Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)
1953-09-05 / 17. szám
1953 szeptember 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK G. A KIRÁLY RUHÁI (Folytatás) — Te vagy, Florillám? — suttogá a király. Rog egy bokorba huzódék, onnan hallgatta dobogó szívvel, mi fog történni. Pedig már tudta, mert sejtette. — Én vagyok, királyom, én vagyok, — csendült meg a Florilla dallamos hangja. — Felmehetek hozzád, szép mennyországom? — A király csak parancsol, minek kérdezzen? — Férjedet udvari szolgálatra rendeltem, — nevetett a király — az meg nem lephet. I Akár vissza se jő többé, Florida, ha úgy kívánod. Itt az Ítélet, elhoztam. — A miniszteri pecséttel? — Azzal, Florilla. (Mégis nagy tuskó az az én apám — gondolá magában Rog.) — Hozd fel, uram, egy óra múlva — suttogá Florilla. — Addig majd elaltatom a szolgáló-högyeimet. Teljes egy óráig várakozni nagyon hosszú idő a királyoknak, kivált ha még szerelmesek. Forró est volt ez, a földi langy párát lehelt ki, a szél nem mozdult, a Nulnak nem volt fodra, még ránca sem. Olajfák behullott virágkelyheiben pajkos méhek utaztak, ringatózva a szelíd vizen nem okozott nekik a habverés hajótörést. A király addig-addig nézte a, csábitó folyamot, mig megkívánta . . . Leült a partra egy bokor mellé, közel oda, hol Rog rejté magát tépő gondolataival ési zűrzavaros terveivel, lehúzta lábáról aranysarkantyús sárga csizmáit, levetette bíboros kön-' téset. narancsszínű gyemantgombos mellényét, leakasztá nyakáról az ezüst sípot, levetkőzött az utolsó ruhadarabig, s aranyos gúnyáit odahelyezte a puha fűbe. Körülnézett a hatalmas ur. Nem látja senki. De ki isi merne járni a tilosban, a szent Nul partján? Csak a viz tükre volt szemtelen, hogy visszaadja alakját. Egy király meztelenen! Hahaha! Ugyan nevessetek neki, csintalan vizi tündérek! Mórus megrestelte a saját alakját s hirtelen beleveté, magát a habokba, azok helyet engedtek neki s lecsókolták róla a forróságot. Pompásan érezte magát; a parti fákon fölkuszott virágindák szövevénye illatos falat képzett neki, lába alatt apró kavicsok csörögtek s a talpait csiklandozták. Mert a Nul kicsiny folyó s még azzal sem lett sokkal nagyobb, hogy a király teste benne volt. Mikor aztán eleget fürdött, meg a pásztoróra homokja is kezdődött, kijött a partra felöltözködni. Sietve, dideregve tartott a hely felé, hol ruháit; hagyta. Eltévesztette a bokrot: nem az volt! Tovább futott: a másik bokor is csalóka. Viszszafutott. Ott sincsen a királyi! köntös. Szaladozott bokortól bokorig fogvacogva. Sehol' semmi. Egész Nul partját összenyargalta, minden cserjét fölturkálta. Nem is volt már hidege, izzadság verte ki testét. Elkezdett ordítani: — Hol a ruhám? Ki lopta el? Ember nem tehette! Hallod-e föld, ha te nyelted el, kitépem minden fádat, minden füvedet országomban. A földre vetette magát s keservesen zokogott. Majd fölugrott s dühösen fenyegette meg öklével a holdat. — Világíts jobban, te ostoba mécs . . . mert összetöröm a gazdádat a templomokban! Hanem a hold oda sem hederitett neki, sőt inkább úgy »»■■■■■■■■■■BIMiaillMIBIIllBEEEDEBEB Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 Inch nagyságú £üzethen A LEGNÉPSZERŰBB UJ ÉS RÉGI MAGYAR NÓTÁK GYŰJTEMÉNYE TISZTA ÉS OLVASHATÓ NYOMASSÁL. Ára csak S® cent, postán 5 cent szállítási díjjal SS cent Kis Dongó — 7907 W. Jefferson Avenue — Detroit 17, Michigan — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — ■BBBBaBBBBBBSBaaSBBBBflaBBBBHHBaaaaBaBBKg tett, mint valami szemérmes; szűz, betakarta arcát felhőfoszlányokkal. Biz ott cseperegni kezdett az eső is s Mórust derekasan verte, a fáról lecsepegő lucsok, nem hagyott rajta emberi ábrázlatot. Végső kétségbeesésében arra határozta magát, visszamegy a palotájába ruhát venni. A nagy szégyen, persze, meglesz az őrök között, akik látják majd, de azokra nézve egy pompás ötlete kerekedett: nyomban lenyakaztatja őket, ne beszélhessék el senkinek. Mert hiába, ember a király is) s illik valamit adni a külső tisztességre. Odafut a rejtekajtóhoz. Hasztalan remény. Az ajtó be volt zárva, pedig úgy emlékezett mintha benne hagyta volna a kulcsot. Ejh, tudja is ő már, mit csinált, s főleg, hogy mit fog csinálni . . . Nem igen volt más mód, mint megkerülni az egész Nul folyam hosszában az elzárt várost s a déli főkapun neki indul, számtalan utcán és sikátoron át a palota nyílt bejáratának. Futnia kellett, mert már virradni kezdett. Teremtő Isten, milyen gunydalokat csinálnak ebből, ha meglátják az alázatos jobbágyok! De szerencsére nem látta senki. Az utcák, melyeken lihegve futott takooyjzsósineo ETAOIN HRC ő felsége, még néptelenek valának. Embert nem látott sehol, csak egy alvót a székesegyház ajtajában. Egy vén koldus, Dim nevezetű, feküdt ott ócska daróccal és megrugta. i — Add ide hamar azt a pok-! rócot — szólt parancsolón. A föliiasztott koldus fölemelte mankóját és meglóbázta maga körül: — Eltakarodj innen, mert végigütlek. A kiraiy érezte, hogy ő a gyengébb, fogcsikorgatva rohant odább. Gazdátlan kutyák egész falkára szaporodva ugatták s vonitva futottak vele a királyi lak elé. A külső palotaőr éppen arról álmodozék félszenderben a kapufélfához dőlve, hogy a király uj, finomabb mundért szabatott a legénységnek s föiemelte a lénungot egy garassal, mert a valóságban mindig úgy történik, hogy komiszszabb lesz a mundér s a lénungot leszállítják két garassal. Egyszer csak a vállára üt hátulról valaki. — Hophó! Ki vagy? Mit akarsz? Ejnye ni, hát ilyen lesz a mundér? — riadt fel a palotaőr és a szemeit kezdte dörzsölni. — Ereszsz be, — parancsold a király lázas, izgatott hangon — s add rám a köpenyedet. Az őr tréfára vette a dolgot s úgy is tett, mintha nevetésre húzná szét a száját, de az, a JOHN MOLNÁR Funeral Home, Inc. A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE G. WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: YI. 2-1555 történeti igazság kedvéért legyen megjegyezve, sehogy sem sikerült neki. — Nincs egyéb kívánságod ugy-e? No lássa az ember, még ■nem is olyan rossz éle tőled. Sajnálom, de a bolondokháza mégis másutt van. — Parancsolom, azonnal engedelmeskedj! — sürgeté a király dühösen. — Hogy is ne? — mond a katona dárdát szegezve a szánandó alaknak, kinek lábai véreztek s haja csapadékban tapadt fejéhez. — Hát nem ösmersz? — Nem. — Én a király vagyok. — Vagy bizony futó bolond. Eredj! Ezer szerencséd, hogy nem vagyok ébren, mert úgy elvernélek a király nevében, hogy ő sem venné le rólad. Mórus a szép szóhoz folyamodott. Hallotta ő azt hogy ez használni szokott a jobbágyoknál. (Folytatjuk.) ■-------««§£»»-------EGYSZERŰ MEGOLDÁS — Hallom az udvarlód, most azután a szőkehaiu szépség után szaladgál. Te engeded, hogy ellopja az udvarlódat? — Nem én, ma szőkére festetem a hajam s akkor én is szőkehaju szépség leszek s igy visszahódítom az udvarlómat.-------<-«<5 £*■.-----— JÓ HASONLAT Gazda: Jancsi te, mit veszekedtek mindennap a szomszéd kocsisával? Te vagy az okosabb, miért nem engedsz? Kocsis: Engedjek, mert okosabb vagyok? Nem én! Hiszen az ökör enged a mészárosnak, mikor a vágóhidra viszi, azért mégis csak ökör marad! CLEVELANDI T. OLVASÓINKHOZ ZVOLENSKI ISTVÁN TESTVÉRÜNKET, 8120 Holton Avenue Cleveland 4, Ohio megbíztuk előfizetések szerzésével és a régi előfizetések kollektálásával és az általa felvett előfizetések nyugtázásával. Kérjük támogassák őt nehéz munkájában. Kis Dongó Kiadóhivatala