Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1942

56 szereplése csak a hitéleti munkásságra korlátozódjék és ifjúságunk iskolai neveléséből a vallásoktatás és vallásos nevelés kikapcsoltassék. Ez a szellem és irányzat már megnyilatkozott a XVIII. században, találkozunk vele a jozefinizmus és az aufkléristák programmjában és a hitbeli elközömbösítés, ha nem is mint hangosan hirdetett, de céljai elérésére egyik leghatásosabb eszköze volt a szabadkőművesség által táplált liberalizmusnak is. Teljesen levetette azonban az álarcát ebben a kérdésben a marxista tanítás, amely nemzetközi jellegű osztályharc hirdetésének egyik legfőbb akadályát éppen a hitvallásos nevelésben és iskolai oktatásban látja. Ma benne élünk a legizzóbb világnézeti harcok forgatagában. Szinte azt mondhatnánk, hogy rajtunk keresztül, a Kápátok koszorúzta Középeurópán át csapkodnak azok a lángok, amelyek megsemmisítéssel fenyegetik a szemben álló felek kultúráját és civilizációját, állami és társadalmi berendezkedését, népi és nemzeti jellegét és nem utolsó sorban politikai határait. A harcolók között ott látjuk egyfelől az emberi szabadságot és demokráciát hirdető, de valójában álszenteskedő és megrögzött hibáikat is görcsösen védelmező hatalmak mellett a minden isteni törvényt, emberi és természetjogokat lábbal tipró vörös nemzetköziséget, amelynek titkolt célkitűzései között lehetetlen fel nem ismerni egyidejűleg az Európát is fenyegető pánszlávizmus rémét. Az előbbiek nyíltan talán nem ellenségei a kereszténységnek, de eszközeik megválogatásában, ha azt a pillanatnyi helyzetben célszerűnek találják, minden skrupulus nélkül tagadják meg a krisztusi tanítás alapigazságait. A bolsevizmus azonban jóval őszintébb, mert könyörtelen üldözője mindannak, ami az embert valóban emberré teszi, nyílt tagadója annak az isteni rendeltetésnek, amely az embert a teremtés koronájává tette akkor, amikor a testet lélekkel töltötte meg, kiírtója a Teremtő egyik leszebb ajándékának, az emberi szabadakaratnak és végül megölője a népeknek, nemzeteknek és a kultúra minden olyan vívmányának, amely számunkra a földi életet megszépíti és elviselhetővé teszi, De nem találkozunk a szembenállók másik csoportjában sem, amelyhez mi is tartozunk, minden tekintetben azonos célokkal és teljesen azonos világnézettel. Meg kell mondanunk őszintén, hogy a kis népeket egyrészt az önvédelem, másrészt a prominens küzdő feleknek őket is fenyegető rettenetes nyomása kényszerítette ebbe a harcba. A küzdelem oka és célja tehát még az azonos oldalon állók számára sem ugyanaz. A különböző célkitűzések között ott látjuk a területnyereségre való törekvést, a nagyobb gazdasági lehetőséget nyújtó élettér megteremtésének a vágyát, a népek egymáshoz való gazdasági és politikai viszonyának új elrendezését, a társadalmi életformák megváltoztatását. De találkozunk olyan törekvésekkel is, amelyek újfajta etikát, újszerű állami és társadalmi morált akarnak meghonosítani, etikát, amelynek alapja már nem az elavultnak tartott keresztény erkölcstanítás és amely éppen ezért a keresztény nevelést is háttérbe akarja szorítani.