Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1931

9 menete ez: Szühá hosszú, szőke hajú érzelgős fiatal költő, aki szerint a szerelem ábrándozás. Kedvese, Pervin viszont életrevaló, aki a szerelmet érzéki oldaláról íogja fel. Gyereknek gúnyolja a költőt, aki erre beteges ábrándozásba kezd. Nem érti meg mellette ülő kedvese kívánságát, sem lelkét. Végül elhívja valaki a leányt, a költő pedig átadja magát érzelgős bánatának. Fikret e költeményének még ezt a címet is adta: Képzelet — valóság. A valóságot a nő képviseli, a képzeletet a költő, akinek tiszta szerelmében nincs semmi anyagiasság. Ugyanígy fogja fel a szerelmi érzést a Szerveti Fünun többi költője is. Fantáziájuk szegénységét az érzelgősséggel akarták pótolni. Ez teszi szerelmi költészetüket élettelenné, hervadttá. Néha igen sötét képet rajzol az életről. Határozott életfilozófiája nincs, pesszimizmusát a korviszonyok magyarázzák meg. Vannak költeményei, melyekben az életbe és szabadságba vetett minden reményét elveszti (Az élet); annyira sajnálja, hogy a zsarnokság korában él, hogy még a halált is magasztalja (Az életet bánó). Máskor optimizmusa kerekedik fölül: ha már mint költő a jelenbe nem helyezheti reményét, az ifjúságba akarja önteni a jövő reményét: nem pusztulhat el a törökség, mert az ifjúságban az oszmán hősök vére, természete van. „Reményünk ez: ha meghalunk is mi, föltétlenül él „A haza veletek, távol e börtön sötétségétől. Optimizmusának oka a kultúrába vetett hite, pesszimizmusáé pedig a nemzet gyengeségéről való meggyőződése. A költő hazájában csak sötétséget, elnyomást lát, nyugaton pedig fényt, szabadságot: „Miért vannak ők az égen, miért vagyunk mi a gödörben ?" Ha látja nyugatot, magát az emberiség és kultúra költőjének érzi: „A föld az én hazám, az emberi nem a nemzetem. ... Az ember csak ennek belátásával lesz ember, azt gondoltam." Az abszolutizmus idején hazafias és forradalmi eszméit csak allegóriákban fejezhette ki. Az alkotmány kihirdetéséig (1908) kevés nyilt hangú forradalmi verse van (A köd, Nemzeti dal stb.); ezek sem jelenhettek meg nyomtatásban, kéziratban azonban közkézen forogtak. Az allegóriát Fikret honosítja meg a török irodalomban. Egyik nagyon kedvelt allegóriája, a József inge a Kúrán 12. szúráján alapszik: miként a vak Jákob fiát ingének szagáról ismeri fel, úgy a költő is a sötét zsarnokságban az eljövendő szabadságot érzi meg. Fikret vallásos költő is volt. Mint hithű muszlim, megtette vallásának előírásait: „Én is hozzátok hasonlóan mecsetről mecsetre „Járva leborultam a Teremtő előtt. „Képzeletem a mennyország után való vággyal foglalkozott, „Szívemet lesújtotta a pokol félelme. „En is felmásztam a magas Tubára, „Én is kimentem a legmagasabb teljességbe.