Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1932

54 Ebben az esztendőben a nyár gyönyörű volt három héten keresztül. Sokat kirándult. Két fiatal természetbarát segített neki a vidék kőzeteinek felkutatásában. A két kitartó fiatalembernek ajánlotta a következő című költeményt: An zwei Gebrüder, eifrige junge Naturfreunde. Marienbad, 1822. Pompásan rajzolja Goethe ebben a versben a fürdőhely zöldelő hegyoldalait, a legelésző birkanyájat, a vörösbarna tehéncsordát, a dolgos egervidéki parasztokat, akik a sovány talajból biz keveset tudnak kitermelni és végül a csodás forrásokat. A költemény befejezésül emlékezteti barátait, hányszor figyelmeztette a kirándulások alkalmával a különös felhőképződményekre s szívüket az Istenhez irányítja, aki a marienbadi forrásokat, Csehország e gyöngyét, teremtette. Visszautazásakor pedig egy versikét ír, címe „Entfernung." 1882 de cember 14-én ezeket a verseket, valamint az „Áolsharfen" címűt is Zelter barátjának küldi. Lehetséges, hogy ez utóbbi Ulrikére vonatkozik. Ez azt mutatná, hogy Goethe vonzalma, amely 1821 nyarán kezdődött, 1822-ben már nagyobb arányokat öltött volna. A költemény első két strófáját Egerben írta Tomaschek 1 karnagy emlékkönyvébe augusztus 6-án, de a költemény már július 24-én készen volt Marienbadban. A címmel a költő a két szerető szívet akarja jelképezni, akik szerelmi érzelmeiket áol-hárfákhoz hasonlóan szólaltatják meg. Az egyik elutazásánál a szerelmes visszafojtja meghatottságát. A válás után mindkettő könnyekben tör ki s bár a szerelmi bánat lassanként enged hevéből, mégis nincs a földön semmi, ami örömet tudna szerezni. A kedves képének megpillantása egyetlen öröm számára. Végül a költő összehasonlítja a szerelmest a szivárvánnyal. A költemény hangulata hasonlít a Marienbadi Elégiához. A következő költeményeket Ulrike iránt érzett szerelmére lehet vonatkoztatni.

2 Ezek azonban a harmadik nyár (1823) gyümölcsei. A címük közös: Andeutungen. Marienbad, 1823. Goethe megjegyzést fűz hozzájuk : „Az udvariasság, vonzalom, ragaszkodás és szenvedély pillantásainak tekinthetők ezek, hisz az élettel és napi foglalkozással kerülnek ellentétbe, amint a szerelmes is az időjárás megfigyelőjének lép fel." Goethe 1823 augusztus havában a weimari nagyherceg révén megkérte Ulrike kezét, de a leány tapintatosan visszautasította. A Levetzowcsalád erre augusztus 17-én Karlsbadba utazott. Erre az eseményre vonatkozhatok Goethe eme verse: „Am heissen Quell verbringst du Deine Tage." Ezen verssorokhoz csatlakozik a következő három strófás „Aussöhnung" című költemény. Szymanowszka Mária zongraművésznőre vonatko1 Tomaschek Vencel (1774—1850) az ismert karmester, 1818-ban Goethe költeményeiből 9 fiizetnyire valót komponált, azután Schiller költeményeiből és a königinhofi kéziratból is zenésített meg. Mozart iskolájába járt s Beethovenről, akárcsak Goethe, ő sem vesz tudomást. A költőt 1822-ben ismeri meg személyesen Egerben. W. J. Wasiliewski, Goethes Verhaltnis zur Musik. Leipzig. 2 Düntzer véleménye szerint Parthey kisasszonyra vonatkoznak, aki 1823 júliuséban érkezett Berlinből Marienbadba.