Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1937

5 Ilyen értelemben a barokk spanyol földön nem valami művészit, valami magasztosat vagy nemes dolgot jelent, amint azt a művészettörténelem tanítja, hanem valami igen szomorút, fájdalmasat, sőt azt lebet mondani, rútat, valami olyat, ami dinamikai lendületében meghasonlást tételez fel. I. A 17. században megfoghatatlan ellentétek uralkodtak spanyol földön : ellentét az igen gazdag és túlságosan szegény, a szigorú, etikett megszabta és minden társadalmi formaságot felrugó botrányos viselkedés, a méltóságteljes szigorúság és obszcén udvariasság között; a legmagasabb irodalmi kultúra megnyilatkozása mellett kegyetlen és véres népszokásokat látunk. A selyembe és bársonyba öltöztetett, drágakövekkel teleaggatott szentek szobrai mellett kiáltó ellentét a szenvedő Fiúisten cicoma nélküli, de megrázóan realisztikus, búsuló alakja. A legszégyenteljesebb prostitúció szomszédságában ájtatos körmenetek vonulnak el. Fényűzés és nyomor egymás tőszomszédságában ; tátongó űr az elmélet és gyakorlat (becsületkódex), a jámborság és laza erkölcs között. Büszke hidalgók és kolduló csavargók tűnnek fel előttünk, apácák és kurtizánok, hősködő katonák és fanatikus papok békésen megférnek egymás mellett. Ebben a keretben mozog a 17. század spanyol társadalma. Olyan jelenségek ezek, amelyeket sem a középkor, sem a késői renaissance nem ismert és az egykorú idegen fejcsóválással vett tudomásul. S így természetes, hogy a néppel veleszületett realizmus a hanyatlás súlya alatt naturalizmusba csapott át, melynek ismét megvannak a maga pozitiv és negatív tényezői. Először pozitiv tényezőkről szóljunk. Ilyenek: az élvbajbászat, a kegyetlenség, a pikarizmus, a lakosság teljes elproletárizálódása. A renaissance misztikuma helyébe Don Jüan típusa lép. A misztika az egyént az élet értékeire tanította meg, a barokk pedig a jogra és hatalomra hivta fel figyelmét, s ezek együttvéve az erőszakot hozzák létre.

1 Jellegzetes eset volt a zamorai corregidor megdorgálása, aki a kis városka lakosait ázsiai eszközökkel nyomta el 1651-től 1653-ig.

2 De más jellemző esetekről is van tudomásunk. Egy város egymagában pl. több cukrot fogyasztott, mint elődei korában az egész tartomány. Iparosok és kézművesek már csak selyemben és bársonyban akartak járni. Evésben, ivásban mértéktelenség kapott lábra már a legalsó társadalmi osztályokban is. A szinpadon erkölcstelen táncok és durva tréfák voltak a legnépszerűbbek. Feltűnő volt az ember kegyetlensége a háziállatok iránt. Farsang alkalmával a kutyák farkára tuskót kötöttek és úgy kergették őket a legsűrűbb néptömegbe. Kötéllel felhúzták szegény párá1 L. Pfandl: Spanische Sitté und Kultur des 16. und 17. Jahrhunderts. Kempten 1924. 2 Sociedad de bibliófilos espanolas. 25. k. 245. 1. (28 fejezetből áll a zamorai püspök rendkívül érdekes emlékirata, amelyet a madridi kormányhoz intézett.)