Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1932

55 zik e versike, aki szintén Marienbadban üdült és ünnepelt lengyel szépség volt. De e fürdőhelyen keletkezett a művésznő húgához írt: An Fraulein Kasimira Wolowska cimű is. E leányra még egy költemény vonatkozik, amely csak 1827-ben jelent meg nyomtatásban, de minden valószínűség szerint még Marienbadban keletkezett.

1 Ugyanezen év tavaszán Goethe Weimarban súlyosan megbetegedett. A marienbadi ásványvíz azonban helyre állította egészségét s így harmadszor is eljött e fürdőhelyre. Nagy társaság ünnepelte e nyár végén születésnapját, jóllehet Goethe már 8 nappal előtte elutazott. Ez alkalommal olvasták fel Gesendet von Marienbad einer Gesellschaft versammelter Freunde című költeményét. Mindezen költeményeket messze felülmúlja A Marienbadi Elégia, a „Produkt eines höchst leidenschaftlichen Zustands", ahogy Goethe nevezi azt a nagyszerű töredéket, s amely szinte életgyónása. Gördülő kocsiban írja Hartberg felé. Auerspergék kastélyában megpihennek, nagy társaság várja. Este holdfényben a kastély terrasszáról kitárul előtte a vidék panorámája s szívének búcsuénekét tovább írja a kísérteties hangulatban. Helyesen jegyzi meg Eckermann: „a költemény állandóan egy tengely körül forog s mindig oda tér vissza, ahonnan kiindult." Útja ismét menekülésszerű, amint azt annyiszor tette életében, úlrike képét többször felidézi, de csak azért, hogy azután végleg elmerüljön a fájdalom tengerében. Egerből mielőtt a cseh—osztrák határt elhagyná, hat kis cédulán küldi üdvözletét a szeretett leánynak. Ezek az Elégia további akkordjai, míg végűi Weimarban az utolsó ütem is hozzá kerül és szeptember 12-én lezárul. Goethe utolsó Werther-korszaka ez. Barátja, Zauper, a pilseni premontrei tanár ezt írja szerelméről: Goethével való ismeretségem az ő legújabb szerelmének idejére esik. Örülök annak a gondolatnak, hogy akkori hangulata édes-fájdalmas érzés világa, amint az az Elégiában és különösen a „Szenvedély trilógiájában" nyilvánul, számomra kedvező légkör volt, hisz az én emlékem is benne élt." A Szenvedély trilógiája három költeményből áll: An Werther, Elegie és Aussöhung s ezt a hármat nevezte el utolsó kiadásában (1827) a föntebbi címmel.

2 Az első 1824-ben keletkezett a Werther-regény 50 éves jubileumára s a regényhez leendő bevezetésnek szánta. Ulrikére utal ebben a sorban: Nun glauben wir's zu kennen! Mit Gewalt Ergreift uns Liebreiz weiblicher Gestalt. Amikor Goethe 1772-ben Wetzlarban szenvedélyének erélyesen végetvetni iparkodott, hasonló hangulatban volt, mint most 1823 nyarán. A Werther-regény hozta meg neki a gyógyulást, Werther meghalt a regényben, de Goethe tovább élt egy újabb bánatos szerelem számára. Ezzel 1 Dr. Emil Wachtel, Goethe und die polnischen Schwestern 1932. Leipzig. L. Marienbad fürdőváros Goethe-albumát. 3 G. von Loeper, Zu Goethes Gedichten „Die Trilogie der Leidenschaften" Goethe Jahrbuch 1887,