Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1937

FEJEZETEK DR. KLEMPA KÁROLY „AZ EUCHARISZTIKUS DRÁMA" CÍMŰ MŰVÉRŐL. ELŐSZÓ. Azt hiszem, semmiféle tartalmi ismertetés, vagy esztétikai vizsgálódás nem tudja előttünk, középeurópaiak előtt megértetni azt a sajátságos és egyedülálló irodalmi műfajt, amely Spanyolországban a hívő ember lelki, hitbeli és világnézeti erőit mintegy gyújtópontba sűrítette, hogy belőlük az emberi értelem okuljon, a szív pedig épüljön. Lorinser Ferenc breslaui kanonok az eucharisztikus dráma me<rértéséhez az eucharisztia katolikus eszmevilágának feltétlen elfogadását tartja szükségesnek, tehát mély hitet követel. Nagyon is szigorú feltétel! Azt hiszem, a katolikus egyház fenséges dogmarendszerének puszta ismerete is elegendő lesz ehhez. S ha a tudással párosult bizonyos fokú jóakarat és jószándék, valamint az a képesség, amelynek segítségével bele tudjuk képzelni magunkat távoli idők és idegen fajok lelki, szellemi életfolyamatába, akkor bárki részese lehet annak a sajátságos varázsnak, amelyet az eucharisztikus dráma (autó sacramental) önmagából felénk áraszt. Manapság két szempont irányítja tekintetünket az eucharisztikus dráma felé. 1. E műfaj hazája a most sok sebtől vérző Spanyolország, amelynek gyermekei ezrével szenvednek vértanúságot katolikus hitükért és így az eucharisztiáért is. 2. Másrészt Magyarország eucharisztikus világünnepet ül ez év májusában. E fenséges hittitok, amelynek művészi irodalmi kifejezése az eucharisztikus dráma, diadalt ül most magyar földön is, hogy Középeurópa eme meggyötört és árva néptörzsét a belőle kisugárzó lelki erő segítségével bizalommal töltse el a jövő iránt, s biztos gátat vessen a jobbról és balról terjedő hitellenes világnézeteknek. E dolgozat szerzője ép ezért boldognak érzi magát, hogy mint az eucharisztia nagy szentjének, Szent Norbertnek, a prémontrei rend alapítójának fia, bocsáthatja közzé e kis művet, hogy evvel is hozzájáruljon az eucharisztia dicsőségének magyar földön való emelésére, és kifejezést adjon a prémontrei kanonokok eucharisztikus rendjében élő hagyományoknak, amelyek tulajdonképpen a nagy német romantikusnak, Schlegelnek, Calderonról mondott szavait tették magukévá: „Szerelmese volt hitének, és ez szívének szívét alkotta".