Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1942

57 Ezzel szemben a mi harcunk tisztán az önvédelemre szorítkozik, mi senki kárára gyarapodni nem akarunk, de védjük és pedig utolsó leheletünkig nemcsak ennek a csonka országnak minden talpalatnyi földjét, hanem minden vérrel szerzett, megszentelt rögét annak a magyar birodalomnak, amelynek természetes és észszerű határait a teremtő Isten alkotta meg és államalkotó első szent királyunk kardjával jelölte ki. Mi ebben a csorbítatlan hazában a mi sajátos magyar életünket akarjuk élni, azt az életformát, amelyet nem másoktól lestünk el, nem idegen hatalmak kényszeritettek reánk, hanem ősi fajtánk, ősi népiségünk termelt ki, amely a magyar géniuszból fakadt és amelyet örökre a magunkénak vallunk minden erényeivel és hibáival együtt. Mi ezt a magyar életet senki idegenre rákényszeríteni nem akarjuk, tőlünk minden nép háborítatlanul élheti a maga életét, de elvenni sem hagyjuk senki fiától, mert különben abban a pillanatban megszűntünk magyarok, örömünkben és bánatunkban, jóban, rosszban büszke és szabad magyarok lenni és csak szolgalelkű vazallusok lehetünk. Az az élet, amelyért mi ma harcolunk, lényegében és formájában magyar, ethikájában és erkölcseiben pedig keresztény! Mert mi igenis— és ezt vegye tudomásul mindenki — törhetetlen hűséggel álljuk azt a frigyet, amelyet ez a nép és az ő első szent királya majdnem egy ezred éve Krisztus egyházával kötött, amely frigy a mi nemzeti életünknek és kultúránknak az alapja és amely lelki kapcsolatnál mi jobbat, észszerűbbet és igazabbat széles e világon sehol sem találhatunk. Ez a krisztusi hit volt nekünk minden nehézségünkben utmutatónk, világító fároszunk, ez adott nekünk erőt ahhoz, hogy mint nem szívesen látott jövevények Európa szívében a lábunkat szilárdan megvethessük, államunkat megszilárdíthassuk, ezer éven át nemcsak ezt a földet, hanem fél Európát is megvédhessük és a reánk agyarkodó népek tengeráradatában is a mai napig éljünk és megmaradjunk. Ez a mostani nemzedék az élő tanú arra, hogy negyedszázados elesettségünkből is a krisztusi hit emelte fel újból Szűz Mária országát és Szent István áldott jobbja tördeli le egymás után a reánk rakott bilincseket. Ennek a hitnek a tüze ég ma is harcoló katonáink lelkében, amelynek lángolását csak fokozza az emberi vadságnak és hitetlenségnek az a borzalmas látványa, amely Európa keletén ma szemük elé tárul. És ez a hit éltet ma minden igaz magyart azzal a reménnyel, hogy megnyilatkozik majd a mi számunkra is az isteni osztó igazság! Nem, ezt a hitet, amely annyi évszázadon át éltetőnk és erőtadónk volt, ma semmi görögtüzes, de hazug propaganda, semmi lélekmérgezés és senki fia el nem veheti tőlünk ! Ezzel a hittel állunk, vagy bukunk ! Fiaim, ti premontrei diákok! ezt a magyarságtokkal összeforrott keresztény hitet tanuljátok ti ma a jubiláló iskolátokban, ezt a hitet terjesztik a hitvallásos iskolák szerte az országban, ez a ti drága utravalótok, amelyet az Alma Mater csöpögtet a lelketekbe, hogy azt mindenkor és mindenkivel szemben megőrizzétek a magatok boldogulására és hazátok, magyar fajtátok javára. Ezt a hitet nem szabad, nem lehet elherdálni,