Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)

1953-09-05 / 17. szám

4-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1953 szeptember 5. KIS DONGÓ CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. 7907-09 W. JEFFERSON AVE. DETROIT 17, MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year S2.40. Előfizetés ára egy évre: $2.40. Single Copy 10c — Egyes szám 10c Hirdetési árak. egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés 75 cent, verses hirdetés $1.00. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879, KOSSUTH ÉS AZ ANGOL MUNKÁSOK Kossuth Lajos 1860-ban Lon­donból egy kis ajándékot kül­dött Garasanin és Zukits szerb politikusoknak, kiket akkor meg akart nyerni a magyar ügynek. “Ezt a keleti szokást hozta magával,” mondja irataiban Kossuth. “Csekélység volt az ajándék, mindössze hatvan font sterling értékű. Megvétele az angol népj ellem egy gyö­nyörű vonásával ismertette meg. Megvévén a City egyik íékszerésznél a kis emléket, ki­fizettem és átadtam névjegye­met hogy tudja, hova és kihez küldje. Másnap két munkás hozta el a csecsebecsét, letet­ték asztalomra s mellé, néhány ezüstpénzt. Kérdésemre, hogy mit akarnak vele? azt felelték: — Gazdánk elveheti aranya, drágaköve áfát, ez az ő dolga; de mi, többi munkástársaink­­kal egyetértve, tudtára adtuk, hogy mi szégyelnénk öntől csekély munkánk bérét elfo­gadni. Hiába tiltakoztam,annyi ben­­sőséggel, oly érzékenyen ri­­mánkodtak: ne fosszam meg őket e kis önelégedéstől, mely nekik oly nagyon jól esik, hogy lehetetlen volt nem en­gednem. Megilletődve szorítot­tam velük kezet, s nekik su­gárzott szemük az örömtől. Említhetnék egy más or­szágot, ahol viszont egy vétel alkalmával az történt velem, hogy midőn névjegyemet át­adtam, az árus fej vakarva adott kifejezést sajnálatának, hogy előbb nem tudta, ki vagyok. — Miért? kérdezém. — Nem adtam volna olyan olcsón! A TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jó­ízű élcekkel mulattatni tud­ja. Ezt pedig könnyen meg­teheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja nekik az abban olvasott vic­ceket. AZ ELFOGLALT ÜZLETEMBER — Hol van a ceruzám? — kérdi az elfoglalt üzletember a titkárnőjétől. — A füle mellett főnök ur,— feleli a titkárnő. — Tudja, hogy sok a dol­gom, mért nem mondja meg mindjárt, hogy a jobb vagy bal fülem mellett, hogy ne kell­jen keresgélnem. — A jobb füle mellett főnök ur. — Ezt mindjárt megmond­hatta volna, — mondja az üz­letember s elveszi a jobb füle mellöl a ceruzát. KITANITÁS —Kiadtam a Pali útját, — mondja Irén. — Csak nem szakítottál vele végleg? — kérdi Olga. — De igen. — És most mi lesz? — Pali egy öt fontos doboz csokoládét hoz, hogy kibékít­sen. — Nagyszerű, akkor már ma én Laci útját adom ki, én is szeretnék öt fontos csokoládét kapni. AZ ADÓS — Miért nem adod meg azt az összeget, amit kölcsön kér­tél? Már nem emlékszel rá? — Igen ... igen... egészen világosan emlékszem a dologra. — De arfa nem elég, kérlek emlékezni... Ugyanis, amikor kérted, azt mondtad, hogy ne­ked két hétre kell a száz dol­lár. — Annyira is kellett... Két hétre . . Ugyanis nekem heten­ként 50 dollárra van szüksé­gem.---------------------------­ELSZÓLTA MAGÁT — Nézd férjem, ezek a szom­szédban olyan boldog házasok­nak látszanak. — A látszat után nem lehet ítélni, feleségem. Talán ezek ugyanazt mondják rólunk. AZ APAI ÖRÖKSÉG Katz Samut, Katz Samunak hívták húsz éves koráig. Akkor egy táncmulatságon megismer­kedett Poe Edgár “Holló” cimü költeményével és ettől kezdve a Katz Samu névtől megvetés­sel fordult el. Nehogy azt higyjék, hogy Poe Edgár “Holló”-ja mint meghívott vendég jelent meg a ía táncmulatságon. Elárulom, hogy Stark Esztike szavalta a “Holló”-t s ekkor bolondult bele Katz. Azonnal elhatározta, hogy ezentúl Holló Edgar névre fog hallgatni. Ezt választotta irói álnévül, de nem irt semmit. A névnek különben a törté­nethez semmi köze, de fölem­lítem, mert egyetlen eset, hogy valakit egy amerikai vers in­dítson névmagyarosításra. Edgar kellemetlen külsejű, de kellemes belsejü fiatalember volt. Az optimisták és a szin­­vako'k hirtelen szőkének nevez­ték, de tény az, hogy ha jelző­lámpának egy állomás végére akasztanák, egyetlen vonat sem merne bemenni, mert a vörös szin tilosat jelez. Ha táncolt, furcsán kalim­pált a lábaival, ha beszélt, ak­kor csiptetett, hunyorgatott a szemeivel. Az első tulajdonsá­gáért kinevették, a második tulajdonságáért nem szerették. Mert a szemhunyorgatásait félremagyarázták és ebből óri­ási kellemetlenségei lettek. íme, tessék meghallgatni. — Milyen leánynak tartod Rózát? — kérdé tőle egyik ba­rátja. — Tisztességes úri leánynak, — felelt Edgar és egyet hunyo­rított. — Hah, te tudsz valamit róla! — Semmit, abszolúte sem­mit! — erősködött Edgár és hármat hunyorított. — Édes barátom, légy őszinte. — Az vagyok, — felelt Ed­gár kétségbeesve és most már ötöt hunyorított zavarában. — Légy őszltsc, Edgár, mert tudd meg, hogy én Rózát nőül akarom venni. — Nőül? Csak gratulálha­tok, — szólt Edgár örvendezve s pislogott hozzá keményen. A fiatalember kétségbeesve elrohant s azonnal elterjedt a hire, hogy nem veszi el Rózát, mert Edgár szétrágalmazta a viszonyt. Másnap Róza bátyja beállí­tott Edgárhoz. — Ön rágalmazta a húgo­mat. — Én? — Azt mondta rá, hogy egy tisztességtelen perszóna. — Ellenkezőleg, azt mond­tam, hogy tisztességes úri lány, — felelt Edgár és kétség­­beesetten hunyorgatott hozzá. — Nyomorult! — üvöltött a bátya és ráugrott Edgárra. EdgaT hátraugrott s hirtelen körülnézett. Az asztalon állt a reggelije, két tojás egy ser­penyőben. Fölfogta a serpe­nyőt és hozzávágta Róza bátyjához. Utazók állítása sze­xint a védelemnek ez a módja Délamerika egyes vidékein na­gyon el van terjedve. A bátya megállt. Úgy nézett ki, mint a tojásból frissen ki­bújt csirke. Fogott egy szalvé­tát és letörülte arcát. Aztán nyugodtan leült és igy szólt: — Ön a reggelijét vágta hoz­zám? — Bátor voltam. — Tudja, hogy ez engem meglep? — Nem csudálom. — De nem tudja, hogy miért lep meg? — Nem. — Azért, mert ebből látom, hogy ön jómódú ember lehet. Szegény emberek nem igen dobálódznak igy a reggelijük­kel. Ha délben jöttem volna ide, ön nem habozott volna az ebédjét hozzám vágni. Ha élclapunkat, mint mutatványszámot kapta s azt akarja, hogy a “Kis Dongó — Clean Fun” havonta kétszer megjelenő élclapot önnek rendszeresen küldjük, legyen szives vágja ki és töltse ki a lapunk utolsó oldalán lévő “Előfizetési felhívást” s küldje be az előfizetési díjjal együtt címünkre. Mutatványszámokat azoknak küldünk, akiknek címét ismerőseik, barátaik nekünk beküldik azzal, hogy érdekli őket az élclapunk. így a mutatványszámot fogadja szíve­sen s azzal, hogy egy jóismerőse, barátja gondolt önre s örömet akar azzal Önnek szerezni, hogy alkalma legyen megrendelni s a lapot olvasni. Ha megrendeli sok élveze­tes, vig órát fog önnek szerezni ez a lap, mint annyi sok más olvasónknak. Hisszük, hogy ön is csatlakozni fog olvasótáborunkhoz s megrendeli Amerika egyetlen magyar nyelvű élclapját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom