Kis Dongó, 1955 (16. évfolyam, 6-24. szám)
1955-08-20 / 16. szám
Vol. XVI. évfolyam. — No. 16. Detroit, Mich., Cleveland, 0. 1955. augusztus 20. 51 ÓHAZAI VICC Pali sápadt arccal ül a kávéházban. — Mi baj? — kérdi tőle Péter. — Nagyon megijedtem az előbb. — Mitől? — Azt olvastam, hogy megbukott egy frankfurti bank. — Na és? — És az én pénzem egy debreceni bankban van. — Miért ijedtél akkor meg? — Mert hirtelen össztévesztettem a frankfurtit a debrecenivel.--------««§ £&>-------CÁFOLAT — Azt mondják, a dohányzóknak nincs jó emlékezőtehetségük. — Dehogy is nincs! Én például sohasem fogom elfelejteni azt a rossz szivart, amit hat hónappal ezelőtt adtál.--------------------------MAGYARÁZAT — Ugy-e nemrégen házasodtál meg? — Csak nagyon régnek látszik.--------ej ---------KISHIRDETÉS Szegény ördög keresi dúsgazdag angyal ismeretségét. Jelige: Boldog házaság.--------------------------A KIS ÁRTATLAN Anya: Igaz, hogy a nevelőnővel gorombáskodtál? Aranka: ő kezdte!-----------§ Sfc-’------------OKOS FELELET — Jaj, de gyönyörű gyöngysorod van. Nem mondanád meg honnan van? — Osztrigák kagylójából. JÓ LAPKÉPVISELŐ A Dongónak van egy ügyes lapképviselője Pittsburghban. Ha az utcán egy ismerősével találkozik, beszédbe keveredik vele és megkérdi: — Hogy megy magának? — Köszönöm nagyon jól. — Na, ha nagyon jól, akkor rendelje meg egy éve a Kis Dongót.--------------------------A KICSINY SZOBA Panaszkodik a technikus, hogy szobájában mozdulni sem tud. — Micsoda? — vág közbe a jogász. — Az enyém olyan kicsiny, hogy még az órám sem járhatott benne; kénytelen voltam zálogba csapni.---------------------------NÁSZUTON — Mi az Mariskám? Szomorú vagy? Máma még egy puszit sem adtál. — Hagyj ma békét Gézukám, ma rosszul vagyok hangolva. — Mit? Rosszul vagy ma hangolva? Hát asszonyt vettem-e feleségül, vagy zongorát? KI BÁNTJA? — Ugyan mondja csak, Korsó bácsi, ha úgy napestig a korcsmában iszik, nem bántja néha a lelkiismerete? — Az soha, de a feleségem mindig.--------------------------A SZABÓNÁL — Meg kell azonban mondanom, hogy a ruháért, amit most rendeltem, majd csak hat hónap múlva tudok fizetni. — Rendben van, — mondja a szabó. — Köszönöm. És mikor lesz kész a ruha? — Hat hónap múlva, — mondja a szabó, — amikor majd fizetni tud. MEGMAGYARÁZTA — Hogy van az, — kérdik a farmer legénytől, — hogy télen mindig több a verekedés a faluban, mint nyáron? — Hja, kérem alásan, — feleli a legény, — télen át jobban ráérünk a tömlöcben ülni, mint nyáron, mikor munkaidő van.--------------------------UJ SZOBALÁNY — Mondja, Mari, sepert maga az ajtó mögött is? — Igen, nagysága — mindent oda sepertem.---------**§ --------MAGYARÁZAT — Mi lelte az arcát Jóska, hogy úgy össze van karmolva. — Semmi különös, ön ismeri feleségemet a Mariskát? Néha nagyon ideges.--------------------------KATONASÁGNÁL — Hiszel te a szerelemben első látásra? — Hogyne, muszáj is, hiszen csak egy napi kimenőnk van.--------------------------A MÉHEK HASZNA — Hogy dolgoztak a méhek? Lett sok méz? — Szépen gyűjtöttek mézet, de nagyszerű munkát is végeztek. — Munkát? — Igen. Valahányszor valami kellemetlen látogatóm volt, rá szabadítottam őket, összeszurkálták. Mentek is hamarosan a látogatók.--------------------------ORVOSNÁL — Beszéljen doktor ur, a legrosszabbra is el vagyok készülve. — Oh, ha mindenáron akarja, legyen, megmondom: 200 dollár lesz a számlám. LÁNY: Haragszom magára. FUJ: Ennek igazán örülök. LÁNY: Még örül is neki? FIÚ: No, igen, az édes kibékülésre gondolok.--------------------------A MÉSZÁROSNÁL — Tudja-e asszonyság, hogy lehet a borjúhúst két hónapig is frissen tartani jég nélkül? — Az lehetetlen. — Már hogy volna lehetetlen, ha én mondom. — Hát hogy lehet? — Úgy, hogy a borjut életben tartják.--------<«£§»»-------RAVASZ FIÚ A fiú ebédközben megkérdi: — Papa, akarsz még egy szelet tortát? — Nem, fiam. — Hát akkor most te kérdezz engem.----------«*§$*»---------ÉRTHETETLEN — A tanitó ma azt mondta, hogy nem lehet az embereket elitélni, ha hibát csinálnak, mert minden ember elkövet hibákat. — Nos, és? — És mégis összeszidott, mikor az iskolai dolgozataimban hibák voltak.---------------------------CSALÁDI JELENET — Férjem, te már nem szeretsz. — zokogja az asszony. — Ugyan, ne beszélj csacsiságokat, igenis szeretlek. — Jó, jó, de úgy érzem, hogy lánykoromban jobban szerettél. — Hát be kell vallanom, ez igaz, de tudod, hogy sohase szerettem férjes asszonyokat.-----------Ca,----------------A NAGY SIKER — Nézze csak Bruck ur, ez a feleségem. Senkinek se kellett, s én mégis megkaptam. iéi * ■
