Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)
1953-09-05 / 17. szám
e-IK'-OLDAL KIST DONGÓ — CLEAN FUN 1953 szeptember 5. Daloljunk— muzsikáljunk RÓZSAFA VIRÍT RÓZSAFA virit az ablakom alatt, Néked küldöm minden levelét. Rózsafa levélen megírom néked azt, Hogy a szivem mindig a tiéd. Nélküled az élet szomorú, akár a tél, (De) nyár lehetne rögtön, Ha te hozzám jönnél. Rózsafa virit az ablakom alatt, Néked küldöm minden levelét. ----------------------ÖKÖR ISZIK MAGÁBA ÖKÖR iszik magába, Tölts komám, a pohárba, Ne búsuljunk egy lányért, Bort nem mérnek hitelbe, De van pénz a zsebembe, Fizetek a nótáért. Igyunk, mig el nem ázunk, Aztán majd hazamászunk hajnalra! Ne gondolj a babádra, Tölts komám a pohárba, ökör iszik magába! Nem vagyok én iszákos, A nevem se piszákos, Iszom, amig jól esik, Huzatom a nótámat, Felejtem a babámat, Iszom, ameddig telik. Csalfa volt az a kislány, A szivem nem igen fáj utána... Ne gondolj a babádra, Tölts komám a pohárba, Ököl” iszik magába!---------£&*-------------AMERRE ÉN JÁROK ... A merre én járok, Még a fák is sirnak, Gyönge ágaikról A levelek hullnak. Hulljatok levelek, Rejtsetek el engem, Mert az én galambom Már nem szeret engem. Hulljatok levelek Sűrűn az utamra, Hogy ne tudja rózsám Merre ment galambja. ----------------------HULLÁMZIK A BUZATENGER HULLÁMZIK a buzatenger, De kevés a boldog ember. Mint a pipacs a búzában, Ezer között csak egy szál van. Az is, mint a boldogságunk, elhervad, ha rátalálunk. Hullámzik a buzatenger, Talán nincs is boldog ember; Talán nincs is boldog ember. ÜGYES ZENÉSZEK A múlt hetekben nagy keresztelő volt az egyik magyar házánál. Az egész város magyarsága hivatalos volt az ünnepélyre s igy érthető, hogy a meghívottak lázas izgalommal készülődtek a nagy napra, mert hogy ilyenkor az evésnek-ivásnak soha sincsen vége. Végre is csak elérkezett a várva-várt keresztelő és az estebédre szinültig megtelt a vendégszerető házigazda lakása. Éjféltájt természetesen tetőpontra hágott a hangulat és ekkor előállott az egyik vendég s egy dollárt nyomott a cigány markába azt parancsolván, hogy húzzon neki egy csárdást. — Hohó! — kiáltott a másik — itt van két dollár, nekem keringő! húzzál. — Három a magyar! — kiált a harmadik. Nekem polka kell. Megadom az árát — itt van három dollár! — Ki akar engem bitolni?— szól a negyedik, nagyot vágván duzzadó mellére. Itt van négy dollár és azért én fox-trot-ot parancsolok. A cigány zsebrevágta a hamarosan összeszedett tiz dollárt s szemével hunyorítva a banda többi tagjára elkezdtek játszani. Alig játszottak néhány pillanatig, az egész társaság felugrott és az éktelenül hangzó zenét 'leintették. • < — Mit játsztok? — kérdezte a házigazda a cigányt. — Hát kérem — mondja a prímás — én j ácsom a csárdást, a kontrásom a valcert, a glarinétos a polkát, a nagybigis meg a fox-trot-ot. No de erre aztán a vendégek a cigányok nótáját húzták el. A GAVALLÉR KOLDUS — Legyen szives egy csésze kávéra 20 centet adni, — kéregét a koldus. — De hiszen egy csésze kávé csak 10 cent, — feleli a megszólított. — Igen, de nekem találkám van a barátnőmmel s annak is ki akarom fizetni a kávéját. ----------------------OH, AZOK A NŐK! — Képzeld csak, tegnap autókiránduláson voltunk és egyszerre csak egy lejtős útra értünk, amely a folyónak vezet. — Rémes. — Ez még semmi. 80 mérföld sebességgel rohntunk lefelé; amikor oldalról belénk rohant egy másik autó. LAPKÉPVISELŐKET az ország minden vidékén felvesszünk. írjon a feltételekért. — Borzalmas. — Ez még semmi. Az autó a fékezéstől hirtelen farolni kezdett és elkezdtünk csúszni lefelé a folyóba. — Irtózatos. — Ez még semmi. A feleségem elkezdett sikoltozni és hirtelen elvesztette a hangját. Egy szót sem tudott szólni. — Rettenetes. — Oh ez még semmi, most jön a szörnyű. — Beleestetek a folyóba? — Nem. De egy félóra múlva a feleségem megint beszélni kezdett s megint egész nap beszél.--------”-«3 -------FIATALOK — Reményiem, hogy esküvő után mindenben meg fogunk egyezni, — mondja a vőlegény, — Lehet, hogy eleinte nem, de majd hamarosan megtanu-I lód hogyan keli, feleli a menyasszony. A SZEGEDI HATÁRBAN... Lassacskán. i
