Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1933

7 gyok olyan költő, hogy az egyes jeleneteket az eredeti mű színvonalán megtartsam." Szeretett volna minden áron egy olyan hatalmas drámai művet írni, amely mindent egyesített volna, amit egy vérbeli spanyol színmű kiván. Nemcsak stilus, versmérték, jellemzés, hely, tárgy, idő és dikció tekintetében állta volna meg a helyét mint hiszpanista, hanem Lope egyes jeleneteit annyira jellemző spanyol románcot is felhasználni igyekezett. Művét azonban nem dolgozhatta ki. A gondviselés erre más egyént jelölt ki, a szimpatikus megjelenésű Zedlitz Keresztély bárót. A német—osztrák drámairodalom egyik legérdekesebb alakja.

1 Mint Vörösmarty a drámát szerette, de nem volt hozzá kellő tehetsége. Második drámai műve, „Der Königin Éhre", amely az Abencerágok és Zegri nemzetség küzdelmét tárgyalja, már a hiszpanizmus tanítványának mutatja be. A spanyol romantikus korszak Zedlitznél a „Zwei Náchte zu Valladolid" c. drámával köszöntött be tulajdonképen. Ez voltaképen Calderon „El medico de su honra" cimű tragédiájának elemeit honosítja meg osztrák földön. „Liebe findet ihre Wege" cimű vígjátéka is a spanyol nemzeti bélyeg jellegét viseli önmagán. Gervinus azt írja róla, hogy Calderon se írhatta volna jobban. Legismertebb műve azonban „Der Stern von Sevilla", amely egyszersmind legkiválóbb alkotása. Lope de Vega egyik gyöngyét „La estrulla de Sevilla" c. művét tartotta ez alkalommal szem előtt. A spanyol becsületérzés problémáját feszegeti benne. A cenzúra azonban a darabot betiltotta s csak 1855-ben adták elő. Magyarországon ellenben előbb mutatták be „Szevillai Csillag" címen, Fáncsy Lajos színművészünk fordításában. Zedlitz utolsó műve „Herr und Sklave" már modern talajon mozog, de a spanyol hagyományok még mindig kisértik. A Schreyvogel-féle romantikus iskola tanítványa eleinte Grillparzer is. Calderon egyénisége rendkívül megragadta. Valóságos láz fogta el. Nekiesett a spanyol nyelv szorgalmas tanulásának. Nyelvtana elavult, szótára hiányos, de ez nem akadályozta a lankadatlan ifjút tanulmányai folytatásában. Nagybátyja, Sonnleithner József Ferdinánd, a Burgszínház titkára, ismertette meg a spanyol drámával. Különösen Tirsot kedvelte. Calderon „La devocion de la cruz" c. műve nélkül nincs Ahnfrau. „Der Traum ein Leben" c. színművének megírásánál Calderon lebegett szeme előtt. Hogy a nagy költő milyen viszonyban van Lopeval, arról Farinelli híres monográfiája részletesen felvilágosít.

2 Grillparzernek a spanyolokkal való foglalkozásának valódi értékét nem a megtermékenyített képzelet, hanem ama mély gondolatú értekezése tárja elénk, amelynek címe: „Studien zum spanischen Theater" és pedig azért, mert ebben nyilatkozik Grillparzer a maga valódiságában, a maga nagyságában. A spanyol színházat nem ismerő ember is élvezettel olvashatja. Finom érzékű kritikust látunk magunk előtt, kit a lelkesedés nem tántorít meg s a bámulat nem riaszt vissza, hogy a belső hibákat is napvilágra ne hozza. Laube fellépésével a spanyol rennaissance a bécsi színpadon meg1 Osk. Hellmann, J. Ch. Fr. von Zedlitz. Leipzig, 1910. 8 Farinelli Arturo: Lope de Vega und Grillparzer. Berlin, 1894.