Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1943
15 A negyedik tanév (1778—79). Az önéletrajz az egyes iskolaévek megállapításában úgy látszik téved. 1778 őszén ugyanis Fejér György még nem lehetett syntaxista, hanem csak grammatikus. Az öreg úr nem törődött sokat az évszámok pontos számontartásával, sőt amint Szilasy megjegyzi saját születését is többször 1765-re tette. Amikor pedig Szilasy barátja erre figyelmeztette és szemére vetette, hogy egy évvel öregíti magát, Fejér tréfásan fejezte be a vitát: „No, édes öcsém, egy esztendővel megfiatalítottál." 2 6) így volt ez valószínűleg a jelen esetben is, mert különben összeesett volna a két iskolaév, ami elképzelhetetlen. Míg az előző iskolaév osztálytanáráról igen keveset mond, grammatista tanárát már részletesen jellemzi. Uj tanárának neve: Szabó Benvenút, aki feljegyzése szerint a köréhez tartozó tárgyakat igen röviden és hiányosan adta elő. Csufolódásra és büntetésre hajlamos ember lehetett. Két eseményt nem felejtett el egész életében, amelyet ez a tanár vele szemben igazságtalanul vitt véghez. György ugyanis nagyon büszke volt, hogy a legjobb tanulónak kijáró csillagot viselheti. „Magister meus novit me vana dictaturae glória fuisse plénum." Ezért az osztály leggyengébb tanulóját magához hivatta, néhány olyan kérdésből készítette elő, amelyet nem adtak elő az iskolában. Majd versenyt rendezett a két fiú között. György természetesen nem tudott felelni: a leggyengébb tanuló lefőzte s így át kellett adnia első helyét és nagy nevetés közben a buta tanulók utolsó padjába kellett ülnie. Igaz, a helyzet nem tartott sokáig, mert a legközelebbi alkalommal nagy vihogás közben — cum totius nostrae classis tripudio — újra elnyerte az első helyet. A másik eset a következő volt: Szabó Benvenút egyik alkalommal nem jött le diákmisére. György a legjobb szándékkal felsietett lakására és kopogtatott ajtaján, hogy diákmisére lejöhessen. Semmi válasz! A kopogtatást megismételte. Mivel belülről most sem kapott jelt, vissza sietett a templomba. Diákmise után a páter felingerelve 12 botot akart rámérni, hogy fel merte kelteni. Csak társai hosszas könyörgése mentette meg a büntetéstől, de a dictatura jelvényét, a csillagot le kellett tennie. Az elbeszélés végén röviden megjegyzi még: „in ipsa juventute etiam tenera est sensus aequi et recti," azaz még gyermekkorban is megvan a méltányosság és igazság érzete. Szabó Benvenút túlságosan szigorú nevelési módszerét úgy látszik a rend vezetősége is helytelenítté, mert az iskolaév végén elhelyezték Keszthelyről. Magyar érzéséért is ebben az esztendőben kellett szenvednie első alkalommal. A tanulók minden pénteken csak németül beszélgethettek egymás között. Az osztályban azonban csak két keszthelyi iparos fiú tudott németül. 2') A templomból az iskolába menet az egyik német fiú György mögött így szólt: „die ungrischen Ochsen", mire Fejér
