Kis Dongó, 1956 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1956-09-20 / 18. szám
1956 szeptember 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7 IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) Bosszús voltam már: — Hát azért, mert én a napfelkeltét sohse látom. Alszom olyankor. Kivált itt, ahol a a békák egész éjjel retyegnek. Csodálkozva rázta a fejét. — Az kérem úgy szokás a békás helyen. S látva, hogy emberevő kedvemben vagyok, bocsánat-kérésekkel távozik. Még látom a kacsázó büszke járását, mikor egy vadász-puskás, tiroli-pipás vaskos ur válik elő az erdei zöldből. Hamuszin ruha van rajta és lebeses fülű vizsla szaladgál előtte. Magasszáru Napóleon-csizmákban gázolja felém a kákát. Közben röppenő füstöket ereget. Remélem nem hozzám jön! S behúzódok a kunyhóba. Akkor látom, hogy a cilinderem ott felejtődött az asztalon. Fogom és tisztogatom róla a sarat fogkefével. No csúnya sárga foltok maradnak a sárföccsök nyomában! A töréseket meg semmiféle simogatással el nem lehet egyengetni. Közben a kunyhómhoz érkezik a vastag vadász. Megáll, beköszön: — Aggyisten! Mán tennap hallottam, hogy érkezni tetszik. Lipóczky a nevem, erdész vagyok. Azt szerettem volna felelni, hogy: Bánja a lipóci fene. MégA “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. is hogy a kezét nyújtotta, el kellett fogadnom. — No furcsa tanyát tetszett választani, — mondotta a kunyhómba betekintve. Dehát a művészek ilyenek, tudom. ötvenéves forma, szürkült szőke ember. A szemén csaknem ujjnyi ' vastag csillogó szemüveg. Vörhenyes szőr még az orrán és fülén is. A rövidszárú erdészpipából rongyszagu füstöt ereget. — Mihelyt hallottam, — folytatta, a csizmája sarát a fűbe kenve, — mindgyárt mondtam, hogy ezt várom én mán húsz esztendeje! Mer hogy a szegény édesanyámnak mégcsak egy fényképe sincsen... De sohse gondolt rá. Aztán maholnap meghal szegény: hetvennégy esztendős. — Sajnálom, — feleltem ridegen, — de én csak eget festek: kék eget, felhős eget, napnyugtát. A fejét csóválta, hümmögött. — Kék eget, hm ... Eszerint színfalakat is? — Azt nem. Csodálkozva nézett vastag szemüvegén át a nadrágomra. Aztán meghitt, hogy ha éppen unatkozom, látogassak el hozzá. A falu innenső végéről kocsiút visz be az erdőbe. Csak negyedórányira van bent a háza. — Köszönöm, — feleltem, — lehet hogy valamelyik nap ... S magamban gondoltam: — Csak azt várd! Barátságosan kezet rázott, és kutyáját, puskáját, vastag Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajanló levelek Írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyitványok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókivánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására, Ára $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 28b oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában szemüvegét visszavitte az erdőbe. A fejemre csaptam a kitisztithatatlan csámpás cilindert, és fújtam, mint a bika. Aztán arra gondoltam, hogy a puska vájjon nem törött-e el, mikor a kordéról leesett? E 1 ő h u zom, szemlélgetem. Nincs baja. Csak éppen a tokja sáros. Szétnyitottam és hozzátámasztottam az ajtóhoz, hogy száradjon. Aztán arra gondoltam, mivel töltsem el a délelőttöt? Hátha, — gondoltam, — megpróbálom hát csakugyan az eget: ha már annyit emlegetem, talán le is tudom festeni. Az ég olyan fénnyel telt kék volt, mint nyáron szokott lenni. Felhő is fehérlett rajta, mint valami nagy havas hegy. Mintha a Teremtő egy havas hegyet akart volna a szép zöl$ tájba lebocsátani a magasból, de aztán meggondolkodott, s a hegy a levegőben maradt. No, gondoltam, lefestem azt a felhőt, de pirosas szinnel, mint amilyen napnyugtakor volna. Leülök az állványomhoz, és előbontom a festékes ládikát. Kenem a kobaltot meg a halványpirosat pazarul. A vöröses felhő épp a vászon közepére kerül, s az árnyékszineket is próbálgatom belé. Hát a szinek csak virítanak, de a felhő nem úgy áll az égen. Közel van, közel! Mintha a földön volna, a rét közepén. Ahogy tűnődve keresem: hogyan toljam hátrább a gyönyörű pirosas felhőt? — látom, hogy egy papforma ember szökdel a réten a falu felől. Mögötte meg egy másik, egy vékonydereku csizmás fiatal ember. Az is másfélmétereseket szökell a zsombékokon. Bosszankodva vonulok be a kunyhómba, és a nadrágtartómat a lehető legrövidebbre erőltetem, hogy ha netalán hozzám jönnek, ne legyen anynyira lompos. Hát a nadrág húzódik is feljebb, de csak az alsó része. Fölül fityegős marad, mint a szerbek bugyogója. Hozzám jönnek-e ezek is? No hozzám, A pap egészséges pirosképü ember, — akár egy gyászba öltözött pipacs. Egyik kezében vastag bot, a másikban hosszuszáru pipa. A bottal tapogatja a zsombék biztosságát és felkötött reverendával lódul neki egy-egy zsombéknak, mialatt a pipát magasra emelinti. A másik szintigy: bottal, pipával. Röstelkedve kelek fel az éktelen nadrágban: az Isten sáfárjávan csak nem végezhetek félvállról. S jön. Köszön mosolyogva, mintha ismerőse volnék. Az arca kerek mint a tányér, s az JOHN K. SZŐLLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban 8027 VV. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-235S orra pisze mint a padlás-lyuk. — Bocsánat, -— mondom tanyaion, — hogy ingben fogadom az urakat. De a ruhám... csak egy öltözetet hoztam magammal. — Nem baj! — legyintett vígan a pap. Hallottunk mink már sok mindent a művész urakról. Ez itt a tanítóm, ez a fiatal legény. Karó Jenő a neve, de olyan is. És a csizmája sár-szennyét ő is beletörölte a fűbe. Karó ur iskolás-gyerekként hajol meg. Huszonhat éves forma barna tatár-pofacsontos ember. Három szál lefelé hajló fekete bajuszával, és apró ferde szemével olyan mint valami megnyujtott testű kínai. A pap tovább cseveg: — Az én lapomat kéri el olykor a kertész, hogy olvassa benne a piaci árakat. így látta a művész urnák a hirdetését is. Micsoda: már készül a kép? Nézze már tanító ur: igy festik. S nézi müértő szemmel. Nekem szinte dagadozik a mellem a büszkeségtől. Várom is hogy valami dicsérő szót mond, ő azonban kérdő szemmel fordul felém: — Kit ábrázol? A tanító is megszólal vélekedésképpen: ^ — Nem Deák Ferenc? — Nem, — feleltem olyan hangon, amilyenen egy mellbe szúrt ember felelhet, — ez napnyugovás fog lenni. Csak most kezdtem. (Folytatjuk.) ÉVA-SORS Férj: Borzaszó, az ember naponta olvassa az újságban, hogy manapság az embereknek milyen rosszul megy. Igazán úgy élünk, mint a paradicsomban. Feleség. Hogy érted ezt? Talán mert nincs égy rendes ruhám, amit felvehessek?! SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT ha hátralékban van előfizetési dijával, szivesked. jék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfiz«' tési dijat lejáratkor me$ fizeti. A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár.
