Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)

1954-02-20 / 4. szám

8-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1954 február 20. ÓHAZAI ANEKDOTÁK A MAGYAR HUSZÁR A hétesztendős háborúban a huszáróbester rohamra vezet­vén ezredét, imigyen szónokolt: — Dicső magyar huszárok, ti, kik a világ gyönyörűségei vagytok, kik mindennap jó paprikás pörkölt húst esztek, engedhetnétek-e, hogy meg­verjenek e napon a burkusok, kiknek még a nagyapjuk sem levett egyebet krumplinál és ^aludttejnél?!--------------------------­PULSZKY FERENC PÁRBAJA A londoni emigráció alatt Pulszky Ferenc volt a mene­kültek segélypénztárának ke­zelője, s ebben a minőségében igen sokszor darázsfészekbe kellett nyúlnia, főleg, ha meg­ragadta egyszer-másszor a kassza mégcsappant tartalma miatt a kért segélyt. Ez pedig bizony többször megesett, s (ilyenkor magára volt kényte­len zúdítani nem egy emig­ránstársa haragját. Egy alkalommal egy ilyen mellőzött, aki különben Pulsz­­ky személyes jótékonyságát is1 élvezte^ annyira ragadtatta magátj Hogy kés'9- §SÍ£ nyílt utcán támadta meg a mitsem sejtő Pulszkyt, s őt becsmérlő szavakkal illette a segély meg­tagadása miatt. Az összekoccanásnak párbaj­jal kellett elintézést nyernie az emigráció többi tagjainak köz­belépése folytán, s igy történt, högy a felek pisztolyra álltak egymással szemben. Az első lövés a magáról meg­feledkezett emigránst illette, de nem talált. Ekkor Pulszky a legnagyobb hidegvérrel végig­nézve ellenfelén, leeresztette pisztolyát és sarkon fordulva távozott. Mikor segédei kérdezték, miért nem él a lövés jogával, vállat vonva csak ennyit fe­lei: — Ugyan, csak nem vagyok bolond, hogy a saját kabá­tomra lőjjek! Azt a kabátot tőlem kapta.--------------------------­AZ ELSŐ PESTI ORVOS Egy. Ül ásodosztályu vasúti j kocsiban két szembenülő ur beszélgetést kezd. — Uraságod Pestre utazik? — Igen — mondja a másik és nagyot sóhajt — beteg em­ber vagyok, két éve nagy nyo­mást érzek itt a gyomrom jobb oldalán. Megyek valami hires orvoshoz. Ugyan kérem, nem tudná uraságod megmondani, ki most az első orvos Pesten? — Hova való uraságod? — Hogy hova való vagyok? Miért tetszik kérdezni? — Csak mondja meg urasá­god* Honnan jön? — Pozsonyból. — Na, akkor én vagyok az első orvos Pesten. — Ön? — Igen, mert én orvos va­gyok és közvetlenül a nyugati pályaudvar mellett lakom ...--------------------------­A POLICÁJ A Bach-korszakban történt. Egy suszterinas nem vette észre, hogy éppen az ő háta mögött is áll egy “policáj” s vig képpel állítja meg valame­lyik pajtását s nevetve kérdi tőle: — Miska, tudod-e mi kü­­lömbség van a policáj és a sza­már között? Amint meghallja a policáj ezt a triviális dolgot, megfogja a lurkónak füle tövét s biztat­ja, hogy most mondja meg hát a különbséget. A gyerek jajgat erősen. — Jaj kérem, ne bántson, inkább semmi különbség sincs közöttük. A policáj erre még egyet húzott a suszterinas fülén s> elereszti, nem vevén észre, hogy most mondott ám a vá­sott kölyök igazán sértést. --------3 e®-.---------­A FAGYLALT ÉS A PACAL Egy pesti megyegyülésen ma­rasztalták Széchenyit, mikor már menőfélben volt, hogy Nyári Pál akar neki válaszolni. — Kossuthot meghallgatom, felelte Széchenyi, fagylalt után nem eszem pacalt.--------•-* 5 £ *-■--------> a szatmári főbíró Elmés úri ember volt az öreg Jeney György, a harmincas években Szatmár városának főbírája. Találó mondásait messze földön ismerték. Egy ízben — országos vásár előestéjén — begyült a vidék népe a szatmári fogadóba. Egy szegény ember a szabad j konyha mellett piritgatta szá­raz kenyerét; és hogy jobban i lágyuljon, az ott fővő étel pá­­! rájára tartotta. A korcsmáros ezért egy ga­rast követelt; és mert a sze­gény ember' megadni nem iakarta, a korcsmáros tőle zá­logot vett. Erre a szegény ember pa­naszt emelt a bíróság előtt. Az öreg ur előhivatta a korcsmárost, szembeállította a panaszokat és azt kérdezte, hogy belemártotta-e a szegény ember az ételbe? A korcsmá­ros azt felelte, hogy nem már­totta. — Tehát csak a párjára tar­totta? — Csak arra. Erre az öreg Jeney azt mondja a parasztnak: — Tegye le kend azt a ga­rast! A szegény ember nagy meg­ütközéssel kibontogatta a ba­tyuját és letette a garast az asztalra. Akkor a főbíró a kezébe ve­szi a garast, oda inti a korcs­márost, a pénzt az asztalhoz üti és azt mondja: — Tegye el kend a hangját! Fővő étel párájáért a garasnak fcsak a hangja dukál!--------------------------­Hevesi dalok Ha leszáll az este, Elmék a rózsámnál. Nem lakik ám messze Csak a szomszéd háznál. Szerető szívvel vár Házuk ajtajában. Nála szebb lány nincsen E kerek világban. És amikor meglát Kipirul az arca Kicsiny piros ajkát Édes csókra tartja. Átölel két fehér Bársonyos kariával Örül velem lehet Szerető párjával. Kedvesen elcseveg. Én meg csak hallgatom. Aztán elénekli Az én kedvenc dalom. Megtelik a szivem Boldog szerelemmel. Mert együtt lehetek Én szép kedvesemmel. Azután kimegyünk A West Jeffersonra Betérünk HEVESI Hires CAFÉJÁBA. Nincs sehol olv jó bor Egész Deiroitba. Mint amilyent nála Töltnek poharunkba. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 W. Jefferson Detroit, Michigan

Next

/
Oldalképek
Tartalom