Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1932

56 az elégiával könnyített lelkén 1 s hogy ez így volt, mutatja a költemény mottója, amelyet Tasso mond, amikor szerelmi vallomása után a hercegnő elutasítja: Und wenn der Mensch in seiner QuaI verstummt, Gab mir ein Gott zu sagen, was ich Ieide. Az első négy strófa egy boldog marienbadi napot ír le. A Levetzow családot látogatja meg a Klebelsberg-féle házban s ennek kapujában ott áll már Ulrike, aki elkíséri s órákig elbeszélget vele.

2 A 4—18. strófák a költő érzelmeit festik a válás óráiban, amikor természetszeretete sem tudja már lecsendesíteni háborgó szívét, amikor érzelmei és gondolatai folyton körülötte settenkednek. Ulrike lényének nyugtató, szinte gyógyító hatását mutatják e verssorok. A 19—21. strófák a költőnek a válás és visszautasítás után érzett határtalan fájdalmát tartalmazzák. Lelki bánata az öngyilkosság gondolatáig fokozódik, akárcsak a wertheri időkben és csak a forró könnyek enyhítik fájdalmát. Az utolsó strófákból az tűnik ki, hogy még jóbarátai sem tudják megvigasztalni s a természet szemlélete már nem szerez neki örömet s így lassan a pusztulás felé halad. A harmadik már említett költemény az „Aussöhung" 1823-ban, mégpedig augusztus 20-a előtt keletkezett Marienbadban. Ezeket a sorokat Goethe az ismert zongoraművésznő emlékkönyvébe írta, amikor művészi játékában keresett vigaszt. A zenében keresett és talált a költőfejedelem némi lelki megnyugvást.

4 Mindezek a költői termékek, leszámítva az Elégiát, jelentéktelen alkotások és Goethének a premontreiekkel való összeköttetéséről semmit sem beszélnek. A költő szerelmi élete oly lángokban állt, különösen az utolsó nyáron, hogy környezetének kihatása látszólag nyom nélkül maradt számára. De ez csak látszólag volt így. A tudat alatt elraktározódott benyomások, amelyek a katholikus élet minden egyes mozzanatára vonatkoznak, idővel mégis csak keresztül törnek az öntudat kapuján s nemcsak mint esztetikai szükségletek jelentkeznek műveiben, hanem sok helyen már az őszinte vallomás jellegével birnak. 1 Hedda Sauer, Goethe und Ulrike. 1925. Reichenberg. * Aug. Sauer, Ulrike von Levetzow und Ihre Erinnerungen an Goethe, Deutsche Arbeit III/I. * Toni Schwabe, Ulrike ein Román von Goethes letzter Liebe. München. 4 H. Albert, Goethe und die Musik. 1922.