Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)

1953-09-05 / 17. szám

2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1953 szeptember 5. Kis Dongó regénye A CSÁSZÁR UDVARI BOLONDJA (Folytatás.) Bent a palotában pedig mindenki azon tanakodott, hogy vájjon hová mehetett ő felsége. — Sétálni a berkek közé! Csak a miniszter súgta a fiának, Ragnak: — Valakinek a fejét vitte el valahová. Rog pedig odakapott ijedten a saját fejéhez. Ott volt biz’ az hiánytalanul a maga helyén. Sőt. úgy érezte, hogy még tán nagyobb is — két szarvval. Hirtelen igy szólt egy csat­lósnak, ki a kert bejáratát őrizte: — íme egy zacskó arany. Cseréljünk ruhát, s eresszél a kertbe. A csatlós fejvakarva ellen­kezett. — Nem tehetem; a király le­­ütteti a fejemet, ha visszatér. — Szamár vagy — mondá Rog. — A király csak akkor véteti a fejedet, ha visszatér, én pedig most ütöm le, ha nem engedelmeskedel. Időt nyersz, meg egy zacskó aranyat. A csatlós ráált az előnyösebb ajánlatra, s a rég gyanakovó Rog beosont a kertbe, minde­nütt a király nyomán haladva. A liliomok előtte is hajladoz­tak. a rózsa útjára hullatá szirmócskáit, az azaleak fejük­kel integettek s neki is a Flo­­rilla nevét suttogták. Rog letaposta valamennyit. Mórus királynak egy titkos ajtója volt a kertből, melyet kulcsával felnyitván, kilépett a Nul partjára s annak menté­ben haladott a fényes kéj lakok mellett. Ezen közt volt Rog villája is. A kjrály épittette azt tavaly-nyáron s aztán nagy kegyesen odaajándékozta a hü vitéznek, Rognak! Hűm! Hát már tavaly be lehetett volna írni az aranykönyvbe, hogy a királyok kegyessége nekik jöve­delmező vetőmag. Rog mindenütt utána lopó­­zott a királynak, ami könnyű volt, mert az nyitva hagyta maga után a kerti ajtót. Mély csend volt a Nul part-1 ján, csak a habok locsogtak, lágyan, halkan: az esthomály sötét aczélszinüre festette őket. Úgy nézett ki a csillámló Nul, mint egy óriási pallós-penge. Mikor a Rog lakához ért a király, ezüst sipot fújt meg háromszor s annak hangjára fiatal hölgy jelent meg az er­kélyen. Csak annyit mondok röviden, hogy a piktorok ránk megörökítve olyan szép fejet nem hagytak abból a korból, mint ez volt. Szinte fény támadt körülötte. Hát még a szemei hogy ragyogtak! Hosszú, dús szőke haja, amint aláhajolt az erkélyről, úgy nézett ki a sötétben, mint egy tejut. Egy fehér ut, nem fent az égen, hanem mely levezet a pokolba. A rendőrfőnök gondosan tár­cájába rejtette a versezetet, mint valami értékes okmányt s legott rohant vele a kancel­lárhoz. — Tudom már, kegyelmes uram, — lihegte, a fogadó-te­rembe törve — milyen udvari betegségben fog Akii barátunk kimúlni. — Nos, ugyan milyenben? — kérdé Stadion gróf élénken. — Vörös himlőben, kegyel­mes uram, vörös himlőben. A “vörös himlő” alatt a for­radalmi lázat értették, Hívták még “Febris hungarica”-nak is, amelynek a szimptomái ak­koriban igen gyakorta léptek fel, — még maga József nádor is megfigyelés alatt állt. Ez pe­dig azért volt veszedelmes nya­valya, mert mindenképen el­pusztítással végződött nemcsak arra nézve, aki tényleg benne volt, de arra nézve is, aki csak benne látszott lenni. A rendőrfőnök átnyujtá a versezetet Stadionnak, ki mo­hón falta fel szemeivel az Akii gömbölyű gyöngy betűit. — Hisz ez árulás! — kiáltott fel. — Ez a fickó csakugyan egy közönséges gazember. Úgy lehet, hadiállásainkról is érte­síti Napóleont. Egyszerűen fo­gassa el tüstént, még ma. •— Nem kellene talán a föl­­séggel is közölni? — Majd utólagosan. Ez az én dolgom lesz. — De a Burgban csak nem fogathatok el senkit a császár előleges engedelme nélkül? — Ebben, azt hiszem, igaza van, tehát megkell várni Akii uramat, mig közömbös terület­re teszi ki a lábát. III. FEJEZET Mintha azonban megérezte volna a rá várakozó veszedel­met, Akii ezekben a napokban ki sem mozdult a Burgból. Elég sok dolga volt, hogy meg ne unja magát. Az a hire járt, hogy a császár beleszeretett. Megboszorkányozta. Egész Bécs erről beszélt, de éppen nem va­lami ingerülten. Hiszen végre is mindig jobb, ha egy olyan ember uralkodik a császáron, a ki magát bolondnak tetteti, mint egy olyan, aki a bölcset szimulálja. “A bölcsek gyümöl­cséből eleget ettünk már — mondogatták a kedélyes bécsi­ek — lássuk most már a bolon­dét.” Tarka-barka szójátékok termettek, hogy aki az udvar­ban valamit ki akar vinni, előbb Akii befolyását kell meg­nyernie. Talán túloztak az Akii befolyásáról, de az mindegy. Aki valamit ki akart vinni a császárnál, az előbb Akiit kör­nyékezte meg, nem ritkán ma­gas személyek is, úgy hogy az Akii lakása olyan volt, mint egy miniszteri hivatalszoba, reggeltől estig ki nem hült a kilincs az emberek markától. Ezekről Akii nevetve beszélt a császárnak. A császárnak tetszett az Akii protektori szerepe. Hiszen olyan jó tréfa az egész. Úgy volt vele, mint a hiú ember, aki annyira szereti magát látni, hogy a torz­tükörre is kiváncsi. Egyszer az az ötlete támadt, hogy spanyolfalat huzat az Ak­ii szobájában s a fal mögül vé­gighallgatja a bolond szereplé­sét. Pompásan mulatott a dolgo­kon. A császárnak elég volt egy­szer megkóstolni az Akii-féle “kihallgatásokat,” hogy kedvét lelje bennök. Azontúl rendesen ott volt a spanyolfal mögött. — Jobban mulatok itt, mint a színházban — jegyzé meg. — Igazi alakjukban ösmerem meg -az embereket. — Dehogy — felelte Akii. — Az embernek hat bőre van, a mely takarja. A hetediket csak otthon veti le a sötétben, mi­kor magányosan fekszik az ágyában. Egyet a hétből mégis levetet­tek Aklinál. Igaz ugyan, hogy csak egy ideig. Amig kiszivár­gott az érdekes titok, hogy a császár Akii lakásán van elrejt­ve, mig az a látogatóival fesz­telenül diskurál. Nosza fölvet­ték a nyolcadik bőrt is a hét fölé. Főméltóságu és kegyelmes urak keresték fel Akiit napon­kint s tudván, hogy a császr is hallja, amit beszélnek, nagy ravaszul valóságos szerepeket játszottak el a bolond szobájá­ban. Hiába minden: Nincs ar­ra mód, hogy a királyok fülé­be igaz szó eljuthasson ... (Folytajuk.)--------------------------------------— AZ OK — A Pista panaszkodott, hogy mióta autót kapott, te a zsebpénzének jórészét nem adod oda neki — mondja az asszony férjének. — Ez igaz ,— mondja a férj, visszatartom, hogy abból kifi­zessem a büntetéseket, amit a fiamra kirónak, a szabályta­lan autóhajtásért.--------§*»-----------­MI A RANDEVÚ? A falusi: Ugyan megkövetem a kisasszonyt, mi is lehet az a randebu? Kisasszony: Amikor például egy férfi egy nővel félreeső he­lyen találkozik. A falusi: No lám, nem is tudtam, hogy a feleségemmel a trágyadombnál mindennap randebuzunk. NÉVNAPRA, SZÜLETÉSNAPRA VAGY MÁS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb aján­dék minden magyar részére. AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajá­títására, mert a szavak mellett fel van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaiga­zítások az amerikai életben felmerülő minden­napi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, n [- A tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv ára............... v Z , D U Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Vidékre 15 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom