Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-10-20 / 20. szám
N 1956 október 20. Azzal felrontott a bálterembe; azon módon bokáig sárosán. A teremajtóban megállt; odakiáltott a cigányprímásnak: — Jóska! Ácsi! Gyere haza! Azzal a cigányprimás szépen keresztül dugta a nyirettyűjét a hegedű húrjai alatt, leszállt az emelvényről s otthagyta az egész európai társaságot, a félbemaradt mazurkával együtt Ment Wenckheim Béla hívására — vissza a “Zöld Fa” vendéglőbe. Az előkelő táncosok ott maradtak a bálterem közepén, s várhattak, mig a cseh zenekar megint elfoglalta az emelvényt, s folytatta, ahol a cigányok elhagyták. Ez bizony nagy sértés volt; elvinni a zenekart az udvari bálról! De hát fegyelmi utón nem lehetett megtorolni. A jogászok szerződéses jogon bírták a cigányokat; Wenckheim Béla pedig ősi jogon, mert az ő cigányai voltak Békés-Gyuláról, — hogy pedig igy hajtották végre a visszaszerzést, erre ősi törvény szabadságot adott a magyar nemesnek. Lovagias utón kellett elégtételt venni. Másnap az aranykulcsos segédei megjelentek a szabadelvű fiatalság kávéházában s hozták a kihívást. Párbaj egy szál karddal: amig csak vér nem foly. Wenckheim Béla felajánlotta magát az elégtételadásra; de arra azt mondták a kihívók, hogy ők nem egy ember nevében jönnek egy emberhez, személyes sérelmet megtorolni; hanem egy megsértet testület: a báli közönség nevében kérnek elégtételt az egész megsértő testülettől. Ahogy ilyen alkalommal szokás, húzás dönti el, hogy ki legyen a két párbajozó. — El lett fogadva. A szabadelvű fiatalság urnájából Csunkó Náci neve került elő. Az is karakán fiú volt; szatmári csemete: onnan az ecsedi láp mögül. Nojszen jól jártál aranykulcsos! Csak hozd ide a ti bajvívótokat! Wenckheim Béla pedig felajánlotta magát segédnek. Még aznap kellett megesni A TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz Ön, ha a vendégeket jóízű élcekkel mulattatni tudja. Ezt pedig könnyen meg teheti, ha olvassa a "Kis Dongó” élclapot s elmondja .nekik az abban olvasott vicceket. KIS DONGÖ — CLEAN FUN 5-IK OLDAL a baj vívásnak: természetesén ebéd után. (Ki a bolond verekedik éhomra?) Miután mind a két bajvívó kellő kurázsit ivott magárrak: elvitték őket nagy kísérettel a párbaj színhelyére. Az az országház egyik terme volt. Az egy hosszú szoba volt a pozsonyi országházban, ahol a nemes fiatalság az országgyűlési tudósításokat körmölte a maga vármegyéje számára. A szobában szépen helyet szorítottak a párbajozóknak, az asztalokat félretolták, a kalamárisokat az asztal alá rejtették, a gyertyatartókat a kályha vállára rakták; a kályhát pedig biztosították székekből alkotott sánccal, hogy a viaskodók be ne döntsék. Akkor aztán a kezükbe adták a kardokat: “előre! Isten nevében!” A segédek felálltak az asztalokra kétfelől, mert másutt nem volt a számukra hely a keskeny szobában, s onnan tartották a törvényt a perdöntő párbajban. Nagyon szép párbaj volt az! Egyszer a Náci szorította az aranykulcsost az egyik ajtóig; másszor meg a kamarás emberélte meg magát s ő verte viszsza a Nácit a másik ajtóig. A kardok csattogtak rettenetesen. De vér csak nem akart folyni. A segédek biztatták a feleiket erősen. — Ne a kardjaitokat vagdaljátok össze fűrésznek! Rivalt rájuk Wenckheim Béla. Oda üssetek, ahol elevenjére találtok. Erre aztán Csunkó Náci egy hatalmas csapásra kapta föl a kardját; de ahelyett, hogy az aranykulcsost hasította volna kettőbe, az asztalon álló Wenckheim Bélának a lábikráját szúrta keresztül a kard hegyével. — No urak! kiáltá Wenckheim Béla: most már folyik a vér! Ha megelégesztek az én véremmel, akkor elég van téve barátság az ellenkező elvű fiatalság között: éjfél vetette őket haza. A maradi párti ifjak nem különben valának berúgva, mint a szabadelvűek. Karöltve s az egész utcát elfoglalva vonulnak be a belvárosba, hatalmas énekléssel ébresztve fel a nyugvó polgárokat. Ha még csak az éneklésnél maradtak volna! De a berúgott aranykulcsos azt a tréfát követte el, hogy mindenházkapun becsengetett s a két segéde: egy örökös főispán s egy herceg, fütykössel döngette végig az ablakredőnyöket. Wenckheim Béla. mint afféle sebesült katona, Csunkó Náci vállára támaszkodva baktatott leghátul. Egyszer aztán egy felháborított husfüstölő mester kirohant a házából hat henteslegényével a csendháboritásra. Utccu, futásra vette a dolgot az egész berugot társaság, az aranykulcsos legelői. Csunkó Náci is elővette a jobbik eszét: “szégyen a futás, de hasznos”, s lába közé kapta a széles utcát. Wenckheim Béla maradt leghátul a keresztül szúrt lábával, öt azután jól el is döngették a hentesek. Akkor beszélte el ezt az adomát előttünk a clubban a volt miniszterelnök, mikor egy zajos hajcihő alkalmával szomorú sopánkodást csináltunk a mai fiatalság fölött. Hagyjátok el! Hát mikor mink fiatalok voltunk! Bizony, mi sem voltunk jobbak, mint a mai fiatalok.--------*«§§»»-------ELŐRELÁTÓ — Mi akarsz lenni, ha nagy leszel, Jóska? — Sarkutazó. És tessék nenem 10 centet adni — Miért? — Hát azért, mert akarok egy Ice Cream-et venni. Ki akarom próbálni, mennyi hideget bírok ki. — Öt év előtt egy nadrágot lopott s azért elítéltem. Most meg megint lopott egy nadrágot s újra idekerült. Mit hős; fel védelmére? — Bíró ur, kérem alássan, egy nadrág nem tarthat örök-NEM IGAZ — Hallom, hogy te és a fele* séged nem beszéltek egymással. — Az nem igaz, hiszen éppen ma reggel nevezett "vén korhelynek”. j-------------------„ ; MODERN LAKÁS < ! — Szép, szép a lakás, de a hálószoba egy kicsit alacsony. — Már hogy volna alacsony? Uraságod talán állva alszik?--------------I ÜGYES LEÁNY — Pista bácsi, aztán jól megy-e a dolga a leányának a városban? f, | — Meghiszem azt. Mindössze három hónapja van távol, do már az ötödik helyen van, úgy kapnak rajta. ,--------------------A magyar asszony, a nőnek ! ideálja, Világcsodáit nőkkel a versenyt kiállja. < a becsületnek. S a vivők megelégedtek a segéd vérével s azzal ki lett adva az ítélet, hogy a sérelem lovagias utón elintéztetett. Wenckheim Bélának a sebét a hirtelenében előkeritett borbély aztán összevarta, bekötötte. Azt mondták rá. hogy katona dolog. A vitézi bajvivást természetesen “áldomás”-nak kellett berekeszteni a “Három kapás” vendéglőben. Wenckheim Bélát oda is magukkal vitték az ifjú óriások; — az az egy kis seb szóra sem érdemes, kivált a lábszáron! Hiszen megírta azt a dicső emlékű erdélyi költő, Zeyk, hogy: “minden ember térdig ember: azon alul láb”. Ott azután vig poharazás közt helyreállt a kutyampcska A KISDONGÓ OLVASÓI TELJES BIZALOMMAL FORDULHATNAK az ország fővárosában, BALOGH 13. ISTVÁN vezetése alatt miiködő irodához, amelynek e me: Foreign Services Corporation FOREIGN EXCHANGE AND CURRENCIES 1624 EYE STREET, N. W. — WASHINGTON 6, D. C. Ez az iroda az amerikai magyarság érdekét szolgálja! Minden olyan családi, üzleti, vaígy magánügyben, amely külföldi hozzátartozókat, barátokat, ismerősöket vagy üzleti kapcsolatokat érint föltétien ettől az irodától kérjen tanácsot. (Magyarul is irhát.) BEVÁNDORLÁSI ÜGYEKET; KÜLFÖLDI OKMÁNYOK BESZERZÉSÉT és HITELESÍTÉSÉT; PÉNZ, CSOMAG és ORVOSSÁG KÜLDÉSÉT; (Magyarországra s a világ többi államaiba) Teljes felelősséggel, pontosan és kielégítően kezel az iroda. (Cégünk államilag bejegyezett és ellenőrzött részvénytársaság.) őrizze meg az iroda címét. — Bármikor szükségé lehet rá. Rsiiveskedjen másoknak is ajánlani közérdekű irodánkat
