Kis Dongó, 1955 (16. évfolyam, 6-24. szám)

1955-05-20 / 10. szám

1955 május 20.

KIS DONGÓ — CLEAN FUN

7-IK OLDAL

A FÉRFIAK SORSA: A NŐ

(Folytatás)

— Inkább korábbit! — szóltam én izgatottan. Hiszen nekem szeptember elsején iskolába kell mennem.

— Huszonharmadikán lesz,

— mondotta komolyan a leány.

— De miért éppen huszonharmadikán? — szólalt meg az apa is.

— Huszonharmadikán lesz,

— válaszolta a leány.

Gondoltam: majd megmondja, hogy miért éppen ezt a napot választotta?

De hát nem nyilatkozott. Lehet, hogy ő sem tudta.

És akkor még tetszett is nekem, hogy olyan határozott, hogy amit kimond, abból nem tagit.

— Tehát huszonharmadikán, — mondottam a kezét megcsókolva. Köszönöm.

Mily boldog voltam, Istenem! Mindig irigy szemmel néztem a fiatal házasokat, akiknek a gondolkodása e g y ü t,t-forog, mint két kerék egy-tengelyen. Éshát a fiatal legénykedő életben van valami örökös nyugtalanság. Én meg már csak a mesterségemre való tekintetből is óhajtottam a rendezett életet. Az ember társas lény, — mondottam, — és a férfinak legtermészetesebb társa a nő. Mikor a mukámból fáradtan hazatérek, már égjen a lámpás, és doromboljon a kályha. És röppenjen elém egy női blúz, mikor belépek. Mily nagy boldogság, hogy Ágnes blúza röppen majd elém!

Olyan ő a fehér blúzában,

mintha a békesség (galambja volna. Szelid galamb, hárfazengzetü lélek, házi galambocska.

Minden délután náluk lebzseltem. Estefelé kisétáltunk. Hallgattuk olykor a bástyán a katona-zenét. Olykor, ha a papának ideje volt, elmentünk a Városmajorba; Svábhegyre is. Beszélgettünk.

Az apja ásitozott mellettem, de ő érdeklődéssel hallgatott. Csak ha pillangó repült el mellettük, az zavarta meg a figyelmét.

— Fogja meg! — kiáltotta. Fogja meg!

Soha életemben nem szaladgáltam annyit.

Estefelé aztán fáradtan hazatértem, órákig ültem még a fényképe előtt.

— Milyen szép! Milyen kedves! Milyen igaz, hűséges meleg szemmel néz rám! Meg fogom tanitani latinra és görögre.

Mondtam is neki másnap, hogy mindjárt a mézeshetekben elkezdjük, és mindenki bámul majd bennünket, hogy mink a klasszikusok nyelvén beszélünk. Hát a latinba bele is egyezett. Homérosz nyelve’ iránt azonban, — nem tudom miért, — idegenkedéssel viselkedett.

— Elég a latin, — mondotta. Más asszony latinul se tud.

Ráhagytam. Gondoltam, — majd rákapom lassankint a görögre is.

Az esküvő előtt valami két héttel történik egy napon: vacsorára is ottmarasztalnak.

Nyolc óra tájban megteritik az asztalt. A szuszogó aggaszszony beletekint a kenyeres kosárba. Ránéz Ágnesre:

— Nem lesz elég a kenyerünk.

— Nem lesz elég? Hozunk a péktől zsemlyét. Elsétálunk mi ketten. Hányat hozzunk?

— Kettőt Ágicám.

Ágnes fogja a kézitáskáját. Sétálunk a Lovas-uton karonfogva a pékhez.

Ahhoz a pékhez szokott járni, amelyiknek a Zöldkoszorukocsmával szemben volt akkor a boltja, az Albrecht-kapu mellett.

Az idő már sötétes volt. Előveszem egy lámpás alatt az órámat. Látom, hogy áll. Elfelejtettem este felhúzni. Az is csak akkor egyszer történt életemben.

— Ágicám, — mondom, — nézze meg majd a péknél, hány az óra?

— Jó.

— Percig pontosan. ,

— Jó-jó, megnézem.

Átmentünk a téren, ő belép

a boltba. Én künn maradok. Sétálok föl és alá.

Azonban már nyolcszor-tizszer is megsétálom a ház hoszszát, a én Ágicám még mindig bentkésik.

Benézek az üvegtáblás ajtón, hogy miért késik? Hát látom, hogy ott könyököl a pulton, és nyugodtan beszélgeti egy sima feketehaju leánnyal, a pékkisasszonnyal.

De megpillantom egyúttal az órát is, az áruszekrény fölött. Nagy kerek óra. Hozzáigazítom az órámat: 8 óra és 27 perc. I

Sétálok tovább s mosolygom Ágnest: Várja a öreganyja, várom én is, és ő lityi-lotyi, ottfeledkezik.

Egyszer aztán kilép. Megint a karomba öltekezik.

Várom, hogy megszólal és mondja az órát és a perceket, ő azonban nem szól semmit.

A Zöldkoszoi’u előtt aztán én szólalok meg:

— Nem felejtettél el valamit kedves?

— Nem. Mit?

— Gondolkozz csak.

— Az órát? Nincs óra a boltban.

— Nincs?

— Néztem: nincs.

— Nézted?

— Néztem, de nincs.

— Nem jól nézted.

—• De jól. Nincs óra náluk.

— Van ott óra Ágnes.

— Nincs, lelkem.

— De van.

— De nincs, mondom, hogy nincs.

— No gyere vissza.

— Dehogy megyek. Ha mondom, hogy nincs.

— Dehát gyere vissza, édeském, hiszen itt van: egypár lépás. . .

— Én nem megyek vissza. Ha mondom, hogy nincs óra, hát nincs óra.

A KISDONGÓ OLVASÓI TELJES BIZALOMMAL FORDLTLHATNAK az ország fővárosában, BALOGH E. ISTVÁN vezetése alatt működő irodához, amelynek cime:

Foreign Services Corporation

FOREIGN EXCHANGE AND CURRENCIES

1624 EYE STREET, N. W. — WASHINGTON 6, D. C.

Ez az iroda az amerikai magyarság érdekét szolgálja! Minden olyan családi, üzleti, vagy magánügyben, amely külföldi hozzátartozókat, barátokat, ismerősöket vagy üzleti kapcsolatokat érint föltétien ettől az irodától kérjen tanácsot. (Magyarul is irhát.)

BEVÁNDORLÁSI ÜGYEKET; KÜLFÖLDI OKMÁNYOK BESZERZÉSÉT és HITELESÍTÉSÉT; PÉNZ, CSOMAG és ORVOSSÁG KÜLDÉSÉT;

(Magyarországra s a világ többi államaiba)

Teljes felelősséggel, pontosan és kielégítően kezel az iroda. (Cégünk államilag bejegyezett és ellenőrzött részvénytársaság.)

i

> őrizze meg az iroda cimét. — Bármikor szüksége lehet rá. I Szíveskedjen másoknak is ajánlani közérdekű irodánkat.

JOHN K. SZŐLLŐSY

Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban

8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353

— Ott van lelkem a szekrény fölött.

— Csalódok

— De Ágnes, akkora óra, hogy a toronyba is beillene.

— Nem igaz. Ott nincs semmilyen óra se'.

— Gyere megmutatom.

— Ugyan ...

— Dehát ezzel egyszerre vége szakad a disputának. Gyere megmutatom.

— Nem megyek. Ott nincs óra, az e'gész boltban nincsen.

— Dehát nem értem a csökönyösségedet. Ha te ennyire határozottan mondod, hogy nincs ...

— Hát nincs és nincs!

— Dehiszen ...

— Én nem megyek!

És semmikép sem lehetett rávenni, hogy visszaforduljon. Egyre hevesebben, haragosabban ismételte, hogy nincs óra.

Utóbb a karját is kirántotta a karomból és szinte rikácsolt:

— Hát nincs és nincs!

Én is bosszús voltam, de azért a hangom nyugodt maradt. Valami öt perc múlva ismét megszólaltam:.

— Nem értelek Ágnes, hogy ha valamit állitasz, és valaki az ellenkezőjét mondja, miért nem engeded, hogy bizonyítsa? Hol itt a logika?

— Mert nincs igaza, és nincs igaza! — szólt már szinte fuldokolva a dühtől. Ezt nem vártam volna öntől.

— De éppen ezért édes jó angyalom, hogy megnyugtassalak, hogy lásd menynire nem lak, hogy lásd mennyire nem éppen ezért gyere most velem szépen vissza, és . ..

— Én nem megyek vissza! Ott nincs óra!

És már akkor sirt.

(Folytajuk.)--------£ s-'-----------BARÁTNŐK

— Anna, ma van a születésnapom.

— Fogadd szerencsekivánatomat. És mondd, hány éves nem vagy most?

LEGSZEBB ÉS LEGÉRTÉKESEBB

húsvéti AJÁNDÉK a “Kis Dongó.’’ Egy éven át derűt visz a házba, ahová küldeti.

Kérjen kedvezményes előfizetésre jogositó rendelőla-