Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)

1954-08-05 / 15. szám

1954 augusztus 5. KIS DONGÖ — CLEAN FUN 3-IK OLDAL ÖRDÖG Ördög Jóskának nem ez volt az igazi neve. Tisztességes nevén Szabó Jós­kának hivták ,de már egészen kicsi gyei’ek korában olyan ve­­szekedettül rossz volt, hogy' elnevezték az ördög fiának. így lett aztán később az ör­dög fiából Ördög Jóska. Valóságos réme volt a falu­nak. Mikor iskolásgyerekké sön­­dörödött, úgy elkerülte az isko­lát, hogy a tanító mindössze egyszer látta az iskola környé­kén. Rá is szólt: — Jóska, hé! Jóska megállt, ránézett a ta­nítóra: — No? — Gyere iskolába! Jóska futásnak egyengette a lábait, nehogy a tanító nya­kon csíphesse, aztán felvetette a fejét: — Ha bolond volnék! Azzal futásnak eredt, hogy csak úgy csattogott a lába a poros utón. A szülei nevelték, gondozták. Mit csináljanak vele, az övék volt. Agyon nem üthetik. Egyszer azonban nagyon megjárták vele. Roppant szerette a húst. Mindegy volt neki, ha főtt, ha sült, csak hús legyen. Vala­hányszor hús volt ebédre, san­da szemekkel nézte, hogy az édesanyja az apjának milyen nagy darabot tesz a tányérjára, neki meg ugyanakkor alig jut egy falatra való. Egy ideig csak tűrte, de aztán nem állhatta sokáig, egy húsos napon meg­szólalt: — Édesanyám! Miről atya­­fink nekünk édesapám? — Miről ,te mafla! Hát arról, hogy édesapád. — Azért kérdeztem, a sáska csípje meg, mert a jó falatokat mindig ő eszi meg előlem. Olyan sáskát kapott erre aa apjától, hogy soha el nem fe­ledte. Még aznap elhatározták, hogy odaadják inasnak. Ott majd emberséget tanul. Bevitték a városba, mert a faluba hiába szegődtették vol­na el, egy nap tízszer is meg­szökött volna. A város messze van, ott majd megmarad. A szerződtetővei azonban egy kis baj volt, mert a gyerek még csak tizenhárom éves volt. Úgy egyeztek hát meg az öreg mes­terrel ,hogy egy évig, ameddig a tizennegyedik évét be nem tölti ott marad. Inas ugyan Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998 JÓSKA nem lehet, de legalább ezalatt az év alatt is tanul. A dolgáért kap kosztot, meg a mester ru­házza a saját maga kimustrált ruháiból. Jó kövér, pocakos ember volt. Mikor a kimustrált nad­rágját ráadta Jóskára, szegény gyerek olyan volt benne, mint a madárijesztő. Az eleje csupa csiriz volt, az ülőkéje meg to­­tyakos, leért hátul a térde hajtásáig. Ha futott, csak úgy verte a taktust a vádliján. Jóska gyerek azonban a ru­házatával nem sokat törődött, inkább az étel körül volt me­gint kellemetlensége. Otthon a hússal gyűlt meg a baja, itt meg a tejföllei.* A susztermajszter ugyanis minden áldott nap tejfölt reg­gelizett. ' Vágott egy darab puha ke­nyeret, a bicskája hegyére bök­­ite, bemártogatta a tejfölbe sí mikor már mind a négy oldala tocsogós volt, bekapta, mint a gém a halat. Ő meg ugyanakkor csak meztelen kenyeret kapott. Gondolkozott, tünölődött. Furfangos esze egyszerre csak megfogta a gondolatot. Másnap reggel, mikor a maj­­sztram csirizért küldte a bolt­ba, hóna alá szorította a ke­nyeret, aztán útnak egyenget­te lábát nem a csirizes bolt, hanem a piac felé. A fapiacon sorban álltak a tejfölös asszonyok. Némelyik előtt akkora fazék tejföl volt, hogy egy pár hetes kisgyerek kényelmesen megúszhatott volna benne. Jóska gyerek végignézett a kofák csapatán. Azt szemlélte, hogy melyik termetes néninek van a leg­­megnyerőbb arca. A legtermetesebb előtt meg­állt. Azért választotta ki a leg­­kövérebbike't, mert furfangos eszével úgy gondolta, hogyha futni kell, ez majd nem éri! ütól. Hát megállt előtte. A kofa ránézett: — Mit akarsz fiam? — Egy deci tejfölt vennék — szólt Jóska. — Hogyan adja? Megegyeztek, Jóskának persze egy vesze­kedett fillére sem volt. A kofa kimérté a deci tejfölt s a gyerek felé fordult: — Hova öntsem? Jóska minden esztétikai lelki­­ismeretfurdalás nélkül hátrá­ny ült, megfogta a nadrágja ülőkéjét, aztán a lába között előrehuzta: — Öntse ide — mondta a ko­fának. A kofa húzódozott: — Csak nem öntöm rá arra a csirizes nadrágra! — Én eszem meg — feleltei Jóska. — Majd a kenyérrel ki­­mártogatom. A kofa odaöntötte a tejfölt. Jóska nézte egy ideig, aztán megszólalt: — Igen kevés — kelletlen­­kedett, aztán a kofára nézett. — Adjon még egy kis ráadást. — Dehogy adok! — tiltako­zott a kofa. — így is olcsón ad­tam . — Nem ád rá? — Nem! — Hát ha nem ád rá — fe­lelte Jóska, — akkor Isten uccse, nem kell. Azzal a nadrágot meglibben­­tette s a deci tejfölt vissza­­fröccsentette a fazékba. A maradékát meg hamaro­san felmártotta a kenyerével. A kofa szidta, Rendőrt kere­sett. Jóska azonban még idejében elinalt, pár napig csavargóit s a harmadik napon bezörgetett a házuk ablakán. —Ki az? —szólt ki az apja. — Én. — felelte Jóska. — Ebadta kölke, hát már onnét is megszöktél? — dühön­gött az apja, mikor megismerte a fia hangját. — Jaj, dehogy szöktem — védekezett Jóska és ártatlan arccal beszélt. — A majsztram az éjjel meghalt, most már nincs szüksége inasra. — Meghalt? No, Isten nyug­tassa szegényt! — hitte el az ember s csak évek múlva tud­ta meg az igazságot ,de akkor már nem verhette meg a fiát, mert közben Jóska akkorára nőtt, hogy nem lehetett tudni, hogy kettőjük közül ki húzta volna a rövidebbet.--------------------------­HEGYEK KÖZÖTT Vendég: A borjúhús itt nagyszerű. Vendéglős: Hja kérem, man hában nincsen nálunk hiány! A JÓ SZIMAT Szarvas Tóbiás ur az életpár­jával sétált. Az utcán egy ku­tya egyszerre csak ugatva utá­na iramodik, s beleragad a ka­bátjába. — De hát mit akar ez a ku­tya velem? — kiáltott fel ijed­ten. — Bizonyosan megérezte raj­tad, hogy Szarvasnak hivnak, — jegyezte meg mosolyogva, egy mellette elhaladó erdész ismerőse.--------*■*$ 5®'--------­CSAK A FELÉT Anya: Kiöltötted a nyelvedet a kisasszonyra, te rossz fiú. Jani: Oh, csak a félig! Ha élclapunkat, mint mutatványszámot kapta s azt akarja, hogy a “Kis Dongó — Clean Fun” havonta kétszer megjelenő élclapot önnek rendszeresen küldjük, legyen szives vágja ki és töltse ki a lapunk utolsó oldalán lévő “Előfizetési felhívást” s küldje be az előfizetési díjjal együtt címünkre. Mutatványszámokat azoknak küldünk, akiknek címét ismerőseik, barátaik nekünk beküldik azzal, hogy érdekli őket az élclapunk. így a mutatványszámot fogadja szíve­sen s azzal, hogy egy jóismerőse, barátja gondolt önre s örömet akar azzal Önnek szerezni, hogy alkalma legyen megrendelni s a lapot olvasni. Ha megrendeli sok élveze­tes, vig órát fog önnek szerezni ez a lap, mint annyi sok más olvasónknak. Hisszük, hogy Ön is csatlakozni fog olvasótáborunkhoz s megrendeli Amerika egyetlen magyar nyelvű élclapját.- NAPTÁRRENDELÉS -KIS DONGÓ-CLEAN FUN 7907 West Jefferson Avenue Detroit 17, Michigan Megrendelek az 1954. ÉVI NAGY KÉPES NAPTÁRUK­BÓL....... . darabot. Csatolok $............. a naptár árára és 25 centet postai szállítási költségre készpénzben vagy bélyegben. (Kanadai bélyeget NEM fogadhatunk el!) NÉV: ...................................-......................-.............................. CÍM (utca, ház-szám, vagy box): ................................................ VÁROS, ÁLLAM: ............................................................-.......-

Next

/
Oldalképek
Tartalom