Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1931

10 „Én is szerelmese voltam az ezán énekének; „Siettem Allah szavát hallgatni, „Olvasót, könyörgést, böjtöt és imát „Mind, mind végeztem én is! Mikor a müezzin imára szólítja a hívőket, az emberekkel együtt a termé­szet is imádja Örök Teremtőjét (A reggeli ezánkor; ezán = imára való felhívás): „Nagy az Isten . . . Nagy az Isten . . . „A mélységes csendben mintha a természet „Maga is csendesen imádkoznék. „Nagy az Isten . . . Nagy az Isten . . . „A sóhajtó csendben mintha a világok „Titokban és nyíltan, fényben és sötétségben „Az Örök Teremtőt imádnák. . . . stb. Isten irgalmát kéri halála esetére (A falu temetőjében): „Holnap te is egy marék földdel „Erre az árnyékos helyre kerülsz. Engedd „Uram, hogy kegyelmed étere örökké folyjon ! Költeményeinek igen gyakori tárgya az emberszeretet. Örül, mikor fiát ünneplő ruhában látja, de hirtelen eszébe jut, hogy sok szegény gyer­meknek nincs ünneplő ruhája és öröme elszáll. Gyermekének ezt mondja : „Vesd le azokat a díszeket, elég az örömed, „Vesd le, hadd vegye fel egy kicsit az az árva is ! Ez az emberszeretet teszi őt pacifistává. Nem akar háborút, verekedést, sőt még a vallási különbségeket is megszüntetné, ha ezzel biztosíthatná az általános békét. Fikretet különfélekép ítélik meg. Voltak olyanok is, akik hazafiatlan­sággal, hitetlenséggel, önzéssel stb. vádolták meg. Mindez persze alapta­lan. Fikret nemcsak az irodalomnak, de a társadalomnak is reformátora akar lenni. S mikor a társadalom nem úgy alakul, mint szerette volna, visszavonul. Fikret morálista, Költeményei erős nevelő értéket jelentenek az ifjúság számára. Fikret tudatában van a költő méltóságával és fele­lősségérzetével is. Ő alkotja meg a török költő igazi alakját. Addig Török­országban a költőt valami csavargó, vidám fickónak tekintették, aki a kolduló dervisek elveit vallja, hogy túltehesse magát a vallás és illedelem korlátain. A költőről alkotott ezen ferde nézetek ellen a megújhodás korá­nak írói is küzdöttek, de nekik még nem sikerült teljesen eloszlatniok a közönségnek ezt az elfogultságát. Dzsenáb Sehábeddin. Míg Fikret egész költészetével, főleg pedig nyelvművészetével és a nyugati szellem teljes átérzésével forradal­mat jelent a török ízlés fejlődéstörténetében, addig Dzsenáb Sehábeddin akár mint költő, akár mint stiliszta jelentékenyen elmarad mögötte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom