Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)

1953-08-05 / 15. szám

1953 augusztus 5. KIS DONGÖ — CLEAN FUN 3-IK OLDAL A KÉTEZERÉVES EMBER Embernek mondom, de csak asszony volt. No, no, nem kell megijedni, nem volt egészen kétezer éves, hanem úgy a hat­van körül járt. Egy villanyoson állt mellettem s pápaszemén keresztül tűnődve nézegetett egy tizcentest, amit éppen az imént kapott vissza a kocsive­zetőtől. A 10 centes kopott, sárgás volt, szélein megvörösödve s a kép teljesen elmosódott rajta. Az anyóka sehogy sem tu­dott tisztába jönni, kopogtatta a kocsi üvegén, összezörögtette kérges tenyerén nehány réz­­pennyvel, mik hihetőleg összes pénzkészletét képezték, mert szegényesen volt öltözve, s ké­péből is kirit a nyomor. A pénz csengése nem elégítette ki, mert ijedt tekintettel nézte a kocsi előrészében ülő kocsive­zetőt. Eközben észrevett engem, mire felém forditá aggódó ar­cát s átnyújtotta a pénzdara­bot: — Jó. kérem, ez a tiz centes? Forgattam, birálgattam. — Biz az gyanús portéka. De ha jó, ha nem jó, legyen az enyém. Adok helyette másikat. Kihúztam a zsebemből egy csillogó ujveretü 10 centest és odaadtam neki. Az öröm fénye csillant meg kékeszürke szemeiben, és hervatag ajkszé­lein bágyadt mosoly derengett. —Az Isten áldja meg az urat. Hangja szelid volt és reme­gett a háladatosságtól. Majd leguggolt s pénzét egy, a tér­dére telített sáfrányszinü ken­dő sarkába kötözgette. Egy kövér ember leszállt a zsúfolt kocsiból és hely ürült utána. Kényelmesen elterpesz­kedve merültem el a körút, tarka-barka képeibe, el is fe­ledve az asszonyt, mikor az vá­ratlanul odasompolyog hoz­zám: — Ha meg nem sérteném... kezdé röstelkedve, zavartan. — Mit kiván néni? — Hm ... Üm (köhécselt közbe szárazán, erőszakoltan), azt a pénzt szeretném látni még egyszer. — Miféle pénzt? TÖBBEKNEK. Ha sztrájkol vagy munkanélkül van és előfi­zetése esedékessé válik, írjon egy póstakártyát s mi halasz­tást adunk az előüzetési dij be­küldésére. — Azt a roossz 10 centest. — Ugyan mi az ördögnek? — Hát csak! — felelt kihivó hangon. Aha! Érteni kezdtem, mi tur­kálja. Ennek az a gyanúja van, hogy hátha aranyból volt a pénz. Mert különben, hogy ad­hattam volna egy rosszért jót. No, mindjárt megnyugtat­lak, szegény pára. S ezzel előkeresvén zsebem­ből a rossz tiz centest, odaad­tam neki. — Itt van ni. Tartsa meg ezt is! Meg volt lepetve Szótlanul meredt rám egy darabig, majd mohón nyúlt a pénz után s el­­érzékenyülve rebegé: — óh, be jó lélek... áldott lélek! Visszahúzódott egy szögletbe s mig egyik kezével a kocsi fe­deléről lefüggő tartóba kapasz­kodók, rossz szemeivel az esti ' szürkületben élesen, figyelme­sen vizsgálgatta a pénzdara­bot. Felkeltem, hogy leszálljak. Az anyóka elémbe ugrott, mint egy veszett macska. — Hej ténsur, ténsur' — ri­kácsold szemtelen vigyorgással — maga nem az igazi pénzt adta ám ide! Ez már több volt az elégnél. Bosszúsan löktem félre. — Kotródjék, mert rendőrt hivok. Leszálltam. Utánam szaladt a kocsi lejáratig és még onnan is fenyegetett csontos, száraz ujjával, szitkokat szórva utá­nam: — Szépen bánt el az ur, egy hatvanéves asszonnyal. Gyö­nyörű, nagyon gyönyörű! Mikor a mérgem lehűlt, mo­solyogtam a dolog felett s foly­ton fülembe csengett: “így bánni egy hatvan esztendős asszonnyal.” Hatvan esztendős, milyen beszéd! ... Ebben az asszony­ban a kétezer esztendős ember tükröződik vissza. Az egész emberiség anyja ez, — valamennyi gyermekének örök nagy vonásával: gyanúsí­tani azokat, akik vele valami jót tesznek. 1--------------------------­VÉKONY FALAK — Szép a lakás, — mondja a lakást kereső, — de úgy hal­lom, mintha egerek neszezné­­nek? — Nem kérem, — feleli a bérbeadó, — szomszédban zel­lert esznek a lakók, azt hallja. ÚGY IS JÓ LESZ Falusi biró: More, panasz van ellened. Megint megverted a feleségedet. Azért, hogy te vagy az ura, bizony nem pü­­fölheted mindétig félholtra. A büntetés a bíróság dolga! Cigány: Úgy is jó lesz. Hát verje meg a biTó uram a fele­ségem. TAKARÉKOS ASSZONY — Takarékos ember maga, — kérdi az asszony az uj sza­kácsot, — mert én nálam fő a spórolás. — Igen asszonyom, saját magam sodrom a cigarettái­mat, úgy spórolok. — De remélem, nem a kony­hában lévő gyufáimat használ­ja, amikor rágyújt? RÉMES ALOM — Doktor ur, az elmúlt éjjel rémes álmom volt, — panasz­kodik egy fiatalember. — Mit álmodott? — Azt, hogy tiz szőke, tiz barna, tiz piros és tiz fekete hajú leány volt körülöttem, mind gyönyörű volt. — Mi ebben a rémes? — Hogy álmomban én is le ány voltam. HAZASTARSAK — Bolond voltam, mikor hoz­zád mentem feleségül. — Sajnos, engem akkor any­­nyira elkápráztattál, hogy nem vettem észre rajtad, különben nem vettelek volna el. JOHN K. SZŐLLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó Detroitban 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 ENYÉM ÉS A TIED Egy bölcs az “enyém és a tied” fogalma szempontjából négy osztályba sorozza az em­bereket. Az első csoportbeliek igy szólnak: “Ami az enyém, az az enyém; ami a tied, az is az enyém”. Ezek a tolvajok és rab­lók, általában a gazembernek. A második csoport igy be­szél: “Ami az enyém, az az enyém, ami a tied, az a tied.” Ezek többnyire tisztességes emberek. A harmadik csoport jelsza­va: “Ami az enyém, az a tied, föltéve, hogy ami a tied, az az enyém.” Ezek azok, akik a köl­csönös szolgálatkészség és ba­rátság elvét vallják. A negyedik fajta csak ezt mondja: “Ami az enyém, az a tied.” Az ilyen ember viszont­szolgálatra való számítás nél­kül, tisztán emberszeretetből tesz áldozatot felebarátaiért. Ugyan hány ilyen, a negye­dik csoporthoz tartozó embert találhatna a bölcs?----‘—<«§§»»------­FÉLREÉRTÉS — Szeretném felpróbálni azt a hálóinget a kirakatban, — mondja egy leány a divatüz­letben. — Sajnálom, — mondja a főnök, — a kirakatban nem próbálhatja fel azt a hálóinget, csak áz öltöző helyiségben. SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT, ha hátralékban van elő­fizetési dijával, szívesked­jék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfize> tési dijat lejáratkor meg­fizeti. Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások,, ajánlatok, kösíönő, kérő, baráti, szerelmes és ajánló levelek Írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítvá­nyok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, vég­rendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirde­tések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és események­kel kapcsolatos leve'ek és iratok megfogalmazására. Ára $1.50, postaköltség 15 cent, összesen $1.65 Ezen 288 oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában

Next

/
Oldalképek
Tartalom