Kis Dongó, 1955 (16. évfolyam, 6-24. szám)
1955-05-20 / 10. szám
6-IK OLDAL KTS DONGÓ — CLEAN FUN 1955 május 20. Daloljunk— muzsikáljunk HUSZONKETTŐ... Huszonkettő, huszonhárom, huszonnégy, Hallod-e te barna kis lány, hová mégy? Elmegyek a régi szeretőm után, Megkérdezem, szeret-e még igazán. Huszonkettő, huszonhárom, huszonnégy, Gödör Sándor, falu rossza, hová mégy? Elmegyek én a makkhetes csárdába, Ott mulatok szegény legény módjára.-----------'-sj Ja------------JUHÁSZ VAGYOK A BARCSAI... Juhász vagyok a harcsai határon, Most szegődtem még csak ide a nyáron, De megvallom s nem hazudok, ha mondom: Hogy még otthon sem volt soha jobb dolgom! Van szalonnám bőviben s jó kenyerem, A szükséget még hírből sem ismerem; Fizetésem igaz nincs sok, de végre; Hébe-hóba csak jut egy-két itcére! Ha nyájamat kihajtom a határba. Rábízom a “Lompos” kutyám gondjára; Magam pedig benézek a korcsmába, Van a csárdás gazdának egy szép lánya.--------------3 ej -----------AZT HALLOTTAM VÁRAD FELŐL... Azt hallottam Várad felől, Szól a banda mindenfelől; Húzzad banda, tallért adok. Mert én magyar legény vagyok. Hol cégért látok lógászni, Be kell oda botorkázni. Vagyon még egy jó forintom. Azt is mindjárt felkortyintom.--------^<3 ------— NEM ENGEDIK AZT... Nem engedik azt az egek. Hogy én rózsám tied legyek, De a sors bármerre ragad, ßzivem téged meg nem tagad. Isten hozzád, szép kedvesem! Már elhagylak, szerelmesem; Isten hozzád, csalfa remény! Látom, hogy minden tünemény. A JÓ DOKTOR Egy állatorvos mesélte a következőket: Nemrég beállít hozzá egy asszony, kezében üvegcsészével, amelyben egy nagyon halófélben levő kis aranyhal hevert a vizes feneken. . .. — Gyógyítsa meg, uram, az én halamat. Nagyon hálás leszek érte. A doktor látta, hogy bizony nem igen lehet segiteni a kis állaton. De ezt nem árulta el a nőnek. — Tessék itthagyni, — mondta, — holnapra egészségesen fogja visszakapni. Az állatorvos aztán bement a városba, egy koronáért vett egy ugyanolyan nagyságú aranyhalat. Hazavitte és a haldokló halat a szemétbe dobta. Másnap eljött az asszony és boldogan fizetett tíz koronát a csodás gyógyulásért.--------------------------JÓ AJÁNLAT Asszony: Megint ittas állapotban jösz haza? A föld alábujhatnál szégyenletedben! Férj: Hát add ide a borospince kulcsát! HOZZÁSZÓLÁS A VERHOV AY ES RÁKÓCZI EGYESÜLÉSHEZ Valahogy úgy érzem, néhány sorban én is hozzászólhatok az amerikai magyarság eme történelmi lépéséhez. Nem akarok visszafelé menni, de annyit mindnyájan tudunk, hogy csak a múlt tapasztalatain építhetjük a JÖVŐT. Amikor közel 22 évvel ezelőtt 1933. október 5.-én megkezdtem a szervezést a Verhovaynál, sem a központi Hivatalnak, sem nekem nem lehetett annyi gyakorlatunk és tapasztalatunk, mint most. Akkoriban a mi drága öreg titkáraink úgy gyarapították az Egyesületet, hogy a sógor, koma, szomszéd, az unokák, menyük, vejük, stb. mind beállt a Verhovayba az ő rábeszélésükre. Fáradságot nem ismerve végezték fiókáinknál a munkát, csak annyi pénzt szeretnék akármelyikünknek, amennyit ezek a tikárok elveszítettek, csak azért, hogy megtarthassák a tagokat, a munkát pedig szeretetből és díjtalanul végezték. 1933. október 3.-tól 1934. szeptember 7.-ig 796 felnőttet és 204 gyermeket sikerült felírnom. Számtalan angolnyelvü fiókot alakítottunk s ha már akkor egyesültünk volna, kétszer annyi uj tagot irhattunk volna fel. Már abban az időben megvolt a tagságnál az az óhaj, hogy nagy testületeink egyesüljenek. Az azóta megindított többszöri kísérlet kudarca sem a tagságon múlt. Adjuk meg a tiszteletet a Verhovay és Rákóczi Egyesületek jelenlegi tisztviselőinek, beleértve az igazgatókat, hogy annyi megértéssel tárgyalnak és egyhangúlag az egyesülés mellett foglalnak állást. Elteltek azok az idők, amikor Egyesületeink üzleti ügyeit ingyenesen végeztük, a hajdani titkárok nagy része elöregedett vagy kihalt. A szétszórtan élő tagságtól a havidijak beszedése, uj tagok szerzése oly nagy munkát követel, hogy azt meg kell fizetni. A biztosításhoz értő szakembereket kell alkalmaznunk. Egyesülés esetén sokkal több szervezőt tudunk beállítani, akik minden idejüket erre a munkára fordítják. Ez a haladás útja. Tagtársaim, Delegátus Testvérek, vigyük végbe ezt a történelmi egyesülést! Tagtársi tisztelettel KŐRÖSFŐY JÁNOS SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT, ha hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfize» tési dijat lejáratkor me» fizeti. A fonóba szól a nóta.
