Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1942

Magyar katolikus iskolák. Irta és előadta: dr. Tompa Ferenc egyetemi ny. r. tanár. A magyarországi tanítórendek közül kettő ünnepli ebben az évben betelepedésének több százados évfordulóját. 700 éves már a legrégibb cisztercita apátság Magyarországon és 300 éve oktatja a magyar ifjúságot a piarista rend. De még őket is megelőzi hazánkban a fehérruhás premontrei rend és a tizedik centennáriumához közeledik a magyarországi bencések rendje. Mellettük kivették részüket a tanító, nevelő munkából más szerzetes rendek is és az egyház áldásos munkájával a női szerzetes rendeken keresztül nem hanyagolta el a leánygyermekeink nevelését sem. Tíz évszázad eredményes munkája után meg kell állapítanunk, hogy ma, a XX. században Magyarországon a nemzetnevelés, népoktatás és középfokú oktatás terén a katolikus hitvallásos iskolák vezető szerepüket továbbra is megtartották, s műküdésük a többi felekezeti, vagy világi jellegű iskolák mellett napjainkban is nemhogy háttérbe szorulna, hanem amiként ezt legutóbb kultuszminiszterünk hivatalos megnyilatkozása is hangoztatta, a keresztény és katolikus többségű Magyarországhoz méltóan az állami kormányzat is ezeket az iskolákat akarja a nemzetnevelés fókuszába állítani, mert közel ezer éves munkásságukkal minden tekintetben és minden kétséget kizáróan bebizonyították, hogy nélkülük keresztényszellemü és nemzeti célokat szolgáló népnevelés el sem képzelhető. A mi számunkra a katolikus magyar iskolák kérdését ezen a helyen ma két körülmény teszi időszerűvé, Az első az az örvendetes tény, hogy mi itt ma, ha nem is országos jellegű, de ennek a városnak és a keszthelyi iskolákból kikerült minden magyar embernek örvendetes és emlékezetes jubileumot ülünk, mert 170 éve már annak, hogy Keszthely ősi középiskolájának alapjait lerakták és 50 évvel ezelőtt épült meg az az Alma Mater, amelyre oly sokezren tekintenek ma ebben az országban hűséges, meg nem fogyatkozó ragaszkodással és életük végéig állandóan növekedő tisztelettel. Emellett a városnak, a ma is itt nevelődő tanuló ifjúságnak és egyúttal az országban szerteszóródott öregdiákoknak ezen a bensőséges, kegyeletes ünnepén időszerűvé teszik a katolikus iskolák ügyét a jelen napról napra mindinkább feltornyosuló és mindjobban szaporodó problémái és a magyar jövő ma még homályba burkolódzó, de reánk nézve az életet vagy halált jelentő sorskérdései. Amióta hazánkban olyan politikai irányzatok is szóhoz jutnak, amelyek nem ennek a nemzetnek a lelkiségéből fakadtak, amelyek nem kizárólagosan a nemzet érdekeit szolgálják, amelyek számára nem Szent István koronája a „radix omnium possessionum" : az egyedüli hatalmi és jogforrás, azóta állandóan és ismételten találkozunk azzal a követelménynyel, hogy a vallás magánügy legyen, papjaink működése és közéleti