Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1935
50 nyol drámák etoszát kifejtette, a trocheusok szépségét szavalógyakorlatokkal szemléltette, az egyes darabokat hallatlan pompával és a színpadi kiállítás minden eszközével emelte. 1 Az eredmény azonban nem volt arányban a fáradsággal. Programjában a következő Calderon-darabok szerepeltek ; „Az állhatatos fejedelem", „A csodatevő Mágus", „Az élet álom", „A lég leánya". Legnagyobb sikerét Calderon-nak „A zalameai biró" című művével érte el, anélkül hogy Schröder módosításait igénybe vette volna. Ellenben „Saját becsületének orvosa" (El medico de su honra) c. művét az utolsó felvonás megváltoztatásával hozta színre. A spanyol iskola eme utolsó képviselői, már a hanyatló Calderont képviselik Németországban. 1802-től Schlegel fellépésétől kezdve nagy közkedveltségnek örvend a spanyol dráma versmértéke, a négylábú trocheus. Tehát nemcsak Calderon drámáinak tárgyait, hanem idővel a calderoni költészet versmértékét is utánozták és oly helyen is alkalmazzák, ahol a költők spanyol mintaképek nélkül dolgoznak. A trocheust először Burkhart Gottfried német jezsuita használja 1672-ben. Különöst" n a sorstragédia-írók szeretik ezt a versmértéket, így Goethe is alkalmazza Pandora és „Trauerspiel der Christenheit" című töredékben és néhány kisebb költeményében. Sőt Korner Gottfried fiához intézett levelében (1812. ápr. 23.) figyelmébe ajánlja a spanyol trocheust. Önmaga azonban mint külföldi ritkaságot kezeli. Calderon műveiben majdnem mindig a nyolclábú trocheust használja. Ez a spanyol dráma leghasználatosabb versmértéke, de a lira és epikus műfajokban is sokszor szerepel. A trocheikus ritmus a spanyol nyelv természetéhez annyira simul, hogy szinte prózának tűnik fel. Lopenél a trocheus rendszerint rimel még. Calderonnál az asszonánc a szabály. Bár ez a ritmus a germán nyelvek számára idegen, mégis akadtak fordítók, akik a németre szószerint fordítottak. Ha ezeket a trocheusokat ölelkező rimek (abba) kapcsolják egybe, akkor Redondillas a nevük. Bulthaupt helyesen jegyzi meg, hogy a német nyelvvel a trocheikus jelleg nem ellenkezik, de hiányoznak azon finom zenei tulajdonságai, melyek a spanyol számára a trocheust természetessé és kellemessé teszik. A trocheus hacsak nem művész alkalmazza, nagyon vontatott és fárasztó. Gondoljunk csak Müllner-re vagy Houwald-ra. Tieck is hangsúlyozza a a trocheus veszedelmes voltát, ha kellő mérték nélkül használjuk. Más a spanyolnak, más a germánnak művészi célja : amaz zeneszerű hatásra kíváncsi, költői képek és ellentétek változatosságában gyönyörködik, emez mást tart szem előtt. A két nemzet nyelve, még inkább 1 Richárd Fellner: Geschichte einer deutschen Musterbühne Stuttgart 1888. S. 230. Itt említendő meg Wolff Pius Sándor weimari udvari színész, a Preziosa szerzője, aki Immerman nyomdokaiban jár. „Schwere Wahl" c. vígjátéka Calderon „Ar.iigo, Amante, y leal" c. művén alapszik. Halm drámai vázlata „Freund und Frau (1840) Cervantes Don Quijote" című betoldott novellájából táplálkozik (El curíoso impetinente). Csak a címe emlékeztet Calderonra.
