Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1936

11 a Balatonba. Tekervényes vízi uton jutunk el egy órai fárasztó evezés után a Kisbalaton környékére, ahol kikötünk. Óriási nádas között, szakavatott vezetők irányítása mellett, találunk rá a tó tükrére. Az ide vezető út titkát mi már jól ismerjük. Lélekvesztőkre szállunk s a sok tavirózsa, óriási hinár és össze-vissza kuszált növényzet akadályait leküzdve, néha még iszapban is gázolva, (mert vízi járműveinket kell magunk előtt tolnunk) szemünk elé tárul a Kisbalaton felejthetetlen szépségű képe. Háromméteres magasságú nádastól körülkerített és sok apróbb öbölre osztott hatalmas sík területen vagyunk. A vízimadarak ezrei tanyáznak itt. Az egyik kis beszökellésben, elég nagy távolságra lélekvesztőnktől megpillantjuk a Balaton legszebb lakóját, a csendesen egymagában elmélázva álló kócsagot. Megközelíteni nem tudjuk, hiszen egy pillanat alatt egész madárfelhő száll fel körülöttünk minden irányban. A végtelen csendet megjelenésünk zavarta meg s felriasztotta a vadászterületükön nyugodt életüket élő, gondtalan madarakat. S most távol a világ zajától úgy érezzük magunkat a sok vizi növény és madár között, mintha egy más világban lennénk, amelynek titkát még sohasem láttuk és szépségét még álmainkban sem mertük remélni. Elkalandozunk az egyes öblöcskékben, mert mindenhol találunk valami újat, mindenhol egy-egy újabb madárcsoport emelkedik a levegőbe s nem győzünk betelni a sok szépséggel, amelyet ez a különleges vízi vidék nyújt nekünk. Aki egyszer látta a Kisbalatont, az soha el nem felejti. S mindezt a sok testi és lelki gyönyörűséget intézetünk csónaktelepének és csónakjainak köszönhetjük, hiszen ezek nélkül mennyi szépség maradna örökre rejtve előttünk. Csónakállományunkról fentebb szóltunk, itt csupán a férőhelyek kedvéért említünk fel egy tanulságos adatot, t. i. azt, hogy egyszerre 50 növendéket kényelmesen bocsáthatunk el vizi kirándulásra vagy sportevezésre. A vitorlásnak különösen a nagy szünidőben vesszük hasznát. A múlt iskolai évben is egy Balaton körüli útat tettünk meg vele, mikor is felkerestük a fontosabb kikötőket. Igazi vizi életet éltünk. A hajó volt a szállásunk s a part legkedvezőbb helyei megállásunk pontjai, ahol aztán főzéssel és fürdéssel egybekötött szárazföldi pihenőket tartottuk. Az ilyen kirándulás rendesen egy hétig tart. A vitorlás és az evezős csónakok kezelése sok izomerőt, sok számítást, erős elhatározást és a természet elemeinek pontos ismeretét kívánja. A legcsendesebb Balatonból percek alatt a legharagosabb ellenség lesz s egy pillanat alatt meg kell tenni az ellenintézkedéseket. Nehéz sorsa van annak a csónaknak vagy vitorlásnak, amelyet a vihar útban talál. Erős idegek és hidegvér kell a küzdelem felvételére. Erre igen ritkán kerül a sor, mert az igazi keszthelyi diák már órákkal előbb megérzi a vihar kitörését. Ilyenkor nincs is vizreszállás. De ha mégis viharba jut véletlenül valamelyik hajónk, a megtanult óvóintézkedések foganatosításával, aminők a csuhiba, nádba való menekülés, a vitorlás lehorgonyzása