Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1956-10-20 / 20. szám

4-IK OLDAL KIS DONGÖ - CLEAN FUN 1956 október 20. KIS DONGÓ - CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $3; eight months $2; four months SI. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábos egy incqes egyszerű hirdetés $1.50; verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. CSALÁDI ÜGY A világháború előtt a buda­pesti büntető törvényszék Du­­sárdy biró elnökletével egy csa­ládi ügyet tárgyalt és ennek során kiderült, hogy apró zá­logházak tulajdonosai uj és imponálóan ravasz keresetmó­dot eszeltek ki. A manipulációt Beck István detektiv leplezte le, aki egy konkrét eset következtében Geguss Dániel kapitány utasí­tására nyomozott a zálogházak táján. A furfangos manővert ágy ismertette a tárgyaláson: — A zálogos vásárol pár ko­ronáért egy hamisított arany­órát és láncot. Hazaviszi és be­csapja — önmagának. Minek­utána alaposan megbecsüli, ad rá önmagának száz pengőt és kiállítja ilyenformán a zálog­cédulát. Azután megy sétálni. Hát amint sétál, egyszer csak “vé­letlenül” elveszti a zálogcédu­lát. Ott maradt az aszfalton, ő pedig hazamegy szépen, mint aki jól végezte dolgát. El is vé­gezte, ami ezután jön, az már magától történik. Tudniillik arra megy egy ur s fölemeli a cédulát az aszfaltról. Látja, hogy száz pengőért hozzájut aranyórához és lánchoz. Ha-GYERMEKSZÁJ •— Szereted a kis babát, amit most hozott a gólya? — Óh igen, mondja a kis bátyja az újszülöttnek, csak azt gondolom, hogy más egyéb­re sokkal nagyobb szükségünk lett volna. NÉVNAPRA, SZÜLETÉSNAPRA VAGY MÁS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb aján­­• dák minden magyar részére. marosan kiváltja az órát, nagy diadallal viszi el s csak otthon veszi észre, hogy be van csap­va. Legutóbb Fodor Jenő bizto­sítóintézeti hivatalnok járt igy. Az ékszert visszavitte Lő­­\vy Mózes zálogoshoz, aki azon­ban hidegvérrel mondta neki: — Hallja az ur, hisz ön csa­pott be engem, amikor száz pengőt fogadott el erre az órá­ra. Még szép, hogy visszavál­totta., A bíróság persze nem fogad­ta el a védekezést s miután a rendőrségi vizsgálat bizonyíté­kokat szolgáltatott a zálogos ellen, csalás címén elitélte Lő­­wyt egy hónapi fogházra. — Mit csinálsz? Hol van a gépirókisasszonyod, hogy te itt kézzel irod a leveleket? — Kiküldtem egy félórára s neki irok szerelmes levelet.----------------------­A ZSIBVÁSÁRON — Kisasszony, tessék meg­venni ezt a gyönyörű koffert. — Minek az nekem? — Belerakja a ruháit. — S azután meztelenül jár­jak?----------------------------­SOH’SE VÉNÜLÜNK MEG Ernő: Bizony, nem azok már a fiatal lányok, akik tiz évvel ezelőtt voltak! Móric: Igaza van! Egynéme­­lyikük már három évvel is idő­sebb lett! r» *5----------------------­A FESTŐ — Ezen a képen négy évig dolgoztam. — Négy évig? Az bizony hosszú idő. — Igen, négy nap alatt meg­festettem s négy évig tartott, amig el tudtam adni. Hej mikor még mi fiatalok voltunk * „ * Az 1835-iki országgyűlés alatt királykoronázás volt Po­zsony városában. V. Ferdinán­­dot koronázták meg, még aty­ja életében, Szent István orszá­gai királyának. A fényes ünnepségeket bere­­keszté volt egy nagyszerű tánc­vigalom, melyet a főlovászmes­­ter rendezett. Ezer viaszgyer­tya világitá be a szőnyegekkel feldíszített termeket s a fény­­özönben a sok ősi disz-mente, tarkítva főhercegek, táborno­kok, a külföldi nagykövetek egyenruháival, s a főrangú hölgyek brilliántos tóilettjei­­vel; a buffetben minden, ami; csak jó és drága: még fagylalt is volt! Hanem egy dolog hiányzott, ami nélkül nem igen tartatódik táncvigalom. — Nem volt mu­zsikus. — Nem volt cigány. Hát hová lettek légyen a ci­gányok? A hires Bagó Jóska bandája, akinek hetedhét or­szágban párja nem volt sehol? Akit az Alföld küldött fel Po­zsonyba az országgyűlés tarta­mára. Hát az a hiba esett meg, hogy a főlovászmester túlságo­san nagy loyalitásból úgy meg­válogatta, hogy kinek küldjön meghívókat az országgyűlési fiatalság közül, hogy vala­mennyi szabadelvű fiatal em­ber, mind kimaradt. A 35-iki szabadelvű ország-; gyűlési fiatalságnak a vezére volt báró Wenckheim Béla. Nagy volt a felháborodás a liberálisok részéről; s annál na­gyobb a vi ssz a tromf olás! I Wenckheim Béla a bál napjára lefoglalta a hires gyulai cigány­bandát, s a mellőzött fiatalság ugyanarra az estére rendezett a “Zöld Fa”-vendéglőben nagy­szerű dinomdánomot. Mit volt mit tenni. A főlo­vászmester kénytelen volt elő­szedetni a német színház zene­karát s annak a gyékénykákás cincogása mellett tartani meg a fényes udvari bált. A tüzes fiatalság pedig az alatt vígan mulatott a vendég- j lőben a pompás cigányzene mellett. Éjfél tájon, a pohárköszön­tők sorában Wenckheim Béla egy indítvánnyal állt elő. — Urak! Eddig mulattunk magunknak. Most mulassunk másnak. Menjünk oda, bandás-' túl, ahol a főméltőságok sírva vigadnak az átkozott rossz mu­zsika mellett, huzassunk nekik egyet, — irgalomból. Az indítvány köztetszésre ta­lált; a jogászok felkerekedtek s felvonultak a bálterem elé s ott az utcán rázendítették a “Bihari kesergőjét”. Odafenn a teremben rögtön elhallgatott a cseh muzsika s az erkély megtelt báli közön­séggel. A zene alatt lerohant a teremből az egyik bálrendező, egy fiatal aranykulcsos, s el­kezdett szépen könyörögni Wenckheimnak. — Adjátok ide a bandátokat, csak egy nótára: hadd hallja meg ez az idegen nép, hogy milyen az igazi magyar zene! Látjátok, ánglusok is vannak itten. — Jól van! Egy nótára át­engedem a bandámat. Hanem aztán visszaeresszétek. Monda Wenckheim Béla. De biz azok nem eresztették vissza. Csakhogy megkaphat­ták a cigányt! Eiébb elhuzat­­ták odafenn a “Ruzicska an­­dalgóját”, aztán a toborzó nótát, majd a “Lavota in­dulóját”. A nemes fiatalság csak várt azalatt odakünn az utcán. A jogászság zúgolódott: “ez már nem illik: ez visszaélés! Ez va­lóságos sértés!” Nem volt elég; Még egy ma­­zurkát is rákezdtek odafenn a főméltóságok s táncra lendül­tek rajta. Ez már “sérelem!” — De már ezt nem türjük! kiálta Wenckheim Béla. Majd igazságot teszek én itt mind­járt! TÖBBEKNEK,. Ha sztrájk©! vagy munkanélkül van és előfi­zetése esedékessé, válik, Írjon egy póstakártyát s mi halaszr tást adunk az előfizetési dij be­küldésére. PROTESTÁNS TESTVÉREINK SZIVES FIGYELMÉBE! óhazában vagy itt élő szüleiknek, rókonaiknak, barátaiknak, kedves és értékes ajándék egy NAGYBETŰS MAGYAR SZENT BIBLIA (Ó- és Uj Testamentom) Megrendelhető: Veres József kántor-tanítónál, — 1432 Magnolia Avenue, SAN BERNARDINO, CALIFORNIA,

Next

/
Oldalképek
Tartalom