Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)

1953-09-05 / 17. szám

1953 szeptember 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 5-IK OLDAL Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998 — Valóban nem haboztam volna. A bátya fölkelt. — Tudja mit, Edgár? — Nem tudom, mit. — Forduljon háttal felém, hogy ne lássam a pislogását. — Tekintettel arra a feszült viszonyra, melyben vagyunk, nem tehetem. — Akkor tegye föl legalább ezt a fekete pápaszemet. — Miért? — Hogy ne lássam a pislogá-* sát. Edgár föltette. — És most feleljen. Tisztes­séges leánynak tartja Róza hú­gomat? — A tüzbe merném érte tenni a kezemet, — felelt Ed­gár erőteljes, de láthatatlan pislogások közt. — Nos, hát vegye maga nőül, ha már a másik udvarlót kiugrasztotta onnan. — Elfogadom, — mondá Edgár komoly hangon és be­csengetvén szobaasszonyát, új­ra két tojást rendelt. — Ne, ne még, — szólt Róza bátyja, — előbb távozom, azt akar'om, hogy ön meg is egye a tojásokat. Elvégre reggeliznie is kell. Holnap legyen szeren­csénk. Holló Edgár örült a házas­ságnak, legalább a tojásokat nem vesztegette idegenre, a családban maradtak. Másnap megjelent Rózácskánál. — Hallotta már, kisasszony? — Mit? — A bátyja tegnap megkér­te a kezemet. Róza elpirult. — S maga mit szól hozzá, Edgár? — Beleegyezésemet adtam. Olyam emberektől, akik reg­gelimet a homlokukon hord­ják, nem tudok megtagadni semmit. — Higyje el, Edgár, én bol­doggá fogom magát tenni. —Ez iránt maga is egészen nyugodt lehet, Róza. És erősen pislogott hozzá, de előbb félrefordította a fejét. Ezzel leült egy kanapére és szólt: — Térjünk át az eljegyzés, az esküvő és a nászút részle­teire. SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT, ha hátralékban van elő­fizetési dijával, szívesked­jék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfiz» tési dijat lejáratkor meg fizeti. Olyan jókedvében volt, hogy képes lett volna a keresztelő, a válás és a második házasság részleteit is azonnal megálla­­pitani. Aznap este Edgár a házas­ságkötés idejében megállapo­dott Rózával s négy hét múlva hőül vette. Igen boldogok lettek, csak Rózának nem tetszett, hogy gyermekeik épp úgy pislogtak, mint az apjuk. Edgár azonban örült ennek, sőt eldicsekedett: — Gyermekeim már meg kapták tőlem apai örökségüket. (Azt azonban nem mondta meg, hogy mit? Hogy a pislo­gást örökölték tőle.)--------**§£>*-4-------­FÉRFIAK BESZÉLGETNEK Két férfi találkozik, az egyik nagyon levertnek látszik. — Na, mi baj megint? — kérdi a másik. — Eh hagyj, olyan ideges vagyok, hogy az borzasztó. A feleségemhz már négy hét óta jár a házivarrónő. — Négy hét óta, — csodál­kozik a másik — hiszen úgy volt, hogy csak egy hétig fog dolgozni rajta. — Dolgozni tényleg csak egy hétig járt fel, de három hét óta a számla miatt jón.--------'-«3 -------­A MEGSÉRTETT DISZNÓ A korhely fiút csúnyául le­hordja az édesanyja, s a többi közt “részeges disznódnak is elnevezi. — Ejnye-ejnye, anyjuk, — szól közbe az apa, — hogy le­hetsz már olyan igazságtalan? — Micsoda?! — fortyan feli az asszony. — Hát talán nem érdemli meg ez a gyönyörűsé­ges mákvirág? — A bizony megérdemli; de a disznó nem érdemli meg. Mert ugyan láttál-e már, any­­jukom valaha részeg disznót? Kár sértegetni hát a szegény* állatot.----------a 3 5 &->-------­JÓ TANÁCS — Nem ízlik a hal? — kérdi a vendéglős, — valami baja van neki, azért nem eszi? ....— Azt hiszem, már nagyon régen kifogták a vízből s az megérzik rajta, — válaszolja a vendég. — Óh, azon könnyen segít­het. Tessék egy parfümösi zsebkendőt az orra alatt tar­tani, amig eszik. Gyermekrovat ALKONYODIK Alkonyodik már a nap, Minden nagyobb árnyat kap. Fákon szárnyas kis sereg Takarodót csicsereg. Csendesül a természet, A kis méh sem hord mézet. Még a szellő is kimaradt. Tán valahol elszunyadt. A virág is álmos már, Feje jobbra-balra jár. Feljöttek a csillagok, Már én is álmos vagyok. Összeteszem két kezem: Vigyázz reám Istenem. Adjál édes pihenést S reggel boldog ébredést. --------««3 § sfc’-------­A LÓPATKÓ Ment az utón a gazda Pé­ter nevű fiával. Egyszer csak látnak a porban egy rozsdás patkót. “Vedd fel fiam, Péter,” szólt a gazda. “Hozd magaddal.” “Minek nekem egy ilyen rongyos patkó?” mondotta a fiú. “Kár lehajolni érte.” Az­­!zal ment tovább. De a gazda csendesen fel­vette a vasat. Az első faluban eladta a kovácsnak. Egy kraj­cárt kapott érte. Az egy kraj­cáron pedig cseresznyét vett. Amint igy mentek, mende­­géltek, dél felé nagyon meleg lett. Megéheztek, megszomju­­hoztak. A gazda, mintha vé­letlenül tenné, a zsebébe nyúlt és leejtett egy szem cseresz­nyét a földre. Péter mohón kapott utána. Kis idő múlva megint egy piros cseresznye hullott a porba. A fiú megint fürgén lehajolt érte, mert na­gyon száraz volt a nyelve. így történt ez vagy tízszer. Akkor a gazda mosolyogva hátrafordult és szelíden szólt ja fiúhoz: “Látod Péter! Eze­ket a cseresznyéket a patkóért vettem. Sajnáltál lehajolni egyszer, most azután lehajol­tál érette tízszer.” A lusta rendesen tízszer többet fárad, így fizet restségért mindig nagyobb árat.---------*«§§«*--------­BIZONY JÓ LETT VOLNA! Tanító: Feltéve, hogy Ko­lumbus nem fedezte volna fel Amerikát, vájjon mi volna en­nek most a következménye? A kis Feri: Akkor nem kel­lene most a földrajzban Ame­rikát is tahulnunk. ■--------vaagfej-------­Ezek a tolvajok olyan ügye­sek, hogy a minap lelopták a lábamról a harisnyát, anélkül hogy a cipőmet lehúzták volna. Tízezrével kóborol a hazátlan magyar Európában. Kivándorolni csak az tud, aki erős, egészséges, munkaképes. De mi lesz az otthagyottakkal? Mi lesz az öregekkel, árvákkal, betegekkel? Ezeket támogatni a mi kötelességünk és célunk. Segits nekünk, hogy segíteni tudjunk! Amerikai Magyar Segélyakció 246 FIFTH AVE. NEW YORK 1, N. Y. (Room 509) VÁGJA LE! TÖLTSE KI! KÜLDJE BE! AMERICAN HUNGARIAN RELIEF, Inc., 246 Fifth Ave. (Room 509) New York 1, N. Y. Mellékelten küldök..................dollárt tengerentúli nyomorgó magyar testvéreink segítésére: Név: _____________________________-__________ Ucca, szám.................................................................... Város ........................................................................... T

Next

/
Oldalképek
Tartalom