Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)

1954-08-05 / 15. szám

2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1954 augusztus 5. Kis Dongó regénye A CSÁSZÁR UDVARI BOLONDJA örömében. Éppen ilyesmire gon­dolt ő az elmúlt este, csak ki­fejezni nem tudta; Gelencsér uram nyilván nem értette meg, mit akar ő, hogyan gondolja és( 'ime a gondviselés teljesen fel­fogta a fejében formátlanul gomolygó plánumot. és meg­­valósitotta a kedvéért. Kopogtatás hallatszott ajta­­jái. Belépett a gazda s elkezdte nagy fenékkanyaritással elő­adni, hogy nem szívesen rabol­ta meg kedves vendégének a hajnali álmát ,de hát valami olyas történt...- - Köszönöm az irántam va­(Folytatás.) ' Régen aludt Akii Miklós ilyen szép tiszta ágyban, de hát az álom istenasszony (minden istennők közt a legszebbik) nem sokat ad, úgy látszik, a libák tollazatára (mintha asz­­szony se volna). Könnyű neki: ha ő akarja, rálehel a hideg kőre és az puhább lesz a pe­­helynél, ha rá nem lehel a leg­­lágyabb vánkosra, kényelmet­lenné válik a testre és össze­töri, mint a mángorló sulyok. Ez egyszer nem lehelt rá a ván­kosra és Akii kinosan hányko­lódott rajtuk egész éjjel jobb­­ra-balra, hallgatván a torony­órának ütéseit, aztán a kaka­sok kukorékolását hajnalban, majd csoszogó lépteket hallott az ambituson, mind-mind job­ban telt meg az udvar sürgő­­forgó, beszélgető és veszekedő emberekkel. Akii az ablakhoz illesztő fü­lét, gondolta, hogy a Szepesi emberei gyülekeznek, hátha meghallana valamit a beszéd­jükből. A különböző hangok közül csak a gazdáé csengett ki ismerősen. Egy rozsdás, rekedtes hang­panaszkodott. — No, szépen vagyunk, Ki­­lity Balázs uram becsa.pott. — Nem jön el? — Azt ’ üzeni, nem jöhet, mert a sógorát megütötte az éjjel a guta, beküldte egy vén asszonytól a ködmönét és a karabélyát. — Hát most mit csinálunk? Nagy tanakodás indult meg, de ebből csak szaggatott fél­mondatokat lehetett kivenni, mert lassan beszélgettek, a re­szelés, rozsdás hangból azon­ban semmi sem veszett el a tisztei téli levegőben. — Én húsz “vitéz”-re szer­ződtem a báróval, tehát húszat kell beszállítanom, — mondá — hiszen tudják kegyelmetek, milyen ember. (Hm, tehát húsz “vitéz”-re szerződött, gondolta Akii; vi­tézekről van szó és nem mun­kásokról.) — Hol veszünk tehát még egy vitézt? — Hiszen éppen ez a baj! Fogadni kellene valakit. — Van elég ember Pozsony­ban. — Bolond kee. Málnásy Já­nos uram, hiszen lakik itt em­ber elég, de minő? A polgárem­ber nem arra való, a diétái kö­vetek és a megyés püspökök pedig nem vállalkoznak rá. Nem tudna egy bátor legényt, Tóth Mátyás uram, mi? A házigazda hangja most vegyült be. — Van egy vendégen, pom­pás, ügyes legényke, valahon­nan a felvidékről való nemes ember, ő, azt hiszem, vállalkoz­nék, ha jól megfizetnék. — Hát megfizetjük, hogyne fizetnék meg — kapott az ajánlaton a rekedt hangú. — Hol az a fickó. — Itt alszik nálam. — No, az nagyon jó volna. Ugyan beszéljen vele, Tóth Mátyás uram. Akii szive hangosan dobogott A KISDONGŐ OLVASÓI-TELJES BIZALOMMAL FOR­DULHATNAK az ország fővárosában, BALOGH E. IST­VÁN vezetése alatt működő irodához, amelynek cime: Foreign Services Corporation FOREIGN EXCHANGE AND .CURRENCIES 1621 EYE STREET, N. W. WASHINGTON 6, D. C. Ez az iroda az amerikai magyarság érdekét szol­gálja! Minden olyan családi, üzleti, vagy magán­ügyben, amely külföldi hozzátartozókat, baráto­kat, ismerősöket vagy üzleti kapcsolatokat érint föltétien ettől az irodától kérjen tanácsot. (Magyarul is irhát.) BEVÁNDORLÁSI ÜGYEKET; KÜLFÖLDI OK­MÁNYOK BESZERZÉSÉT és HITELESÍTÉSÉT; PÉNZ, CSOMAG és ORVOSSÁG KÜLDÉSÉT; (Magyarországra s a világ többi államaiba) Teljes felelősséggel, pontosan és kielégítően kezel az iroda. (Cégünk államilag bejegyezett és ellenőrzött részvénytársaság.) ! Őrizze meg az iroda címét. — Bármikor szüksége lehet rá. Szíveskedjen másoknak is ajánlani közérdekű irodánkat. ló jó szivét — vágott közbe Akii elérzékenyülve. — Mindent tu­dok és hallottam, küldje be ké­rem azt a nemes urat, megal­kuszom vele. — De vigyázzon, tartsa ma­gát egy kicsit, nehogy gyanút fogjon Bori uram. — Ne féljen attól. Nem azért voltam nyolcz évig az udvar­nál. Kis vártatva maga a gazda vezette be a rekedt nemest, nagy Góliáth termetű embert, olyan bozontos fejjel, mint egy! medvéé. Kékbe játszó krispin volt rajta vitézkötéssel és taj­tékpipa lógott a szájában. — Nemes Bori Pál vagyok, — mondá a szobába lépve és a sarkantyúját kevélyen össze­ütve — volt fölkelő hadnagy. — Én Farkas Miklós vagyok — felelte Akii. — Igen elterjedt család. — Kivált igy télen az erdő­ben — hagyta rá Akii. —■ És nevezetes család — bókolt a pátyi óriás, mére­getve a legénykét, aki most fel­ült a párnák között. — Kivált az étvágyáról — tréfálkozott Akii. — ün úgy látszik, nem sokat ad a címerére, fiatal ember — szólt az óriás kedvetlenül. — Mikor egy Farkas egy Bo­rival találkozik, illő, hogy a Farkas ne hivalkodjék. Ez már tetszett a pátyi óriás­nak s egyszerre a kegyeibe fo­gadta a Farkasok ivadékát. — Mind gyöngyei vagyunk a szent koronának, — háritá el szerényen a Boriak fölényét — egyik fényesebb ,a másik talán homályosabb, de gyöngy az az­ért mind. Hát szólt valamit a gombkötő? (Ugyanis Tóth Mi­hály uramnak ‘ volt egy nagy gombkötőüzlete a főtéren.) — Igen, mondott valamit. — Egy kis vitézi kalandról van ugyanis szó. — Sejtem egy kicsit. ;— Nemes emberhez való munka, parolámra mondha­tom — Elég! Ha egy Bori mond­ja ,ez elég, hanem mégis szeret­ném tudni .milyen fajta dolog egy nemes ember mégse indul­hat látatlanba. Mert azt csak nem gondolhatom, hogy a czu­­kor-gyárba állnánk be munká­soknak. Bori nagy bajusza széthú­zódott, mint két denevér­szárny; édesdeden nevetett. JOHN MOLNÁR Funeral Home, Inc. A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAP.LE G. WAGNER, temetésrendez« 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 — Azt a gombkötő mondta? No persze. Ez csak az ürügy, ha valaki kérdezné. Mert van benne valami igaz. Cukorról van szó. Isten úgy segéljen, cu­korról (s még jobban nevetett hozzá, láttatni engedve a feke­te odvas fogait). Sőt még a cukornál is édesebbről. — No ugyan? Most kezdem már nem érteni. Hát mi lenne ott például az én dolgom? — Egyszerű verekedés, ha valaki ellenállna, ha pedig nem állna ellen, hát egyszerű ost­romlás és különféle hadizsák­mány esetleg. — Csak nem a Burgot ostro­moljuk meg? — Kell a kutyának. Mit csi­nálnánk vele? Ilyen nagyban nem kezdünk, hékás, mert az embernek csak egy feje van. Kis vállalat ez. Bagatell. Azaz, hogy a Burgnál mégis többet ér. Mert egy gyönyörűséges pa­radicsom-kertet akarunk be­venni, ahol különféle virágszá­lak nvilnak, csak egyetlen bim­bót kell kihozni az egészből, — de hát van ott sok, már pedig az ilyen fiatalember, mint uramöcsém, ott is szakit ma­gának, ahol nincs. Egy nevelő­­intézetről van szó — kihozunk onnan egy kisasszonyt. Ez az egész. Csapjon fel, uramöcs­­csém. Akiit az izzadság verte ki a rémülettől. (Folytatjuk) ---------------­A KÉT VASÁRNAP — No Zsuzsi, kaptál-e jó helyet? — Elég jót, a plébános úrhoz szegődtem be. — Nekem jobb helyem van a nagyságos Silberstein urnái. — Hát osztán miért? — Mert egy héten két vasár­napom van: szombaton és va­sárnap ! SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT, ha hátralékban van elő­fizetési dijával, szivesked­­jék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfiz» tési dijat lejáratkor meg fizeti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom