Kis Dongó, 1955 (16. évfolyam, 6-24. szám)
1955-05-20 / 10. szám
1955 május 20. KTS DONGÓ — CLEAN FUN 5-IK OLDAL LAPKÉPVISELŐKET az ország minden vidékén felvesszünk, írjon a feltételekért. fognak bukni. Ezeket tehát a vakációban elkészíti a pótvizsgára. — Helyes. — Különben tudja mit? — Mit? — Ráér most? — Egy jogász mindig ráér. — Jöjjön le azonnal, a vizsga előtt tanul a gyermekekkel, hogy ha már megbuknak is, ne olyan nagy szégyennel bukjanak. — Helyes. Szolláry ur oly figyelmesen nézett rám, mintha szepíőim számát akarta volna megszámlálni. Nem álltam sokáig a vizsgálatot, hanem megszólaltam: — Mondja, uram, miért kell a nevelőnek éppen hirtelen szőkének és szeplősnek lennie? — Mert a szőke szin az alaposság, a szeplő pedig a türelem jele. Elnevettem magam. — Uram, ön nem mond igazat. Szolláry ur nem pislogott többé, hanem rám bámult. — Hogyan tudja? — Mert én emberismerő és lélekbúvár vagyok. Rövid ideig küzdött önmagával. aztán kitört belőle: — Nos, az ön lélekbuvárlata helyes nyomokon jár. Tényleg más az oka. —Nos, mi? — Az, hogy nőm ki nem áll'hatja a hirtelen szőke és szeplős embereket. — S ön hajlandó olyan embert a házához venni, a kit neje ki nem állhat? — Csakis olyan embereket veszek a házamba (Ahán! Tehát féltékeny emberrel van dolgom!) Melegen megszorítottam a kezét s mondám: — Legyen nyugodt, én tisztességes fiú vagyok, valóságos második József. TÖBBEKNEK A “Pásztortüz” naptárak egyrésze, mint már előzőleg közöltük, Németországból való szállítás közben az utón valahol elakadtak s csak két hete érkeztek meg, így mindazoknak azonnal elküldtük, akik a késedelmes szállítást reklamálták s reméljük, hogy már meg is kapták. Ismételten szives elnézést kérünk. Van most belőlük néhány tucat raktárunkon s aki még rendel, annak szállíthatunk azokból, mig a készlet tart. — II. József, a császár? — Nem, egyiptomi József, a kivel Putifárnénak az ismeretes megrovási kalandja volt. Melegen visszaszorította a kezemet: — Köszönöm, én bízom önben. Ezzel elutaztunk Zoltánvárra. A városról mit Írjak? Egyike azoknak a városoknak, melyet az orvosok se téli, se nyári tartózkodásra nem ajánlanak. Hol az adó oly nagy, hogy ennél már csak a pótadó nagyobb. Konstatálom, hogy az aszszony, Szolláry ur nem kis örömére, igen lenézőleg fogadott s egyáltalán nem törődött velem. Különben csak ebéd és vacsora alkalmával találkoztunk. Ha még felhozom, hogy évek óta soványitó kúrát használt és egyre kövérebb lett, hogy a kocsis és a szobaleány csak egyesült erővel tudták befűzni s hogy e szűk állapot következtében naponta töbször elájult: minden érdekeset elmondtam róla. Nyaram mindenestre csendesen és kellemesen telt volna el, ha egy véletlen az egészet el nem rontja. A tüzoltóegyesület majálist rendezett, persze mindnyájan kivonultunk. A gazdám fele sége, a kit hivatalból folyton táncoltattam, nagyon nyájas volt hozzám, a mit annak tulajdonítok, hogy a gyatra világítás folytán hajamat és szeplőimet nem igen látta. Éjféltájban zivatar támadt s a mennykő közel a majálishoz leütött, ő nagysága nagyot sikoltott és elájult. Persze hazavittük Szolláryval. Másnap beütött az én mennykövem is. Dél volt, együtt ült a család, mikor beléptem az ebédlőbe. Az esszony rám mered. — Palotai, mi történt magával? — Velem nagysád? Semmi, éppen semmi. — Maga nem szőke többé. Magának a szine megváltozott. (A férjére néztem. Láttam, hogy a szine megváltozik.) — Hogy érti azt nagysád? — kérdem zavartan. — A maga haja egészen fekete. Nem állt közel a mennykőhöz? Talán súrolta? — Bizony nem súrolt engem. — Vagy talán nagyon megijedt? — De édes nagysád, az ijedségtől megőszülni szoktak az emberek, nem megfeketedni. Talán a nagysád szemével történt valami... Az asszony rám szegezte tekintetét. — Milyen jól áll magának a fekete haj, — szólt mélán. — Talán nagyon éhes vagyok, — nyöszörögtem bambán, — meglátja, mire jóllakom, visszaőszülök. És elkezdtem enni, mint egy viziló. Föl sem emeltem a sze-SZIVES SZERETETTEL HÍVJA Egyesületünk az Egyesült Államok egész magyarságát Tizenkettedik Országos Kuglizó Mérkőzésére és az azzal kapcsolatban tartandó ORSZÁGOS VERHOV AY TESTVÉRISÉG NAPJÁRA, Chicago, Illinoisba, MÁJUS 28-án szombaton és MÁJUS 29-én, vasárnap. Los Angelestő! New Yorkig élő magyar testvéreink lesznek ott együtt, hogy szemtanúi legyenek Egyesületünk története egyik legnagyobb és legszebb eseményének. CHICAGO MAGYARSÁGA TÁRT KAROKKAL VÁRJA az ország mondén részéből TESTVÉRTALÁLKOZÓRA érkező magyarok ezreit, akik az acélüzemek, gyárak, ipartelepek, bányák, irodák, farmgazdaságuk minden gondját félretéve, ezen a két napon együtt ünnepelnek. Ez a találkozó a VERHOVAY TESTVÉRSEGITÉS közel hét évtizedes múltjának méltó megünneplése lesz. A CONRAD HILTON HOTEL a VERHOVAYAK FŐHADISZÁLLÁSA ahol találkozhat a városát képviselő csapatokkal s azok kísérőivel. Minden magyar szívesen látott vendég lesz s igy reméljük és hisszük, hogy az Egyesült Államok egész magyarságának a Duna-Tiszta .tájáról ideszármazott népe tüntetőén nagy számban lesz jelen ezen a kimagasló MAGYAR és VERHOV AY ünnepségen. Verhovay Segély Egylet Vferhovay Building Pittsburgh 19, Pa. 436 Fourth Ave. 1886 1955 memet az utolsó falatig. Ekkor fölemeltem, mire az asszony sóhajtva igy szólt: — Most még feketébb.* Szobámba menekültem. Egy óra múlva fölkeresett a férfi. — Fiatalember, tudja, mi történt. a feleségemmel? — Nem. — A tegnapi mennykőcsapás szinvakká tette, önt hollófürtü ifjúnak látja ... Beláthatja tehát, hogy ilyen körülmények közt távoznia kell... Semmi ellenvetés ... kifizetem egy hónapra és megtérítem az útiköltségét ... — De hát arcom szeplőssége és karakterem szeplőtlensége nem volna elég garancia? — Nem Különben tudja meg, hogy szeplői is folyton apadnak. Budapesten még ötvenkettő volt, ma már csak harminchét van. (Tehát mégis megszámlálta. 1 Pakkoltam és visszautaztam. Pestre. Soha többé nem mentem el nevelőnek. I
