Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1930

16 nem fordul elő, hanem legtöbbször álz előbbi Sórfajjal és hogy a két típus az utolsó hang kivételével teljesen megegyezik. Vegyük hozzá még azt, hogy XVI. sz.-i énekmondóinknak egy hanggal többet énekelni, ha a szövegben is több volt a szótag eggyel, nem okozhatott fejtörést. Tehát talán egyrészt az ilyen esetek hatása alatt, másrészt pedig a változatosságra való törekvés következtében alakult ki a sorfaj az izometrikus-izoritmikus szimm. 12-es sorokból álló strófákban. Az előadás módjára vonatkozólag bizonyára itt is érvényes az, amit a szimm. 12-eseknél mondottunk. V. 10-es sorfajok. Dallamanyagunkban 5 ilyent találunk, tisztán azonban csak az első kettő fordul elő. a) Középcezurás 10-es. Szkhémája: ilii • lJ>li> O Pl. Csükei István, Illys prófétáról 1. sora: i m e í P t £ A cezúra tehát az 5. hang után van. Miként a középe. 1 l-es, talán ez is szláv eredetre vezethető vissza.

1) b) Lejtésváltó 10-es. Középkori latin himnusz-ritmus. A középkori örökségnek a XVI. sz.-ban való továbbfolytatását dokumentálja. A 4. hang után cezúra van: i ii> O o i o Pl. Tinódi, Hadnagyoknak tanúság 1. sora: —H . —y. v v <~> J o< >• A (, c) Csak kombináltan fordul elő egy, az előbbihez igen közel álló 10-es sorfaj, melynél a metszet szintén a 4. hang után van: illloiiilo Csükei István, Illyés prófétáról 2. sora: ^ f^

0 t r r f Az eltérés csupán az, hogy a 8. hang nem brevis, hanem minima. Valószínűleg az előbbi hatását viseli magán, d) Aszimmetrikus 10-es. Szkhémája: lii i!i-<L<!><>o Pl. Az babilóniabeli Bell és Sárkány 4. sora: ') V. ö. a 1 l-eseknél mondottakat.