s a világ többi államaiba) Teljes felelősséggel, pontosan és kielégítően kezel az iroda. (Cégünk államilag bejegyezett és ellenőrzött részvénytársaság.) őrizze meg az iroda címét. — Bármikor szükségé lehet rá. Rsiiveskedjen másoknak is ajánlani közérdekű irodánkat

Next

/
Oldalképek
Tartalom