Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1954-02-20 / 4. szám
1954 február 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) A bátyáin vonint a vállán. Emelint a szemöldökén. Pöffent egy füstfelleget. Csak bámultam rá: — Dehiszen. — mondottam elszoruló mellel, — a Tiszába akart érted ugrani. Legyintett. Töltött a poharamba a karácsonyi máslásból. — igyál. Ittam egy kortyot, és mirtt aki fél attól, hogy sebre tapint, aggódva kérdeztem: — Nem szeretitek egymást? — Dehogy nem. — Vagy hogy ő nem szeret úgy, mint akkor? — Még jobban. — Vagy hogy te nem? ... — Én is csak úgy. Nem, erről szó sem lehet. Ez az asszony nem közönséges tisztaságú lélek. Okozott holmi kellemetlenségeket, de hiába, az érzékenysége megbecsülni való. Szó se lehet arról. Ne beszélj ilyen bolondokat! — Dehát mégis csak van valami hiba? — Hát anélkül nincsen. Lóról is tudhatod, nincsen olyan ló, amelyik hiba nélkül való. — És mi a hibája? A vállát "vonogatta: — Sokat kérdez. Csak bámultam rá. — Sokat kérdez? Hát olyan nagy baj az? Hiszen nem vagy te szótalan természetű ember. Elmosolyodott és legyintett: — Ne beszéljünk róla. De aztán mégis beszélt: — Hej öcsikém, — sóhajtott, miközben a fejét csóválta, — kutya meleg heteim voltak énnekem, vagyis inkább hónapjaim. Nem kellett énnekem színházba járnom, hogy drámai jeleneteket lássak. Volt itthon bőven. Szárazon és nedvesen. Némajátékban és orgonaszóval. Csak bámultam rá. A fejét csóválta megint: — A bünbánás szentségében ugyan megmártogatott engem az én feleségecském. Tudod mi vagyok én? Szakállas Magdol na. Az. Csak annyit mondok: ha valaha megházasodol, hegyes orrú leányt el ne végy. Ez a mondása éppen szivén szúrt. Mi köze a hegyes orrnak a házassággal? Annyi hegyes orrú ember van a világon, hogy azt mind ki kell-e zárni a há-. zasságtól? De nem kellett faggatnom, megindult a magyarázata magától is: — Az én mézesheteim csak három nap tartottak. A negyedik nap.... Gondolj a mesebeli hősre, aki elővesz a tarisznyájából egy kis szelencét és felnyitja. És a szelencéből olyan vihar kavarodik elő, hogy majd a világot rázza ki a sarkából. A manó tudta, hogy közénk j is gurul olyan kis szelence. Azt mondja ugyanis a harmadik napon: — Egy kérdés gyötör engem' gyöngyöcském mindig, mióta, megismertelek... — Micsoda? — Az, hogy én vagyok-e a szivedben az első? — Hát persze, hogy te vagy! — feleltem megölelgetve, meg-| csókolgatva, — persze, hogy te: vagy. A szemembe nézett és megvidámult: — Hála Istennek. Igen nyugtalanított az a gondolat, hogy a te szived is olyan, mint némelyik férfié. Meghaltam volna inkább, mintsem, hogy olyan férfi legyen az életem társa, akinek a szive....mint a vasúti váróterem, ahol mindenféle cernende megfordul. Fuj, de utálatos! De ugye komolyan mondod, becsületedre mondod? Hát mondd, te mit feleltél volna? Már akkor benne voltam a mártásban. Nem mászhattam ki belőle, mint egy légy: mocskosán. Másnap délelőtt fordulok egyet a mezőn. Ahogy hazatérek, az anyám hosszú arccal lép elém: — Mi lelte Jolánt? Mi történt köztetek? Csak elhőkölök: — Semmi. . — Valamit mondtál neki, valami sértőt. — Én? Berohanok. Jolán ott sir a díványon. Hason fekszik. Az arca a két tenyerében, zsebkendőben. Sir. — Mi lelt édes angyalom! Mi bajod? Csak sir, mintha darabokra szakadozna a lelke. — De hát szólj az Isten áldjon meg! Ki bántott? Felölelném. Ellök. — Hagyj magamra! Ilyen csalódás! Ilyen csalódás! És fuldokol a zsebkendőben: — Nem vagy becsületes ember! Nem vagy becsületes! Elhőköltem, mint a kutya, mikor macska pöki szembe. Még ilyet nekem ember fia sem mondott! De nem képedezhettem sokáig: egyszercsak fölkel, a pipatartómhoz lép. Fölkap onnan egy fényképet, és elém veti az asztalra. — Hazudtál tegnap! Hazudtál! Oh! Az óh, olyan kin-fájdalmas hosszú óh volt, mint amilyen a római Lukréciáé lehetett, amikor a tőrt a mellébe nyomta. S áttántorog sírva a másik szobába. Nézem a fényképet nagy hiiledezve, hogy melyik? Hát egy primadonnának a fényképe. Épp az az egy lányfénykép, amelyikért nem volt sirnivalója. Krecsányi Saroltának a fényképe. Soha életemben nem beszéltem vele, de akkoriban volt kezdő primadonna, és a fényképét a színész-igazgató kirakta a többi donnáéval egvütt egy borbélynak a bolti ablakába. Tüneményes szépség volt. öt forintot adtam a borbélynak, hogy sikkassza el nekem azt a fényképet. No ritka szerencse^hogy épp ezt találta meg! — gondoltam. De hogy került ki ez az egy is az Íróasztalomból? Igaz: még AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, sz angol nyelv elsajátítására, mert a szavak mellett 1 '1 van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaigazítások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, » n g tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv ára___ vZ.Oll Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Vidékre 15 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására. JOHN MOLNÁR Funeral Home, Inc. A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE 6. WAGNER, temetésrendezS 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 a nyáron beszélgettünk egyszer a primadonnákról. Néhány pajtásom volt nálam. Akkor vettem elő. A Besenyey-fiunak megtetszett. Hogy épp egy ajánlott levelet vettem át a tenta ott állt az asztalon. A Besenyey-fiu fogta a tollat, és boros fejjel alája firkantotta a képnek: Csókollak mucus. Aztán kint maradt a fénykép Takarításkor a könyvek közé keveredett. Jolán bizonyosan a port törölgette a könyveimről, — ott akadt reá. Tyhü, micsoda zivatar! Fogtam a fényképet. Bevittem nagy diadalmasan az asszonykához. Ott ült a széken az ablak mellett, és az ablakdeszkára borulva zokogott. — Nem hittem Jolán, hogy ennyire igazságtalan gondolkozásu vagy. A zokogás egyszerre elszünt. Az arcát még nem emelte fel. Fülelt. (Foly tájuk.) TUDJA A MÓDJÁT Gazdasszony: Hallja Zsuzsi, magának tele van a levele helyesírási hibával. Szakácsnő: Óh, kezét csókolom én előbb meg szoktam Írni a levelet s csak azután rakom bele a helyesírást.----------------------------• FÖLÖSLEGES KÍVÁNCSISÁG Nagy (agglegény): Mit fogsz most a feleségednek mondani, hogy ilyen későn mégy haza? Kis: Micsoda kérdés? Egy kukkot se! Mert ő nem enged szóhoz jutni.--------------------------ALAPTALAN GYANÚ — Igaz, hogy ettől a víztől tífuszt lehet kapni? — Nevetséges! Sok ezer hal él benne és valamennyi egészséges. A TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégDket jóízű élcekkel mulattatni tudja. Ezt pedig könnyen megteheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja nekik az abban olvasott vicceket.
