Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1937

47 Végül nézzük az eucharisztikus dráma célját. Ez kettős volt: tanítás, amelyen értelmi elmélyülést kell értenünk, és épülés, amely a hittartalom dicsőítését jelenti. Természetesen a szerzők egyénisége szerint a hangsúly hol az egyiken, hol a másikon volt. Arról, hogy az elmélyülés (tanító elem) mint a dráma fontosabb tényezője sohase maradjon el, gondoskodott a költőben rejlő teológus ; ez a körülmény eredményezte a dráma szuggesztív erejű hatását; arról pedig, hogy az érzelmi hatás is (épülés), mint másodrendű tényező meglegyen, a költőben rejlő technikus gondoskodott. Az egyik barokk művészet és hangulatot jelent, a másik a távolba való eleven hatás és a Suárez alatt újra megalakított neoskolasztika eredménye.

1 A cél Timoneda-tól egészen a nagy Calderónig egy és ugyanaz maradt, csak a költői beállítás és a tovarepülő évtizedek fogták fel különböző módon ezt a kettős célt. Timoneda az oktató elemre vetette a fősúlyt. Nála a tárgy szigorúan meghatározott, tehát szorosan véve az eucharisztia körül forog, gondolatában egyszerű és rendezési szempontból kezdetleges. Nem is könnyű dolog egy könyvkereskedőnek költőnek lennie, és ezen felül még a dogmatika berkeiben is jártasságot tanúsítania. Közben átmegy a papok kezébe az úrnapi játékok rendezése s így a cél is átalakul a körülményeknek megfelelően. Lope-, Tirso- és Valdevielso-nál az oktatás mint ellenreformációs tendencia jelentkezik, míg az épülés már csak érzelmi szempontból van meg. Calderónnál az ellenreformációs gondolat a neoskolsztika dogmatikus elmélyedésévé fejlődik, az épületes elem pedig az idők változásának megfelően tiszta barokk művészetté válik, s ebben van ismét drámai és van liturgikus alkatrész.

2 Az eucharisztikus dráma megértéséhez közelebb visz bennünket az a körülmény is, ha negatív úton megközelítve, az ellene elhangzott támadásokat vesszük figyelembe. Könyvből úgysem tudjuk megismerni, A bölcseletileg iskolázatlan unalmasnak tartja őket s nem tudja felfogni, mi lelkesítette a spanyolokat, amikor gyönyörködött bennük. Talán csak nem a fanatikus lendület terelte őket a legnagyobb nyári hőségben is a színpad elé ? Vagy talán a színpompás kiállítás ? Esetleg a dráma bölcseleti tartalmát élvezték annyira, amiből sokan igen helytelenül a nép műveltségi fokára következtettek ? Avagy úgy vagyunk velük, mint a Wagner-kultusszal néhány évtizeddel ezelőtt ? Talán divattal állunk szemben ? Amint láttuk, az eucharisztikus dráma tartalmára nézve mindig allegória, azaz kevés kivétellel nem az életből meríti tárgyát, hanem metafizikai területen bolyong. A szereplő személyek isteni lények, pátriárkák, próféták, apostolok vagy elvont fogalmak, erények, bűnök stb. 1 B. Jansen : Suárez als Metaphysiker. A Stimmen der Zeit cimű folyóiratban. Bd. 94. (1929.) 509. 1. 2 H. Weisser: Calderon und das Wesen des katholischen Dramas. Freiburg 1926.