Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1928
18 sugarak, éterrezgések, melyeknek hullámhossza legkisebb az összes eddig ismert rezgések között: ÍO1 0 cm). További vizsgálatok kimutatták, hogy az «-sugarak sebessége a különböző radióaktiv anyagoknál másodpercenként 14—20 ezer km között változik. Ez több százszor nagyobb az anyag eddig ismert legnagyobb sebességénél. 1) A /í-sugárrészecskék a katódsugarakhoz hasonló, negatív töltésű elektronok. 2) Sebességük sokkal nagyobb, 80 — 298 ezer km másodpercenként, tehát majdnem eléri a fény sebességét. gőzben egyre szaporodott a radióaktiv anyagok száma is. 1898-ban a tórium-vegyületeknek, még ugyanezen évben két új anyagnak, a rádiumnak és polóniumnak radioaktivitását fedezték fel. 1899-ben az aktinium is csatlakozott a radióaktiv anyagok sorához. 1900-ban ismertté vált, hogy a rádium-, tórium- és aktiniumból sugárzás közben újabb, de gázalakú radióaktiv testek keletkeznek az ú. n. rádium-, tórium- és aktinium-emanációk. A folyton szaporodó radióaktiv jelenségek természetesen magyarázatra vártak. A radióaktiv anyagok állandó sugárzása állandó energiatermelésre mutat. Honnan veszik ezt az energiát, mi annak a forrása? Az energia megmaradásának tapasztalati törvényével csak úgy egyeztethető össze ez a jelenség, ha a kisugárzott energiát valamilyen helyzeti energiából származtatjuk. A tapasztalat azt mutatja, hogy a sugárzás csak a radióaktiv anyag atomjaiból eredhet, tehát az atom energiakészletének rovására történik. Valahányszor anyagból energiát nyerünk, az anyag megváltozik. A szén már nem szén többé, ha elégett. De akkor meg szükségszerű következménye a radióaktiv sugárzásnak is a sugárzó atomok megváltozása, átalakulása. Ezzel a radioaktivitás belekapcsolódott az anyagszerkezet vizsgálatába. A radióaktivitás magyarázatára nem kellett sokáig várni. I^utherford és Soddy már 1903-ban felállította azóta többszörösen igazolt ú. n. dezintegrációs elméletét a radióaktiv elemek atomjainak bomlásáról. E szerint a radióaktiv anyagok atomjai nem állandók (stabilisak), hanem folytonos bomlásban, átalakulásban vannak. Atomjaik helyzeti energiájának egy része radióaktiv sugárzás alakjában szabaddá válik, az atomokból pedig új, helyzeti energiában szegényebb atomok keletkeznek. Az atombomlási elmélet nyomán fellendült kutatás rövid pár évtized alatt tisztázta a radióaktiv bomlások sokszor nagyon is szövevényes és bonyolult menetét. A részletekkel való foglalkozás már nem tartozik tárgyunkhoz, csak a kutatás eredményét foglalom össze röviden. A4egállapították, hogy sugárzás közben minden radióaktiv anyag bomlik, *) A hulló csillagok sebessége 32— 54 km másodpercenként. Az ágyúgolyó kezdősebessége tnég 1 km-nél is kevesebb. *) Az clekiron mibenlétét 1. később.
