Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1928

27 bizonyul Aston feltevése, akkor ismét nagy lépéssel jutunk előbbre az anyag egységes felépítésének megfejtésében, mert az elem eddigi három alkotórésze (He-, H-mag, elektron) kettőre (H-mag, elektron) olvad le. Ez a két összetevő fordul elő a Földön ismert minden anyagban: élőben, élettelenben egyarántI A radioaktivitás és az újabb atomelmélet. Rutherford és Bohr egyesített új atomelmélete könnyedén magyarázza a fizika és kémia legnehezebb jelenségeit. Lássuk először a radióaktivítást az új elmélet megvilágításában. A pozitív töltésű magrészek és a negatív elektronok elrendeződése a legtöbb elem atomjában állandó (stabilis) és a Földön tapasztalható körülmények között valószínűleg évmilliárdokon keresztül változatlan is marad. Vannak azonban olyan elemek is a természetben, melyeknek atomjai labilisak, bomlanak. Láttuk, hogy az ú. n. radióaktiv elemek ilyenek (Ur, Th és származékaik). Mindannyian nagy atomsúlyú és bonyolult atomszerkezetü anyagok. Ezeknél az elektronok keringésében ismeretlen okból zavarok állnak elő, az atomrészek összeütköznek, egyensúlyuk megbomlik. Az atom robbanásszerűen elbomlik, darabjai új elemmé csoportosulnak. A keletkezett új elem, amennyiben atomjainak szerkezete szintén labilis, hasonló módon bomlik tovább, amíg csak állandó atomszerkezetü végtermék nem keletkezik belőle. Radióaktiv sagárzás alkalmával mindig az atommag bomlik. « sugárzás akkor keletkezik, mikor az atommagból pozitív töltésű He-atomok röpülnek ki. A He atomsúlya 4, magvának pozitív töltése 2. Azért az anyag "-sugárzás közben olyan elemmé lesz, melynek atomsúlya néggyel, rendszáma pedig kettővel kisebb, mint az eredeti elemé volt. Az "-részecske távozásával az atom 2 pozitív töltést veszít, a negatív elektronok jutnak túlsúlyra: az atom negatív elektromos állapotba jut. Hogy ismét semlegessé legyen, a külső elektron-gyűrű két fölösleges elektronját átadja környezetének. Így egy teljes He-atomnak megfelelő tömeget veszít (4 pozitív töltést, 2 elektront). Ha a magból bomlásközben egy-egy elektron szabadul ki, akkor /^-sugárzás keletkezik. Mivel a /?-sugár negatív elektromosságot visz el a magból, a mag szabad pozitív töltése eggyel megnövekedik. Az elem tehát eggyel nagyobb rendszámú elemmé változik át. ^-sugárzás közben az elem atomsúlya nem változik, jóllehet az elektronnak is van csekély súlya. Minthogy azonban az atom a — elektron elvesztése után + elektromossá lesz, külső elektron gyűrűjére felvesz környezetéből egy —elektront és ezzel nemcsak közömbössé válik ismét, hanem a súlyveszteséget is pótolja.