Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)

1953-11-05 / 21. szám

JÓ ANYA — Én sohasem büntetem meg a gyermekeimet, — mond­ja a több gyermekes anya, — ez az elveim ellen van. — Ez nagyon szép, de hogy ’tudod ilyen módon elérni, hogy a gyermekeid engedelmesek le­gyenek? — Egyszerűen, szólok a fér­jemnek, ha valamelyik rossz s ő ellátja a bajukat.--------<«§ í-ftj-------­AZ ISKOLÁS FIÚ — Jó volt a bizonyítványod? — kérdi a néni a fiútól. — A bizonyítvány jó volt, — feleli az, — csak ami bele volt Írva, az volt rossz.----------------------­JOGVÉGZETTSÉG — Milyen képesítése van? — kérdi a munkára ajánlkozótól a főnök. — Jogi végzettségem van. — Hát az mi? — Három évig inas voltam egy ügyvédnél.-----------------------:-----­KONYHÁBAN — Hová fut szomszédasszony? — kérdi a konyhába belépő néni. — A tej után, kifutott for ralás közben a fazékból, mig az álmoskönyvet nézegettem.--------'4c1 >A? , . * A*--------««§ 5*-'-------­SZÓJÁTÉK — Hogy van kedves felesé ged? — Azt hiszem jól. Én elvál tam tőle. — Elváltál? Az lehetetlen. — Pedig úgy van, becsület­szavamra mondom. Még pedig ma reggel 8 órakor, amikor munkába mentem — este 5 óráig, amikorra a munkából hazaérek. ROSSZ AZ EMLÉKEZŐ TEHETSÉGE — Nem untad még meg az autózást? — Nem. Te talán antiautó ista vagy? — Én még sohase ültem au­tón. — Ugyan, hiszen múltkor is láttalak, amikor a rendőrko­csin a fogházba vittek be té­ged, mert berúgtál és verekedni kezdtél egy pajtásoddal.----------------------­CSALÁDI BOLDOGSÁG — Szervusz, Allan, mi új­ság nálatok? — Nagy tanulás folyik az egész vonalon, — felelte Pem­berton. — Mégpedig? — A feleségem énekelni ta­nul, a fiam hegedülni tanul. — És te mit tanulsz? — Elviselni.----------------------- 1 AZ U.T SZOBALÁNY VENDÉGLŐBEN A hirneves szállodai vendég­lőben alaposan agyonette ma­gát egy jóétvágyu ember. Is­mert közéleti nagyság volt, ezért távozásakor elébe tették a vendégkönyvet. A hatalmas vacsora elfo­gyasztása után, ugylátszik, történelmi emlékeken meren­gett és az ókor nagy hadvezé­rére gondolt, mert ezt irta a vendégkönyvbe: — Jöttem, láttam és ettem, amig győztem.--------««g -------­ESŐS IDŐBEN — Milyen jól esik az eső. — Nekem nem esik jól, mert mines esernyőm.--------**$$*>.-------­AZ MAS Gondosról az a hir járja, hogy megbolondult. Egyik nap felmegy hozzá a barátja és tapintatos formá­ban megjegyzi, hogy jó lenne, ha az üzlet vezetését másra bizná. — Ugyan — mondja Gondos — igaz, hogy bolond vagyok, de még nem őrültem meg.--------------------­— Miféle szemtelenség ez, — mondja a háziasszony, — ebéd után egy szobalánynak lefe­küdni? — Bocsánat, asszonyom, én csak az Ön kívánsága szerint cselekedtem, mert mikor fel­vett, a szivemre kötötte, hogy nekem egy időben kell lefeküd­nöm asszonyommal.--------««3 -------­AZ ÁREMELÉSKOR Egy ur bemegy a péküzletbe és megkérdi: — Van párnapos kenyere? — Van, kérem. — Úgy kell magának, minek lemelte fel megint az árakat?----------------------­TALÁLÓS KÉRDÉS — Ki tudja megmondani, hogy milyen állat nevet lehet a hamar szóból csinálni? — Én. — Nos? — Marha. KIVÁNCSI — Hány óra van? — Menjen az óráshoz, az majd megmondja.--------Vtf § -------­ÖREG EMBER. NEM VÉN EMBER — Addig nem nősülök meg, mig nem találok egy olyan le­ányt, mint amilyent a nagy­­'apám elvett. — Huh, manapság nem olya­nok a lányok, mint amilyenek voltak, a régi világban. — Ugyan, ki beszél a régi világról. A nagyapám özvegy volt s tegnap újra megnősült s egy szép fiatal leányt vett el. JÓSZÍVŰSÉG — Miért nyujtsz naponta kétszer kezet ennek a koldus­nak? — Mert csak kezet adhatok neki.--------------------------­APA ÉS FIA Pál kiküldte a fiát üzleti ta­nulmányútra Londonba. A fiú szörnyű nagy képpel jött haza, mindent lekritizál, nagy ter­vekkel áll elő és mindenáron azt kivánja az apjától, hogy adja át neki az üzlet vezetését egy időre, majd ő megmutatja. — Nézd fiam, — ' mondja Pál — hogy én egy nagy sza­már vagyok, mert kiküldtelek Londonba, azt már tudom. Ez belekerült nekem ezer dollárba. Most miért kivánod tőlem, hogy megint egy csomó pénzt dobjak ki, hogy megtudjam, te mekkora szamár vagy?----------------------­AZ APA PANASZA — A leányom nem táncol­tatják meg a bálban, — de en­gem megtáncoltat otthon a fe­leségem.-------<*c3£**-----­JÓ FÉRJ — Van valami haszna a do­hányzásnak? — Van bizony, — jelentette ki határozott hangon egy el­keseredett férj. — Mégpedig? — Például az is, hogyha pi­pára gyújtok, a feleségem rög­tön kimegy a szobából.----------------------­CSENDES SZOMSZÉDOK — Miféle zenebona ez? — mondja a szomszédos lakó, be­nyitva a szomszédjához. — Kikérjük magunknak, ez egy hangverseny.

Next

/
Oldalképek
Tartalom