Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)

1954-08-05 / 15. szám

2-IK OLDAL

KIS DONGÓ — CLEAN FUN

1954 augusztus 5.

Kis Dongó regénye

A CSÁSZÁR UDVARI BOLONDJA

örömében. Éppen ilyesmire gondolt ő az elmúlt este, csak kifejezni nem tudta; Gelencsér uram nyilván nem értette meg, mit akar ő, hogyan gondolja és( 'ime a gondviselés teljesen felfogta a fejében formátlanul gomolygó plánumot. és megvalósitotta a kedvéért.

Kopogtatás hallatszott ajtajái. Belépett a gazda s elkezdte nagy fenékkanyaritással előadni, hogy nem szívesen rabolta meg kedves vendégének a hajnali álmát ,de hát valami olyas történt...- - Köszönöm az irántam va(Folytatás.) '

Régen aludt Akii Miklós ilyen szép tiszta ágyban, de hát az álom istenasszony (minden istennők közt a legszebbik) nem sokat ad, úgy látszik, a libák tollazatára (mintha aszszony se volna). Könnyű neki: ha ő akarja, rálehel a hideg kőre és az puhább lesz a pehelynél, ha rá nem lehel a leglágyabb vánkosra, kényelmetlenné válik a testre és összetöri, mint a mángorló sulyok. Ez egyszer nem lehelt rá a vánkosra és Akii kinosan hánykolódott rajtuk egész éjjel jobbra-balra, hallgatván a toronyórának ütéseit, aztán a kakasok kukorékolását hajnalban, majd csoszogó lépteket hallott az ambituson, mind-mind jobban telt meg az udvar sürgőforgó, beszélgető és veszekedő emberekkel.

Akii az ablakhoz illesztő fülét, gondolta, hogy a Szepesi emberei gyülekeznek, hátha meghallana valamit a beszédjükből. A különböző hangok közül csak a gazdáé csengett ki ismerősen.

Egy rozsdás, rekedtes hangpanaszkodott.

— No, szépen vagyunk, Kility Balázs uram becsa.pott.

— Nem jön el?

— Azt ’ üzeni, nem jöhet, mert a sógorát megütötte az éjjel a guta, beküldte egy vén asszonytól a ködmönét és a karabélyát.

— Hát most mit csinálunk?

Nagy tanakodás indult meg,

de ebből csak szaggatott félmondatokat lehetett kivenni, mert lassan beszélgettek, a reszelés, rozsdás hangból azonban semmi sem veszett el a tisztei téli levegőben.

— Én húsz “vitéz”-re szerződtem a báróval, tehát húszat kell beszállítanom, — mondá — hiszen tudják kegyelmetek, milyen ember.

(Hm, tehát húsz “vitéz”-re szerződött, gondolta Akii; vitézekről van szó és nem munkásokról.)

— Hol veszünk tehát még egy vitézt?

— Hiszen éppen ez a baj! Fogadni kellene valakit.

— Van elég ember Pozsonyban.

— Bolond kee. Málnásy János uram, hiszen lakik itt ember elég, de minő? A polgárember nem arra való, a diétái követek és a megyés püspökök pedig nem vállalkoznak rá. Nem tudna egy bátor legényt, Tóth Mátyás uram, mi?

A házigazda hangja most vegyült be.

— Van egy vendégen, pompás, ügyes legényke, valahonnan a felvidékről való nemes ember, ő, azt hiszem, vállalkoznék, ha jól megfizetnék.

— Hát megfizetjük, hogyne fizetnék meg — kapott az ajánlaton a rekedt hangú. — Hol az a fickó.

— Itt alszik nálam.

— No, az nagyon jó volna. Ugyan beszéljen vele, Tóth Mátyás uram.

Akii szive hangosan dobogott

A KISDONGŐ OLVASÓI-TELJES BIZALOMMAL FORDULHATNAK az ország fővárosában, BALOGH E. ISTVÁN vezetése alatt működő irodához, amelynek cime:

Foreign Services Corporation

FOREIGN EXCHANGE AND .CURRENCIES

1621 EYE STREET, N. W.

WASHINGTON 6, D. C.

Ez az iroda az amerikai magyarság érdekét szolgálja! Minden olyan családi, üzleti, vagy magánügyben, amely külföldi hozzátartozókat, barátokat, ismerősöket vagy üzleti kapcsolatokat érint föltétien ettől az irodától kérjen tanácsot. (Magyarul is irhát.)

BEVÁNDORLÁSI ÜGYEKET; KÜLFÖLDI OKMÁNYOK BESZERZÉSÉT és HITELESÍTÉSÉT; PÉNZ, CSOMAG és ORVOSSÁG KÜLDÉSÉT;

(Magyarországra s a világ többi államaiba)

Teljes felelősséggel, pontosan és kielégítően kezel az iroda. (Cégünk államilag bejegyezett és ellenőrzött részvénytársaság.)

! Őrizze meg az iroda címét. — Bármikor szüksége lehet rá. Szíveskedjen másoknak is ajánlani közérdekű irodánkat.

ló jó szivét — vágott közbe Akii elérzékenyülve. — Mindent tudok és hallottam, küldje be kérem azt a nemes urat, megalkuszom vele.

— De vigyázzon, tartsa magát egy kicsit, nehogy gyanút fogjon Bori uram.

— Ne féljen attól. Nem azért voltam nyolcz évig az udvarnál.

Kis vártatva maga a gazda vezette be a rekedt nemest, nagy Góliáth termetű embert, olyan bozontos fejjel, mint egy! medvéé. Kékbe játszó krispin volt rajta vitézkötéssel és tajtékpipa lógott a szájában.

— Nemes Bori Pál vagyok, — mondá a szobába lépve és a sarkantyúját kevélyen összeütve — volt fölkelő hadnagy.

— Én Farkas Miklós vagyok — felelte Akii.

— Igen elterjedt család.

— Kivált igy télen az erdőben — hagyta rá Akii.

—■ És nevezetes család — bókolt a pátyi óriás, méregetve a legénykét, aki most felült a párnák között.

— Kivált az étvágyáról — tréfálkozott Akii.

— ün úgy látszik, nem sokat ad a címerére, fiatal ember — szólt az óriás kedvetlenül.

— Mikor egy Farkas egy Borival találkozik, illő, hogy a Farkas ne hivalkodjék.

Ez már tetszett a pátyi óriásnak s egyszerre a kegyeibe fogadta a Farkasok ivadékát.

— Mind gyöngyei vagyunk a szent koronának, — háritá el szerényen a Boriak fölényét — egyik fényesebb ,a másik talán homályosabb, de gyöngy az azért mind. Hát szólt valamit a gombkötő? (Ugyanis Tóth Mihály uramnak ‘ volt egy nagy gombkötőüzlete a főtéren.)

— Igen, mondott valamit.

— Egy kis vitézi kalandról van ugyanis szó.

— Sejtem egy kicsit.

;— Nemes emberhez való munka, parolámra mondhatom

— Elég! Ha egy Bori mondja ,ez elég, hanem mégis szeretném tudni .milyen fajta dolog egy nemes ember mégse indulhat látatlanba. Mert azt csak nem gondolhatom, hogy a czukor-gyárba állnánk be munkásoknak.

Bori nagy bajusza széthúzódott, mint két denevérszárny; édesdeden nevetett.

JOHN MOLNÁR

Funeral Home, Inc.

A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet

EAP.LE G. WAGNER, temetésrendez«

8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan

Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555

— Azt a gombkötő mondta? No persze. Ez csak az ürügy, ha valaki kérdezné. Mert van benne valami igaz. Cukorról van szó. Isten úgy segéljen, cukorról (s még jobban nevetett hozzá, láttatni engedve a fekete odvas fogait). Sőt még a cukornál is édesebbről.

— No ugyan? Most kezdem már nem érteni. Hát mi lenne ott például az én dolgom?

— Egyszerű verekedés, ha valaki ellenállna, ha pedig nem állna ellen, hát egyszerű ostromlás és különféle hadizsákmány esetleg.

— Csak nem a Burgot ostromoljuk meg?

— Kell a kutyának. Mit csinálnánk vele? Ilyen nagyban nem kezdünk, hékás, mert az embernek csak egy feje van. Kis vállalat ez. Bagatell. Azaz, hogy a Burgnál mégis többet ér. Mert egy gyönyörűséges paradicsom-kertet akarunk bevenni, ahol különféle virágszálak nvilnak, csak egyetlen bimbót kell kihozni az egészből, — de hát van ott sok, már pedig az ilyen fiatalember, mint uramöcsém, ott is szakit magának, ahol nincs. Egy nevelőintézetről van szó — kihozunk onnan egy kisasszonyt. Ez az egész. Csapjon fel, uramöcscsém.

Akiit az izzadság verte ki a

rémülettől.

(Folytatjuk) ---------------A KÉT VASÁRNAP

— No Zsuzsi, kaptál-e jó helyet?

— Elég jót, a plébános úrhoz szegődtem be.

— Nekem jobb helyem van a nagyságos Silberstein urnái.

— Hát osztán miért?

— Mert egy héten két vasárnapom van: szombaton és vasárnap !

SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT,

ha hátralékban van előfizetési dijával, sziveskedjék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfiz» tési dijat lejáratkor meg fizeti.